Édesapám! Eldőlt a szénakazal! – kiáltotta reggel a kisfiú, az alföldi tanya ablakán kinézve. A második világégés idején történt, hogy télen a mezei nyulak serege úgy körberágta a kazlat, hogy az testhelyzetet váltott.
Mára töredékére csökkent a vadnyulak állománya az akkorihoz képest, de még ennek is jelenős része elpusztul tavaszra. Ezt lapunk Dr. Takács Andrástól tudta meg. Az állatorvos, aki az FVM egyetlen országos vadegészségügyi szakértője -szinte véletlenül botlott ebbe kutatási témába. Szerinte az állomány téli drasztikus csökkenése viszonylag egyszerűen ellensúlyozható lenne. A szakember kétezernél is több tapsifüles felboncolása után jutott arra a következtetésre, hogy a nyulak szinte mindegyike parazitákkal fertőzött. A bélben lévő élősködők -akár az egysejtű protozoonokra, akár a fonálférgekre gondolunk- nem okoznak semmi látható fizikai állapot-romlást az állatoknál, ha a táplálkozási feltételek jól adottak. Egyszerűen szólva: ha van mit ennie a nyúlnak azon a kb. 1-2 négyzetkilométeren belül, ahol az életét leéli. A nyulak tápláltsági állapotát jól mutatja a veséje körül található burok, ami a zsírt tárolja.
Ha ez nagy zsírtartalékot rejt, akkor a tél nem jelenthet különösebb megterhelést a nyuszi számára – vázolta fel Dr. Takács András a hátteret. Ebben tud óriási segítséget adni az ember: a terület tulajdonosa, a vadász és a szakember. Utóbbi tanácsa az, hogy a művelt területeken alakítsanak ki kis területeket, vadföldek számára. A vadföldek olyan parcellák, amelyet elvetnek ugyan, de a “betakarítást” a területen élő vadak végzik. Ha itt a kalászosok betakarítása után vetünk, de megfelelő sorrendben takarmánynövényeket, akkor nemcsak a nyulak téli táplálását oldjuk meg zöldtakarmánnyal, hanem az őz, és a fácán is “jól jár”. Ez a sorrend (röviden): takarmánykáposzta, takarmánykel, tarlórépa, repce. Kinek jó ez a felsoroltakon kívül? Az élő mezei nyúl piaci értéke az elmúlt tíz évben háromszorosára emelkedett. Tehát az állomány növelése érdeke a vadásztársaságoknak. De ha ők nagyobb bevételre tesznek szert, akkor a gazdának is több bért fizethetnek a terület használatáért.
Van még egy szempont, ami talán nem annyira közvetlenül kapcsolódik, de nem árt tudni: a mezei nyulakat fertőző, korábban említett egysejtű paraziták ugyanúgy élősködnek a házinyúl szervezetében is. Dr. Takács András meglátásai azért is érdemelnek kiemelt figyelmet, mert az állatorvos Debreceni Egyetem (egyszerűsített nevén) Vadgazdálkodási Tanszékének előadója, és számos szakmai cikk, tanulmány szerzője. Búcsúzáskor azt mondta: ha annyit elérünk, hogy csak egy ember is felfigyel ezekre a gondolatokra, akkor már tettünk valamit a tudományért, illetve azért, hogy a mezei nyulak újból a korábbi mértékhez hasonlóan elszaporodhassanak hazánkban.
takacsdr.jpg
Dr. Takács András a rendelőjében, munka közben.
Szöveg és fotó: Vincze Tamás
