Akár már jövő tavasszal transzgenetikus vetőmagokat vethetnek a magyar földbe, ha a parlament rábólint az idén benyújtott jogszabály módosítására. Erre ugyanis lehet, hogy már szeptemberben sor kerül, hiába állítják egybehangzóan környezetvédők: amíg független kísérletekkel nem bizonyítják, hogy a génmódosított szervezetek (GMO-k) a környezetre és az egészségre nézve nem jelentenek kockázatot, felelőtlenség megnyitni a génmódosított (GM) növények előtt a határt.
Akár génmódosított gabonát is vethetnek a magyar gazdák a jövőben, ha a parlament áldását adja az úgynevezett koegzisztenciaszabályozás tervezetére. Az új jogszabály arról rendelkezik, hogyan termeszthetők együtt a génmódosított és a hagyományos, illetve a bionövények magyar földön. A környezetvédők azonban nemigen hisznek benne, hogy egy jogszabállyal elejét lehetne venni annak, hogy a módosított gén ne kerüljön át a szomszédos hagyományos vagy biotermesztésű növényekbe is: amiatt aggódnak, hogy a növények pollenje a széllel, rovarokkal messzire eljuthat, és a beporzás révén az idegen gén távoli szántóföldek növényeiben is megjelenik.
Törvényhozóink a probléma kiküszöbölésére védősávot írnak elő, egyelőre azonban csak a kukoricára határoztak meg izolációs távot: legalább 400 métert kell hagyni a GMO-s és a hagyományos kukoricatáblák között.
Sokak szerint a jelenlegi tervezet nem elég szigorú, és így nem lehet kivédeni a pollenszóródás hatását. Illés Zoltán környezetpolitikus szerint 400 méter nem akadályozhatja meg a genetikai szennyezést. Arra figyelmeztet, hogy a pollen akár több tíz kilométeres távolságra is eljuthat, miáltal a hagyományos fajták is könnyen beporzódhatnak, egy bizonyos körzetben szinte biztos, hogy keveredik a kétféle genetikai állomány.
A környezetvédelmi minisztérium szakemberei szintén növelnék a védőterületet. Homoki Hajnalka, a zöld tárca munkatársa úgy fogalmazott: tisztában vannak azzal, hogy a megnövelt izolációs távolsággal csak időt nyernének, mert a pollenszóródás nagyobb távolság esetén sem akadályozható meg.
Miközben azonban a környezetvédők túlzottan megengedőnek tartják a géntörvényt módosító jogszabálytervezetet, az Európai Bizottság első olvasatra inkább túl szigorúnak vélte a magyar elképzelést. Akácz Béla, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) mezőgazdasági szakigazgatási főosztályának vezetőhelyettese elmondta, hogy az egyeztetés most is tart: a tervezetet ellátták a Brüszszeltől kért magyarázó kiegészítésekkel és indoklásokkal, és a napokban, miután a kormányülés elfogadja, újra elküldik azt az unió illetékeseinek. Ha az EU jóváhagyja a tervezetet, arról akár már szeptemberben szavazhat a parlament.
A koegzisztencia bírálói szerint ugyanakkor így is több sebből vérzik a leendő magyar GMO-szabályozás: Homoki Hajnalka elfogadhatatlannak tartja, hogy nem vizsgálják az ökológiai és egészségügyi hatásokat, ráadásul a kártérítési, felelősségi kérdés sincs tisztázva. Pedig a tét nem kicsi: elvileg ilyen kártérítésre akkor tarthatnának igényt a bio- vagy hagyományos gazdálkodók, ha ültetvényeiket „megfertőzné” a GM-változat genetikai anyaga, és ezért nem tudnák az eredeti minősítésnek megfelelően értékesíteni terményüket. Illés szerint előbb-utóbb minden gazdálkodó szembesül a genetikai szennyeződéssel és az abból eredő károkkal: a módosult örökítőanyagú termény az egészségügyi félelmek miatt csak szűk körben és alacsony áron talál gazdára. Már most sok gazda fordul félelmében az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézethez (OMMI) igazolásért, hogy termesztett fajtája nem génmódosított. „Ha egyszer beengedjük az országba a GM-növényeket, a jóízű, korábban versenyképes magyar termék el fog tűnni a földekről” – fogalmazott Illés.
Az Igazságügyi Minisztérium ugyanakkor úgy látta: a kártérítési alap – amelybe esetleg a GMO-kat termesztők fizetnének be – létrehozása alkotmányellenes lenne. Nem világos tehát, hogy kinek kéne ilyen eetben kártérítést fizetnie. Továbbá: mindenfajta GMO-szennyeződés esetén vagy csak a megengedett határérték felett járna kompenzáció? De az is kérdés, hogy ki viselje a géntechnológiából eredő többletköltséget, a laborhálózat kiépítését, a rendszeres ellenőrzéseket? Hovatovább a GMO-technológia többletköltséget ró az ilyen vetőmag mellett döntő gazdákra is. Hiszen nekik kellene bevizsgáltatniuk a terményt GMO-tartalomra, valamint biztosítaniuk kell az elkülönítést a vetésnél, betakarításnál, raktározásnál, sőt a szállításnál is alaposan ki kell tisztítaniuk a járművet, nehogy egy későbbi fuvarnál az ott maradó magok elszennyezzék és ezzel esetleg eladhatatlanná tegyék más terményét.
Mindez nemcsak Magyarországon homályos része a szabályozásnak. Miközben a GMO-k évek óta termeszthetők az unióban (és a közeljövőben nálunk is), az Európai Bizottság csupán 2007–2008-ra tervezi a kártérítéssel, felelősséggel kapcsolatos javaslatok begyűjtését.
Eközben ma már világszerte százmillió hektáron termesztenek GMO-t, az unióban jelenleg 33 kultúrfajta (ebből 17 kukoricafajta) termesztése engedélyezett. Illés szerint a biotechnológiai lobbi és a WTO (World Trade Organization, Kereskedelmi Világszervezet) nyomásgyakorlással éri el a GM-fajták engedélyezését. Úgy véli, a cégek tudósokat nyertek meg maguknak szószólónak, akik lelkiismeret-furdalás nélkül, elkötelezetten „hirdetik az igét”, annak ellenére, hogy kísérletekben nem vesznek részt. Hozzátette, a GMO-üzlet messze nem a jótékonyságról szól: az éhezés felszámolására, az élelmiszer-ellátás biztosítására tett fogadalom csak ürügy, a valódi cél a meggazdagodás. Illés szerint a legnagyobb fenyegetés az, hogy felelőtlenül elhallgatják a valós veszélyeket. Amíg nem fedik fel a környezet-egészségügyi kockázatokat, és nem tesztelik tudományosan, már csak elővigyázatosságból sem volna szabad segíteni a génmódosított növények szabad földi termesztését, mert visszafordíthatatlan következménye lehet.
Az uniót megosztottság és bizonytalanság jellemzi abban a kérdésben, hogy engedjék-e az egyes tagállamok termesztésbe vonni a GM-növényeket. Az Eurobarometer legfrissebb felmérése szerint az egész európai lakosság körében magas, 70–80 százalék a GM-növények és -élelmiszerek elutasítottsága, legfőképp Ausztria és Görögország idegenkedik tőlük. Az osztrákoknál a biogazdálkodók aránya meghaladja a tíz százalékot, a lakosság egyértelműen elutasítja a géntechnológiai beavatkozást. Hét állam mondott ki moratóriumot, köztük hazánk. Lengyelország a napokban külön jogszabályban tiltotta meg minden létező GMO termesztését.
Az április elején az unió országainak bécsi GMO-konferenciáján lezajlott vita hazánk szempontjából is tanulságos lehet. Josef Pröll, az osztrák mezőgazdasági, környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter megnyitójában kiemelte, hogy az ökológiai gazdálkodókat meg kell védeni a gazdasági károktól. Szerinte nem lehet korlátozni hosszú távon más gazdálkodási módok létét és a szabad választást, ezért az együtt termesztés ügyében szigorú jogi szabályozást sürget azok számára, akik GMO-mentesek szeretnének maradni. Mariann Fischer Boel mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos ellenvetése szerint tudomásul kell venni, hogy a közösségben legálisan termeszthető a GMO, a lista pedig bővülni fog. Szerinte nincs mit vitázni azon, kell-e nekünk, vagy sem, mert amit az EU jóváhagyott, az mind biztonságos. A biztos nem javasolt közösségi szintű jogi szabályozást a kártérítés, felelősség, valamint az izolációs távolságok kérdésében. Álláspontja szerint nem lehet egész régiókra moratóriumot hirdetni, korlátozni a szabad belső piacot, vagy szembehelyezkedni a WTO-szabályokkal. Sztavrosz Dimasz görög környezetvédelmi biztos szerint viszont Európában meg kell őrizni a learatott termény tisztaságát, a gazdáknak jogukban áll GMO-mentes zónákat létrehozni.
Friedrich-Wilhelm Grafe, az Európai Parlament mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottságának alelnöke támogatta, hogy regionálisan, önként vállalással GMO-mentes területeket hozzanak létre. Hangsúlyozta: azok, akik be akarják vezetni a genetikailag módosított növényeket, nem okozhatnak többletköltséget azoknak, akik nem akarnak ilyen növényt termeszteni. Felhívta a figyelmet, hogy a szennyeződés az idővel exponenciálisan nőni fog (exponenciális: az ismeretlent a hatványkitevőben tartalmazó egyenlet).
Az európai országok szabályozása éppoly sokszínű, mint a konferencián megjelent álláspontok. Ami a kártérítés kérdését illeti, erre is van már uniós példa: Dániában még nincs GMO a köztermesztésben, de már van saját koegzisztenciaszabályozás. Eszerint a GMO-s gazdáknak hektáronként 13-14 eurót kell befizetniük a kártérítési alapba. Hollandia sem zárkózik el mereven az új technológia elől, ám csak növények esetében fogadja el a génmódosítást, állatoknál nem. Az ottani kormány tízmillió euróval támogatja a kutatást. Spanyolország az egyetlen uniós ország, ahol nyolc éve termesztenek GMO-kat (a kukorica vetésterületének tíz százalékán 26 ilyen fajta terem) annak ellenére, hogy nincs együtt termesztési szabályozás, azt csak jövőre tervezik. A tapasztalat az, hogy a védősávok hiányában már most rengeteg gazda földje „fertőződött meg”.
Ám mindez csak a gazdasági vonzata a transzgenetikus növényeknek, a hosszú távon várható egészségügyi hatások ennél sokkal több embert érinthetnek. Az állatokon folytatott kísérletek szerint egyes genetikailag módosított szervezetek tartós fogyasztása károsítja az egészséget. Legfőképp a gyomor- és bélrendszerben figyeltek meg elfajulásokat, de az immunrendszer szintén érzékenyen reagált a GM-növényekre – áll Pusztai Árpád és Bardócz Zsuzsa biokémikus, akadémikus szerzőpáros A genetikailag módosított élelmiszerek biztonsága című könyvében. A napvilágra került aggasztó eredményeket cáfolják a GMO-k előállításával foglalkozó multinacionális cégek. Környezetvédők szerint ugyanakkor független kutatásokat nem folytatnak táplálkozástudományi és ökológiai témában, a kevés számú vizsgálatot pedig maguk a GMO-gyártó cégek rendelik meg, amelyek nem engedik a mellékhatások publikálását, így azok eredményei vitathatók.
Balázs Ervin akadémikus szerint nem igaz a GMO-kat ért vád, miszerint nem támasztja alá kellő mennyiségű és mélységű tudományos eredmény a használat biztonságát. Az Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézetének (Martonvásár) genomikai laboratóriumát vezető professzor kifejtette: a legtöbb élelmiszerről elmondható, hogy nem készülnek vele kapcsolatos részletes élelmiszer-biztonsági tanulmányok. Míg az emberek vakon bíznak az újonnan felfedezett vagy élelmiszerként eddig nem használt növényekben, a GMO-kal szemben óriási a szkepticizmus. A kivi európai hódítása példázza a bizalmat: ez a gyümölcs a múlt század utolsó évtizedeiben érkezett a kontinensre, nálunk Zalában már a hetvenes években ültetvényeket telepítettek belőle. Pedig a kivi allergén hatású anyagot tartalmaz. Kutatások rávilágítottak, hogy a német lakosság két ezreléke túlérzékeny, és csak antiallergénnel tudja elkerülni a gyümölcsevés súlyos következményét, a fulladást. Balázs Ervin úgy fogalmazott: a természetes, manipuláció nélküli élelmiszer-alapanyagokban is tehát sok, allergiát kiváltó fehérje van, ezért alaptalan a GM-növényektől való ilyetén félelem.
Az akadémikus a GMO-k engedélyezéséről elmondta: a fejlesztő kutatók tízéves tapasztalattal rendelkeznek, tíz éve ugyanis már kereskedelmi célra is termesztenek GM-növényeket. Amióta az unió és Amerika is felállította saját élelmiszer-biztonsági hivatalát, engedélyezés előtt nagyobb gondossággal rostálják a génmódosított növényt. Balázs Ervin szerint ugyanakkor míg a tengerentúlon szakmailag elismerik a kormányzati szerveket, Európában és főleg hazánkban gyanakodva, kételkedve fogadják az új dolgokat.
– Ha a bürokratikus akadályokat hasonlattal szeretnénk bemutatni, manapság egy GMO engedélyezéséhez egyépületnyi dokumentumot, jelentést kell benyújtani, hagyományos növényéhez egyszobányit, a bióhoz pedig elég egyfióknyit. Amerikában hat–tíz hónap alatt lezajlik az engedélyezés, az unióban a 25 tagállam közötti egyeztetés miatt legalább 18 hónap szükséges, de akár három év is lehet – mondta.
Kezdetben a génmódosítás célja új típusú növényvédelem kutatása volt: a hagyományos permetezés helyett alternatív gyomirtó és rovarölő technológiát kerestek méregtermelésért vagy éppen a tűrőképesség növeléséért felelős gének beültetésével. A kártevők elleni küzdelem – akár nemesítésről, akár génmódosításról beszélünk – szélmalomharc, folyton alkalmazkodó szervezetekhez kell megtalálni az éppen hatásos szert. A termés fele megfelelő permetezés és tárolás ellenére is tönkremegy, ezért fontos az ellenálló képesség növelése. A legújabb cél már olyan beltartalmi értékekre irányul, mint a magasabb cukor- és fehérjetartalom, ómega–3 zsírsavban gazdag olaj, illetve az ipari felhasználást könnyítő tulajdonságok. Megújuló energiaforrások nyerése érdekében minél magasabb cellulóztartalmat kívánnak elérni, hogy több etilalkoholt (bioetanolt) tudjanak előállítani – magyarázta az akadémikus.
A környezetvédők és a GMO-pártiak között továbbra is folyik a vita arról, szükség van-e új fajtákra, és azok hordoznak-e magukban egészségügyi kockázatot. Mindez azonban nem csupán tudományos vita: a GM-növények termesztésével Magyarország gyakorlatilag feladja azt a korábbi gyakorlatot, miszerint a piacon a magyar származás elegendő volt annak igazolására, hogy a termék GMO-mentes. Azaz úgy tűnik, egyes döntéshozók már nem látják kifizetődőnek azt, hogy az ország a technológiáról azért mondjon le, hogy termelői könyebben jussanak piacra a garantáltan GMO-mentes növényeikkel. Bár még érvényben van a vetőmag-behozatali tilalom, a kormány szándékát tükrözi az a tény, hogy nemrégiben az MTA martonvásári agrár-kutatóintézete leszerződött a világ egyik legnagyobb GMO-multijával, a Monsantóval.
Hazánkban 1999 óta van géntörvény, amely minden GM-élőlénnyel kapcsolatos tevékenységet szabályoz, 2003-tól már a forgalmazás és a címkézés szabályait is tartalmazza. Eszerint a címkének pontos információkat kell tartalmaznia arra vonatkozólag, hogy az élelmiszer vagy takarmány GMO-t tartalmaz (illetve ilyen növényből áll), tekintet nélkül a kimutathatóságra. Az uniós rendelet nem ír elő küszöbértéket a vetőmagok jelölésére, csak az élelmiszerekre és a takarmányokra, ugyanakkor elismeri a szennyeződés lehetőségét. Úgy fogalmaz: ha „ez az előfordulás véletlen és technikailag elkerülhetetlen”, kilenctized százalékos küszöbértékig nem kell jelölni a terméket. Tehát semmi sem tiltja az unióban engedélyezett GM-alapanyagok felhasználását, csak arra kötelezik a gyártókat, hogy felhasználásukat tüntessék fel a terméken. A baj csak az, hogy ezt minden tagállam másként értelmezi, mert ezt a határértéket automatikusan megengedettnek tekintik. Pedig ha tudatosan kerül a termékbe a szóban forgó összetevő, akkor a limit alatt is fel kellene tüntetni – magyarázta Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének munkatársa.
Februárban a Greenpeace kezdeményezésére több húskonzervet vizsgált be az Országos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI). A környezetvédő szervezet beszámolója félelmetes eredményt mutat: a Lidl, a Globus, valamint a Szegedi Paprika egy-egy termékén (sertésmájkrém, löncshús, darált sertéshús) nem volt feltüntetve a GM-összetevő, noha akadt közöttük olyan, amelyikben több mint öt százalékban találtak GM-szóját. A Greenpeace szerint a fogyasztók tájékoztatására, a címkézésre vonatkozó előírásokat nem tartják be, és nem is büntetik a szabálysértést.
