A dél-német és osztrák területek után most az ország nyugati szegletében is riasztó méreteket öltött a szú okozta kár. A farontó bogarak miatt eddig több százezer köbméter fát kellett kitermelni és több mint kétmilliót közvetlenül veszélyeztet a rovar.
Bár hazánkban a luc termőterülete más gazdaságilag hasznosított fafajhoz képest elenyésző, most a faj hazai előfordulása került veszélybe. Az erdőgazdákat tetemes kár éri, a fertőzésnek pedig még nincs vége. Az erdészeti hatóság most arra kéri a magánerdő gazdálkodókat, hogy működjenek együtt a védekezésben.
Erdőkárok határok nélkül
Szép Tibor Szombathelyi Erdészeti Rt.November 17-én az Állami Erdészeti Szolgálat terepi bejárással egybekötött nemzetközi sajtótájékoztatót szervezett a Szombathelyi Erdészeti Részvénytársaság Ivánci Vadászházába. A tájékoztatás célja a Vas megyei szúkárral sújtott erdőterületek és a kárfelszámolási feladatok bemutatásán túl felhívni a magánerdő gazdálkodók figyelmét a közelgő veszélyre és a gyors és hatékony védekezésben az együttműködés és a megelőzés hangsúlyozása. A főleg természetvédelmi oltalommal kitüntetett erdőterületeken található lucfenyveseket érintő szúkárok miatt összefüggő egészségügyi kitermelést kellett végezni. A fertőzés továbbterjedését és a károsodott, csökkent értékű állomány kivételét, a tavaszi rajzás előtti elszállítását folyamatosan végzik a szakemberek. A sajtó képviselőin keresztül az országhatárokon átívelő erdészeti kártevő elleni közös védekezésre szólít fel az erdészeti hatóság, valamint megértést kér a kirándulóktól, természetvédőktől, hiszen a fertőzés és a kármegelőzés miatt csupasszá váltak egyes területek. Itt azonnal kezdik az erdőfelújítást, és remélhetőleg egészséges állományok mentén haladhatnak a bakancsos turisták.
Lucfenyvesek az ország nyugati csücskében
A lucfenyő hazánkban nem őshonos. Azonban a széleskörű felhasználhatósága, gyors növekedése és az ipari forradalmat követő népességrobbanás, faigény növekedése révén hamar elterjedt. Monokultúrás állományait tarvágással termelték le. A fafaj gazdaságossági mutatói kimagaslóan jók, a fűrészipar máig legkeresettebb fája. Természetes élőhelyén a magas nedvesség- és páratartalmú közép-és magashegységek 1000-1500 méteres magasságában általános vegyes korú állománya, alacsonyabb szinteken bükkel, juharokkal és erdei fenyővel alkot elegyes erdőt, magasabb térszinteken jegenyefenyő és vörösfenyő mellé társul. Ezen optimális termőhelyen élő, elegyes állományai ellenállóak. A mostani szúkárokkal sújtott terület termőhelyi adottságai messze elmaradnak a kívánatostól, hiszen 250 méteres tengerszint felett, egykorú, elegyetlen erdők betegek. Általában magasabb, kedvezőtlen, szélsőséges időjárásnak kitett helyeken a széldöntés, széltörés, hótörés és jégkár okoz veszteséget. A gradáció kialakulását nagyban segítette az a társadalmi nyomás, ami a túraútvonalak menti kellemes erdőkép kialakítása, illetve a védett erdők erdészetekre nehezedő más típusú kezelése jelenti. A megkívánt minél látványosabb, méretesebb erdőkben a vágáskor ugyan 90-120 év, de egyes területeken teljes véghasználati tilalmat rendeltek el, így túlkorossá váltak ezek az erdők, ami az ellenállóképesség csökkenését, betegségek iránti fogékonyságot eredményezte.
Kényszerű tarvágások, biológiai védekezés a terjedés megakadályozására
A szúkárosítás tehát több okra vezethető vissza: egyrészt a klímaigényre. A hazai természetes klimatikus társulásokban a luc elegyetlen állományokban nem fordul elő, csak mesterséges körülmények, telepítés és állandó beavatkozások, fenntartás révén. A hazai populáció túltartott, a vágásérettségi korán túl lábon hagyott erdő, ami természetjáró szemmel szép, de növényegészségügyi szempontból már káros. A gazdálkodók egyrészt későn fedezik fel a bajt, másrészről a hatékony védelem egyik előfeltétele, a tájékozottság és információ átadás nem megfelelő. Elegendő ugyanis 2-3 szúrágta facsoport figyelmen kívül hagyása és a tenyészidőszak végére már kiterjedt foltokat, hektáros részeket ért a farontás. Így az egészségügyi termelés időzítése és a kitermelt faanyag minél hamarabbi elszállítása az erdőből nagyon fontos.
Az okok között találjuk a száraz időszakot, amiből 2001-2003 közötti időszakban is kijutott. Ez a védekezőképességet és a gyantatermelést csökkenti. Ha a száraz meleg nyarat enyhe, csapadék nélküli tél követi, az invázió valószínűsége sokkal magasabb. A megelőzés szerepét hangsúlyosan kell kezelni. A tiszta gazdálkodás, a törzs, ágak és a koronarész szétválasztását követően a bogarak költésére alkalmas részeket el kell távolítani. Ennek módja lehet az aprítás. A kitermelt faanyagot csak bogármentes időszakban (novembertől márciusig) ajánlott az erdőben hagyni és a bogarak kirepülése előtt mindenképp el kell szállítani. A csapdázás feromonokkal és csalogató fogófákkal történhet. Ezeket a fertőzés terjedésével át kell helyezni és újakat telepíteni.
szúrágott lucfenyvesHazai kártétel számokban
Az Állami Erdészeti Szolgálat adatai szerint 2005. január 1-i állapot szerint Győr-Moson-Sopron-megyében 650 hektár lucfenyővel borított terület, a fennálló élőfakészlet 230.000 köbméter. Idén rendkívüli egészségügyi használatot kellett elrendelni 14.000 köbméter tételben, ennek nyomán 17 hektár felújítandó erdőterület képződött. A szakértők szerint Vas-megyében súlyosabb a probléma: a lucos állomány 5.850 hektár, a veszélyeztetett élőfakészlet pedig kétmillió köbméter. A terület nagyobb része a Szombathelyi Erdészeti Rt., kisebb hányada magánerdő gazdálkodók kezében van. A lucfenyvesek hatvan százaléka természetvédelmi oltalom alatt áll, ezek az Őrségben, Alpokalján és a Kőszegi-hegységben találhatók. Ebben az évben mintegy 240.000 köbméter elpusztult faanyagot mértek fel, a faj fakészletének 12 százalékát. Ezt több részletben, a szúbogarak márciusi rajzásáig kitermelik. A hirtelen jelentkező, sürgető intézkedések 20 százalékkal megemelték a termelési költséget, a károsodott faanyag pedig csak csökkent értéken talál gazdára. A vágástakarítás, a fertőzött maradék égetése közel 100.000 Ft hektáronkénti külön kiadást jelent.
Az eddigi adatok alapján a magángazdálkodók jobb helyzetben vannak az állami erdészeteknél. Eddig 46 erdőgazdálkodó nyújtott be tervet. Több helyen azonban rendezetlen, kezeletlen részeket találtak, ott a tulajdonosokat felszólították a kárfelszámolásra. Tudni kell azonban, ha a tulajdonos nem követi a számára előírt kötelezettségeket még felszólítást követően sem, az erdőtörvény felhatalmazása alapján az ÁESZ a kártevő gócokat felszámolhatja és a költségeket a tulajdonosra terhelheti.
szúrágásMit tegyen az erdőgazda?
Amint észleli a károsodást, az Állami Erdészeti Szolgálat területileg illetékes igazgatóságánál jelezze, így a hatóság gyorsan ellenőrzi a kárt. A károsodott és veszélyeztetett fák kitermelésének, a fertőző gócok megsemmisítésének hatékonysága érdekében az időtényezőnek kulcsszerep jut. Ezért a jelentést követően még a fakitermelés előtt erdőgazdálkodási tervet vagy póttervet kell készíteni, amit a szolgálat engedélyez. Utána indulhat a további károk megelőzése.
SZAKTANÁCSADÁS:
Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI): 06-1-438-5870
Nyugat-magyarországi Egyetem Erdő- és Faanyagvédelmi Intézet: 06-99-518-160
A fertőzés nem ismer határokat:
feromoncsapdaAlsó-Szászország is védekezik Németországban és Ausztriában a 2003. évi meleg, száraz nyár meghozta a következő év sikeres túlélőit, 2004. nyarán a betűző (Ips typographus) és a rézmetsző szú (Pityogenes Chalcograhus) tömeges szaporodásba kezdett. Ekkor elkészült az integrált szú elleni védekezési stratégia. A gyors vágásokban és a feromonos kezelésben látták a megoldást, később azonban szembesülniük kellett azzal a ténnyel, hogy a magánerdő gazdálkodók nehezen és csak késve ismerik fel a fertőzést. Pedig ha az állományban már felszaporodtak hullott kérgű fák, a baj odébb is állt. A magas populációsűrűség mellett további problémát jelentett, hogy a koronában is megjelent, ahol nehéz volt kezdetben diagnosztizálni. Alsó-Szászország védelmi politikája a síkvidék és a különböző termőhelyi adottságok, eltérő üzemi feltételek és tulajdonosi viszony miatt nehezen volt érvényesíthető. Sok erdészeti üzem váltott át egész évben végzett luc termelésekre, a fapiac közben mélyponton volt, az erdei élőmunka kínálat szűkült, egyre kevesebben vállalkoztak erdészeti munkára. Az erdészek és erdőtulajdonosok ugyanakkor a védekezéshez szükséges vegyszerek alkalmazásától óvakodtak, korlátozták a használatát. A koncepció lényegében az egészséges fák kitermelése a koronarész megsemmisítésével, faanyag szállításának folyamatossá tétele, hogy ne maradjon a holt faanyag az erdőben sokáig, ne fertőződhessen, és a károsodott részek, kéreg, hulladék égetése. Ha az imágók kirepülése előtt a faanyagot az erdőből nem tudják kiszállítani, akkor peszticiddel kell azt kezelni.
Csapdák, fogófák alkalmazása a tiszta gazdálkodás feltétele.
Az állományszegélyen elhelyezett frissen vágott korona vonzza a bogarakat, csapdaként szolgál. A feromonos csapdák mellett tehát fogófa rakásokat is bevettek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szexferomon magas egyedszám mellett a kéreg- és gyanta illatanyával vetekszik. Ausztria keleti szegletében a luc aránya pedig eléri a 60 százalékot, így az ottani kártétel számottevőbb a hazainál. A szú jövőbeli károsítását meggátolandó a kitermelt erdők 90 százalékát lombos fákkal újították fel.
vágás melletti friss felújításKanadában is sok a csupasz hegyoldal
A kanadai erdők szintén szenvednek a fenyőszú (Dendroctonus ponderosae) terjedésétől. Brit-Kolumbia legutóbb 150 millió dollárt kapott a szövetségi alapból a fertőzés megfékezésére. A fenyőszú őshonos a csavarttűs fenyvesekben (Pinus contorta), és a parttól távolabb eső területeken megállíthatatlanul terjed a farontó bogár. A Brit Kolumbia Egyetem professzorai azt vizsgálják, miként lehetséges, hogy az eddig legyengült, idős fák látogatása mellett a fiatalosokat is megtámadja. Eddig ugyanis ha el is szaporodott helyenként, az elöregedett állományt érte kár, a hideg telek pedig visszaszorították a következő évi rovarpopulációt.
McLean professzor a globális felmelegedés okozta enyhébb telekben látja a probléma gyökerét. Más kutatók az erdőtüzek szándékos megfékezését, eloltását, a természetes szabályzó kiiktatását látják a farontó bogarak gradációja mögött, mivel így hozzásegítették a beteg erdők burjánzását. Egyesek úgy vélik, ha a kilencvenes években a járvány felbukkanásakor védekeznek, megállítható lett volna a tömeges kártétel. Most azonban nem győznek kiterjedt területeken egészséghelyreállító vágásokat végezni, hogy még lehessen értékesíteni a csökkent minőségű és értékű fát. A gyors, nagy volumenű kitermelés azonban az erdőgazdálkodókat, a faiparból élőket hosszú évtizedekre megnyomoríthatja, akár az egész tartomány gazdaságára rávetheti árnyékát, az erdőtulajdonosoknak most más bevételi lehetőség után kell nézni egy időre.
ÁESZ illetékes megyei igazgatóságok és a Szombathelyi Erdészeti Rt. Kiadott közleménye alapján összeállította: Bohus Anita
Kapcsolódó anyagok:
