A hazai energiafelhasználásban a megújuló energiaforrások jelenleg – jóindulattal is – csupán 3 százalékot képviselnek. Ha a füstös kályhákban elégetett tűzifát nem számítjuk, alig fél százalék a végeredmény. Nevetségesen alacsony arány, még akkor is, ha tudjuk: az „ingyenenergia” a valóságban egyelőre drágább annál, mint amit hagyományos energiahordozókkal (olajjal, gázzal, szénnel) termelünk. Magyarországnak nincs jelentős ismert szénhidrogénvagyona, a gazdaság az energiaimporttól, s azon belül is szinte kizárólag az orosz gáz- és olajpiactól függ. Az ilyen nagymértékű kiszolgáltatottság példátlan egész Európában.
A hazai energiapolitikusok hagyományosan nem hisznek a szelíd energiában. Azt mondják, a nap vagy a szél munkába fogásával sosem lehet pótolni a hagyományos erőműveket. Öt éve ugyanezt állították Németországban is, ahol jelenleg közel 14 ezer megawatt kapacitású szélkerék üzemel (ez a paksi atomerőmű teljesítményének több mint hétszerese). A szomszédos Ausztriában tavaly még csak 70 szélturbina állt, idén ez a szám legalább ötvennel gyarapodik. Mi csak öt szélerőművet tudunk felmutatni.
Az Európai Unió világviszonylatban is a zöldenergia-használat egyik centruma. Az EU-ban jelenleg 7 százalék a megújulók részaránya. 2010-re 12 százalékos átlagot terveznek, s még a „legelmaradottabb” Belgiumé is majdnem eléri a hat százalékot. Ez szinte megegyezik a hazai előrejelzéssel. Országunk sokkal jobban áll a megújuló energiaforrások terén. A napsütéses órák száma már- már közelíti a mediterrán országokét, a biomassza (erdészeti vagy mezőgazdasági hulladék) mennyisége szinte korlátlan, sok a termálvíz.
Az unióban a megújuló forrásokból nyert áramot mindenütt kötelező emelt áron átvenni a termelőktől, a megújulós beruházásokhoz pedig több közösségi forrás is ad támogatás. Magyarország mindkét eszközzel visszafogottan él: az „emelt” ár alacsonyabb, mint amit a legfüstösebb szenes erőművek kapnak, a támogatásokra szánt (2003-ban 3, 5 milliárdos) keret pedig rendre elfogy már az év első felében. Mégis akadnak, akik hisznek a szelídenergia-termelés jövőjében: tucatnyi külföldi befektetői csoport képviselői keresik jövendő zöldenergia-beruházásaik helyét, a szélerőmű építésére alkalmas telkek jó részét már le is kötötték. Ez még nem is baj, de azért annyira mégsem jó: ugyanis azt valószínűsíti, hogy a jövőben is inkább másoktól fogjuk vásárolni az energiát.
2003.08.05.
