Most kezdődik a Tisza virágzása. Felejthetetlen és páratlan látvány. A természet attrakciója ma már turisták ezreit csábítja a partra.
2000 tavaszán egy ország temette a Tiszát: Szolnokon, Szegeden az emberek gyertyát gyújtottak, koszorút dobtak a vízbe, gyászolva a cianid nyomán elpusztult élővilágot. A legtöbben a tiszavirágot sajnálták, mondván: gyermekeink és unokáink már csak filmeken gyönyörködhetnek a tiszavirágzás látványában. Mesévé válik, mint a tihanyi kecskeköröm.
A ciánszennyezés jogi és biológiai értelemben is sokkoló hatású környezeti agresszió volt. Más kérdés, hogy a tiszavirág gyakorlatilag nem vett tudomást a mérgezésről. Nem maradt el a folyó virágzása sem 2000-ben, sem a következő években – sőt a páratlan természeti jelenség évről évre látványosabb. Ennek persze oka van: amikor a szennyezés érkezett, a folyó medrében viszonylag kevés víz volt, a parti talajban viszont magasan állt a talajvíz – a vízmozgás nem tette lehetővé, hogy a partfalban élő kérészlárvák találkozzanak a cianiddal. A rovar természetes ellenségei között viszont tényleg nagy pusztítást végzett a méreg.
A természetben nincs romantika: a nézők valójában csupán egy rovarrajzást csodálnak, amit csak az tesz különlegessé, hogy a tiszavirág előnyös megjelenésű, esztétikus teremtmény. Ha a jelenség biológiai magyarázatát nézzük, voltaképp egy hatalmas orgiáról van szó. A kérészlárva három évet tölt a partfalban, a repülő rovar élete viszont másfél órára korlátozódik: ezalatt kell párt választani, párosodni és utódokat nemzeni. Amit mi tiszavirágzásnak nézünk, az egy-egy (esetenként több kilométeres) lárvatelep néhány délutáni órán keresztül tartó szárnyra kelése. A legszembetűnőbb mozzanat az erős számbeli fölényben lévő, párra vadászó hímek őrült cikázása, időnként kemény harca a nőstényekért, aminek a végén – a párosodás után – a hímek elpusztulnak, s amit a nőstények is csak annyival élnek túl, hogy még a peterakásra maradjon idejük.
Az idén még csak néhány „elővirágzás” volt a folyó alsó és középső részén, az egyik mellékfolyó, a Latorca ukrán és szlovák szakaszán viszont már megindult a rajzás. A tiszavirág egyébként az említett Latorca, illetve a rövid vajdasági Tisza-szakasz kivételével csak Magyarországon fordul elő. Valódi hungarikum tehát (csakúgy, mint a szintén messze földön híres kardoskúti daruvonulás vagy a dévaványai túzokdürgés). A konzervatív, gyakorlatilag 400 millió éve változatlan életvitelű rovar (ez nagy szó, hiszen maga a Tisza alig 20 ezer éve folyik nagyjából a mostani medrében) nagyon sérülékeny, sem a vízszennyezést, sem a part megváltoztatását, kikövezését nem viseli el. Újabban már utazási irodák közreműködésével népes, részben külföldi vendégsereg a szemtanúja a védett kérészfélék nászának, amihez még hasonló sincs sehol a kontinensen.
Temető a Tisza, mikor kivirágzik – mondja a nóta találóan a tiszavirágzásról. Ez a temető (amely egyben bölcső is) mostanában szerencsére azt jelzi: a folyó nem halt meg, hanem jól van, él és virágzik.
2003. június 14.
