Szubjektív gomba gondolatok

Megfigyeléseim szerint a gombáknak egyáltalán nincs jó sajtójuk, kezdve a láb és hüvelygombától a gombamérgezésekig bezárólag. Végigpörgetve szépirodalmi megjelenítésüket, ott is leginkább a túlvilág és a rontás hírnökeiként szerepelnek, mint Ota Pável cseh író novellájában ahol a család valami fantasztikus tinórúzsákmányt ejt, az anya pedig sírva fakad, mivel generációsan tudja hogy ez mindig valami vész előjele.

És valóban, ki is tör a második világháború, Csehországot annektálják, hiszen a Steinpilz is megmondta előre (ez a tinórú német neve-de nem lenne feltűnő elnevezés a Gestapóban sem). Szabó Lőrinc Gombák című verse is elég sajátos aspektusból ragadja meg a gombákat úgyhogy ide is másolnék néhány sort belőle:

„Árnyhideg gombák, karcsúk, csupaszok,
Holdfény vegyészei, büdös nyirok
Nyálkáiból, rovarok, levelek
Dögeiből kelő kísértetek,
Sírontúliak, sápadtak…”

Szerintem Szabó Lőrinc nem szerethette a tejfölös gombapaprikást nokedlivel, vagy ha igen,akkor költői és gasztronómiai énje elég jól elkülönült egymástól.

Szerintem az embereket az izgatja fel a gombákban, hogy minden előjel nélkül megjelennek, és ez az idő és hely teljesen kiszámíthatatlan. Szerintem teljesen igazuk van, mivel nekem is nehezemre esik elképzelni, hogy egy csomó vattaszerű, föld alatt terjeszkedő micélium egyszer csak gondol egyet és összeáll egy termőtestté és innentől kezdve, a csomag vattából egy olyan jóképű jelenség lesz, mint például a légyölő galóca, amely ráadásul hallucinogén hatású gombatoxinokat is termel, amivel nem tudni kinek akar kedvezni vagy ártani, mivel betépett gombaszúnyogot vagy meztelen csigát nem láttam még. A légyölő galócának a színe is érdekes, muszkaflavinok, muszka-aurinok és muszkapurpurinok keveréke adja ki, és valóban két egyforma színű gombát nehéz találni. Hasonló színe van egyébként a császárgombának is, ami nálunk inkább melegkedvelő tölgyesek alján található meg, mivel főként a mediterránumban honos gomba, ráadásul ő is egy galóca, ennek ellenére nagyon keresett, jóízű gomba. Egyébként ugyanezt mondták többen haláluk előtt a gyilkos galócáról is.

Magukról a színvegyületekről annyit érdemes tudni, hogy aránylag bonyolult páros és páratlan széngyűrűkből álló vegyületek egy nitrogénatommal és jó sok kettős kötéssel, ami a paradicsom likopinjának is sajátossága. A paradicsom esetében ez érthető is, mivel mégiscsak fel akarja hívni a figyelmet a termésére, de hogy a galóca miért igyekszik kinézni ilyen viccesen ennyi energia-befektetéssel spórázó lévén, nos ez tényleg rejtély. Ha már itt járunk, érdemes megemlíteni, hogy ezek a hosszú ,telítetlen szénláncú színes vegyületek adják a természetben az elbűvölő virágszíneket is, másrészt pedig mostanság fontos dologgá léptek elő, mivel telítetlen és ezáltal elektronbefogóként működő molekuláik semlegesíteni tudják a szabad gyököket, amelyekről kiderült, hogy a daganatos betegségek fő okozói, azáltal, hogy megrongálják a sejtek örökítő anyagait. Dinya professzor ez ügyben a rezveratrolt tartja a legjobb hatásúnak, ami legkoncentráltabban a bodzában és a direkttermő szőlők héjában található meg, ami a falusi novaborivó alkoholistákat bizonyára mély megnyugvással töltheti el.

gombafonalak – micélium kép:ifj Vasuta Gábor

Minálunk egyébként itt a faluban a gombaszedésnek saját rítusa van, hogy ne csak a gombakémiával foglalkozzunk. Mindenki féltve őrzi saját tuti helyeit, amelyekről csak úgy lehet értesülni, mint az óvodai papás-mamás játéknál. Ha megmutatod a tiédet, akkor és is megmutatom az enyémet, de nem szólunk róla senkinek. Ezért is lepett meg két éve a Pista hencegése a kocsmában, akire váratlanul csaptam le, mivel már hosszú ideje került egy elmaradt ezres miatt. A Pistáról egyébként annyit érdemes tudni, hogy ha egyszer mégiscsak bevezetnék a tömény szeszek elrettentő fényképekkel történő felcímkézését, akkor ő egész biztos eséllyel szerepelne, mondjuk a Matróz vagy Kalóz rumon, mint elborzasztás. Egyszóval lecsaptam rá legnagyobb hencegése közepette, miszerint ő, ha felmegy az erdőbe, akkor egy fél óra alatt teliszedi a kosarát. A kosarat megkapta és mondtam neki, hogy ha mindez megtörténik, akkor elfelejtjük az ezrest. Mintha puskából lőtték volna ki, úgy tűnt el és fél óra múlva valóban elő is került, diadalmasan mosolyogva. A kosár, amit szolgálatkészen elém helyezett színültig volt gyilkos galócával, a tetején pedig, mint a tejszínhabon a málnaszem, úgy virított az egy szem sátántinórú, ízléses elrendezésben. A kosár tartalmával rövid fejszámolás után úgy saccoltam, hogy körülbelül 150 embert lehetett volna megölni.

-Te Pista, milyen gomba ez szerinted?

Érdeklődtem gombagyűjtőnktől, mire ő szabódó mosollyal azt felelte, hogy hát mifelénk csak úgy hívják ezt, hogy nyárigomba. A nyárigomba rövid úton megsemmisítésre került, őt pedig ettől a naptól kezdve Gombász Pistának hívja a falu-megjegyzem sokkal rosszabbul is járhatott volna, mint például az Egyszerhasználatos Rózsi.

gomba titok kép: ifj Vasuta Gábor

Egyébként a nálunk tapasztalható gombabőség, avagy ínség még csak nem is mérhető az erdélyi vagy kárpátaljai helyekhez, ahol az út mellett borzasztóan koszos cigány kisfiúk árulják a tinórut és a szamócát. Szavahihető ismerősöm pedig úgy gyűjti arrafelé a rókagombát, hogy leheveredik az oldalára és ebben a pozícióban két-három odábbkúszással teleszedi a kosarát.  Sok mindenről lehetne még értekezni gombaügyben, például arról a történetről, hogy a Siki (szintén helyi erő) hogyan nyert 17 sört fogadásból egy 67 dkg-os vargányaszörnyeteggel és miért nem szóltak hozzá utána fél évig, de inkább essék szó a pecsétviaszgombáról és az ő hihetetlen karrierjéről. Bár érdekes módon így nem fogja senki megismerni, mivel a gyógyításhoz a művésznevét, a Ganoderma lucidumot használja, vagy a kínai elnevezését, a reishit. A legtöbb vitamin és gyógykészítmény függő ember igazából el sem akarja hinni, hogy ez a gomba létezik Magyarországon, méghozzá véleményem szerint a vadcseresznyével gyökérkapcsolva, mivel kevés találkozásunk alkalmával mindig ilyen helyen láttam. Nos ez a gomba már kapható kávéként, kapszulaként, és kivonatként. Ha jól értettem a róla szóló előadást, mindent gyógyít, méghozzá olyan intelligens módon, hogy csak a beteg részeken fejti ki hatását, a jól működő részeket nem érinti. A gomba egyébként egy dekoratív taplóféle, ami remekül helytállt randomizált placebo kísérleti körülmények között is, röviden szólva, a kezeltek közül nem tudták hogy ki kap gyógyszert és ki csak szódabikarbónát.

Véleményem szerint, és ezzel megint jó ingoványos talajra érkeztünk, a gyógyulás nem kis mértékben hit, akarat és lelkierő kérdése is, valami csodálatos és nagyon kevéssé ismert módon a szervezetben a tudat és a test szorosan összefügg egymással. A Béres csepp is addig volt csodaszer, amíg az előző rendszerben tiltották forgalmazását és Béres Józsi bácsi titokban adagolta a rászorulóknak a kert végében. Később, miután elfoglalta méltó helyét a patikák polcain, a csodák megszűntek ugyan, de immunerősítőként tovább funkcionált és elsősorban a náthás időszakban ajánlgatják a reklámokban.

gomba hangulat kép:ifj Vasuta Gábor

Erről az egész eszmefuttatásról valahogyan eszembe jutott még- gondolom a pozitív életigenlő gondolkodásról- Bacher Iván és az ő csodaszép és nagyon emberi tárcái, azokból is legelsősorban a Téli gombászás című, ahol a feleség a szétgurult szárított tinórúkarikákat vadássza össze a spájzban, a téli ragukhoz és levesekhez a család kinti, csöndes szurkolása közepette. Úgyhogy az írás végére sikerült egy pozitív irodalmi példát is találnom a gombákról. Azt meg ugye tudják, hogy gombák nélkül szegényebbek lennénk a tokaji aszúval, és egyáltalán a sörrel és borral, a kelesztett kenyérrel, az antibiotikumokkal, valamint a növények is igen nagy bajban lennének, mivel kiderült, hogy a gyökérszőrök is tulajdonképpen felszívást végző gombafonalak. Arról már nem is beszélve, hogy az erdélyi taplósapka készítők és francia szarvasgombász kutyák is munka nélkül maradnának.