A rovat kizárólagos támogatója

Beszélgetés Takács-Sánta András klímaszakértővel az eddig igencsak tavasziasnak bizonyult tél kapcsán.

-Szeptembertől dolgozol az MTA Szociológiai Kutatóintézetének Éghajlatváltozás Kutatóműhelyében. Mi a feladata ennek a műhelynek?
– Ez egy nagyon friss kutatóműhely, bő egy esztendeje jött létre, az egész még formálódóban van. Egyelőre mindössze ketten vagyunk: Antal Z. László szociológus és jómagam. Egyesek furcsán szoktak nézni a műhely hallatán, és megkérdezik, hogy az éghajlatváltozás kutatása vajon nem a meteorológusok feladata-e? Nyilvánvalóan az övék is, nekik van először közük hozzá, ám az éghajlatváltozásnak vannak társadalmi következményei, valamint társadalmi okai is. Mi ezekkel a társadalmi dimenziókkal foglalkozunk. Nemcsak az okok és következmények föltárásával, hanem azzal is, hogy miként lehetne csökkenteni az üvegházgáz-kibocsátást, illetve miként lehetne alkalmazkodni az éghajlatváltozás hatásaihoz. Nemzetközileg is ez a két nagy trend létezik: egyrészt csökkentsük az üvegházgáz-kibocsátást, előzzük meg az éghajlatváltozást, ám mivel tudjuk, hogy nem lehet teljesen megelőzni, és valamilyen mértékben úgyis bekövetkezik, alkalmazkodnia is kell hozzá a társadalomnak.

-Mivel foglalkozol pontosan a Műhelyben?
– Jelenleg elsősorban települési klímaprogramok megvalósításán dolgozunk. Az éghajlatváltozás ellen sokféle szinten kell tenni. Mivel globális problémáról van szó, a legfontosabb szint alighanem a globális – idetartozik például a Kiotói jegyzőkönyv –, ám ez nem azt jelenti, hogy elegendő csak ezen a szinten cselekedni. Van egy nemzetállami szint, a mi esetünkben a kettő között az uniós szint, a nemzetállami alatt pedig ott van a települési szint, illetve a háztartások és az egyének szintje is. Mi ezek közül a települési szintet célozzuk meg, ami Magyarországon úttörő kezdeményezésnek számít. Ugyanakkor szerte a világon – különösen az Egyesült Királyságban – számos sikeres és sikertelen példa létezik már a nyolcvanas évek vége óta, tehát másutt igen komoly hagyományai vannak ezeknek a programoknak. Egy falvat (Hosszúhetény) és egy várost (Tatabánya) választottunk ki, Hosszúhetényben már el is kezdődik a program februárban. (Sokaknak onnan lehet ismerős ez a falu, hogy a Civilek a Zengőért Mozgalom fészke volt.) Tatabányán pedig épp a minap szavazta meg a képviselőtestület a program beindítását. Egy ilyen program megvalósítása ugyanakkor részben civil szervezeti feladat, így talán nem meglepő, hogy a Védegylet is segédkezik a munkában – ebben az egyesületben is dolgozom már évek óta. A Védegylet szervezői közül többen is igen lelkesek ez ügyben.

-Hogyan kezdtek neki ezeknek a programoknak?
Az első lépés, hogy érzékenyítsük egy kicsit a helyi embereket a problémára, hiszen akkor lehet sikeres egy ilyen program, ha megvan ez az érzékenység. Ha csak az önkormányzati testületben van meg, ám ez nem találkozik a helyi emberek gondolkodásmódjával, akkor szinte semmi esélye sincs annak, hogy sikeres legyen a program. Ezért azzal kezdjük, hogy remek szakemberek bevonásával próbálunk minél inkább figyelemfelkeltő előadásokat tartani az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó témákról. A másik kezdeti lépés során pedig szintén szakértők bevonásával kiválasztjuk, hogy mely területeken próbál meg a település üvegházgáz-kibocsátást csökkenteni, illetve, hogy mely területeken kell alkalmazkodnia a hatásokhoz. Az angliai Woking esetében, ahol talán a leghíresebb települési klímaprogram működik, egy folyó folyamatosan elöntötte a falut, árvizeket okozott, és ez lett a fő kiváltó oka a klímaprogram elindításának. Vagyis egy speciális helyi körülmény tette őket érzékennyé. Sok hazai településnél is lehet ilyesmit találni. Az üvegházgáz-kibocsátás csökkentését szolgáló programokban pedig nincs sok újdonság: megújuló energiaforrásokra való átállás, energiahatékonyság és -takarékosság, építkezés átalakítása, közlekedés átszervezése stb. Mind olyasmik, amiket már ismerünk, csak most egy másik szempontból nézzük ezeket, konkrétan a szén-dioxid és más üvegházgázok kibocsátása szempontjából. Fontos cél lesz majd ennek monitorozása, tehát hogy mennyivel csökkent az üvegházhatás-kibocsátás.

-Ezek a programok dicséretes kezdeményezések, ugyanakkor sok ember szemében még az éghajlatváltozás ténye sem teljesen bizonyos. Több közelmúltbeli esemény – például az augusztus 20-i tragikus következményű vihar, a szokatlan januári meleg, illetve a jelenlegi, az átlagosnál melegebb és szárazabb tél – kapcsán felmerül a kérdés, hogy vajon hol van az a határ, amikor egy klímatudós azt mondja, hogy ez már a klímaváltozás jele, illetve mi az, amire még azt mondjuk, hogy az éghajlat szokásos ingadozása.
– Egy szokatlanul meleg téli időszak esetén mindig elő lehet bányászni egy olyan adatot, hogy volt már hasonló mondjuk száz évvel ezelőtt. Ha viszont egy trendet látunk, például hogy sorra dőlnek a melegrekordok, vagy hogy nagy folyóinkon olyan súlyos árvizek ismétlődnek néhány évente, amilyenek korábban csak száz évben egyszer fordultak elő, akkor már nagyon gyanús, hogy ennek köze van az éghajlatváltozáshoz. A 2003-as, több tízezer halálos áldozatot követelő európai hőhullám esetében kutatók statisztikai módszerekkel bebizonyították, hogy azt nem lehetett kizárólag az éghajlat természetes változékonyságának számlájára írni, azaz a klímaváltozás egyik jeleként értékelhetjük.

-Az átlagember viszont talán kevésbé látja a trendeket, őt esetleg az egyes események tudnák meggyőzni.
-Azt, hogy növekszik a nagy árvizek, az erőteljes hőhullámok, bizonyos rendkívüli időjárási események gyakorisága, mindenki érzékeli. A buszon, a boltban, az étteremben magam is fültanúja voltam olyan beszélgetéseknek, amelyek például a mostani januári nagy meleget összefüggésbe hozták a klímaváltozással.

-Vannak olyan szakértők, akik kétségbe vonják az éghajlatváltozást, mint jelenséget?
-Ma már szakember nem vonja kétségbe, hogy éghajlatváltozás zajlik, méghozzá meglehetősen gyors ütemű. És a kulcsprobléma éppen az, hogy nagyon gyors. Tudjuk, hogy az éghajlat folyamatosan változik. Mátyás jégen való királlyá koronázása idején például egy úgynevezett kis jégkorszak zajlott, az embertől független folyamatok következményeként. A mai éghajlatváltozásnál tehát nem magával a változással van probléma, hanem annak ütemével. Ehhez a gyors ütemű változáshoz nehezen tud alkalmazkodni mind a természet, mind a társadalom.

-Nemrégiben a Greenfo-n Feltartóztathatatlan globális felmelegedés címmel arról adtunk hírt, hogy két amerikai kutató szerint a mai klímaváltozás természetes folyamat. Mi erről a véleményed?
-A cikkben megszólaltatott Fred Singer az egyik legnagyobb klímaváltozás-kritikus, aki korábban még abban is kételkedett, hogy változik az éghajlat; ebben a cikkben viszont…

-…elismeri, hogy van klímaváltozás…
-…és azzal vitatkozik, hogy az ember lenne a fő okozója. Most már a legnagyobb klímaszkeptikusok is eljutottak odáig, hogy van változás, és már azt is csak elenyészően kevesen vonják kétségbe, hogy az embernek jelentős a szerepe benne. A klímaszkeptikusok ma már inkább abban kételkednek, hogy valóban súlyosak lesznek-e a következmények. Vagyis Singerék véleménye abszolút marginálisnak számít, és rendkívül bosszantó, hogy a sajtó még csak nem is utalt erre. Olyan látszatot keltett ugyanis ezzel, mintha a kutatók még mindig vitatkoznának azon, hogy mi volnánk az éghajlatváltozás fő előidézői. Pedig ebben a kérdésben már gyakorlatilag nincs vita, a konszenzus széleskörű.

-Csak negatív vonatkozásai vannak az éghajlatváltozásnak? Mert például egy budapesti hajléktalannak jól jött ez a melegebb téli időszak.
-Persze. Az éghajlatváltozásnak vannak pozitív és negatív hatásai is, ám sajnos egyértelműen a negatívak dominálnak. És annál inkább, minél gyorsabb a változás. A hajléktalanoknak pedig tényleg jól jöhet egy enyhébb tél, ugyanakkor mivel általában rosszabb az egészségi állapotuk, egy erőteljes nyári hőhullám sokukat nagyon megviselheti.

-Van azért remény? Van ok az optimizmusra?
-A jövő nagyon kiszámíthatatlan. Például az energiával kapcsolatban számtalan jóslat hangzott el az elmúlt évtizedekben, hogy miként fog változni akár az energiahordozók összetétele, akár az összes energiafogyasztás, és tulajdonképpen alig volt jó előrejelzés. Hibás prognózis viszont annál több – nem hogy hosszú távon, de akár pár éves időskálán is. Hajlamosak vagyunk a jelenlegi trendeket kivetíteni a jövőre, miközben teljesen váratlan események jöhetnek közbe. Jó példa erre, hogy gyakorlatilag senki sem gondolta a nyolcvanas évek közepén, hogy pár évvel később összeomlik a Szovjetunió. Óvakodni kell tehát a prófétáktól, akik megmondják nekünk a jövőt. És ez igaz mind a két oldalra: tehát azoktól is, akik azt mondják, hogy közeleg a Kánaán, és azoktól is, akik világvégét jósolnak. Persze rengeteg folyamat visszafordíthatatlan, bizonyos mértékű éghajlatváltozás biztos, hogy be fog következni. De hogy milyen mértékű lesz, azt nagyon is tudjuk befolyásolni. Mindannyian.

-Mit tehetünk egyéni szinten az éghajlatváltozás ellen?
-Nem kimondottan sokat, ám a semminél jóval többet. Fontos a közlekedési szokásaink megváltoztatása. A repülés rengeteg üvegházgáz kibocsátásával jár, így ha csak tehetjük, ne üljünk repülőgépre. Hasonló igaz a személygépkocsikra is, helyesebb tehát a helyi tömegközlekedést, a bringát, vagy a gyaloglást választanunk. Aki tudja szabályozni otthona fűtését, sok üvegházgáz légkörbe jutását akadályozza meg, ha nem melegíti lakását 20 Celsius fok fölé. Légkondicionáló berendezések használata pedig Magyarországon gyakorlatilag minden háztartásban nélkülözhető volna.

-Köszönöm a beszélgetést!

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás