Tavaszi szél vizet áraszt – szinte minden évben Magyarországon. Idén is kijutott belőle bőven, és jut még sajnos hetekig. Érthető hát az érdeklődés a Vásárhelyi-terv dolgairól. Bár a tervet bemutató tanácskozások százain, híradások ezrein, kiadványok tízezrein vagyunk túl, nem Czigler László az egyedüli (Csak a gond van vele), aki felületesen nyilatkozik.
Az utóbbi években szélsőségessé vált időjárási viszonyok, a Tisza vízgyűjtőjén történt változások és a rendkívüli árvizek kihívására válaszol az új Vásárhelyi-terv. Mivel az árvíz elleni biztonság a hagyományos technikákkal, csupán a gátak magasításával nem növelhető tovább, hatékonyabb megoldásra van szükség, ez pedig az árvízszintek csökkentése. Mi kell ehhez? Először is el kell távolítani a lefolyás akadályait, így növelve az árvízi meder vízszállító képességét. A ritkábban jelentkező rendkívüli vízmennyiséget pedig – hogy lakott területet ne önthessen el – “kivezetni” a hajdani ártérbe, az itt építendő árapasztó tározókba. A Vásárhelyi-terv másfél-két évtizedre tervezett teljes megvalósítása után így elérhető a legnagyobb árvizek szintjének közel egyméteres csökkentése a veszélyeztetett folyószakaszokon.
Az ellenzék rendszeresen politikai támadások célkeresztjébe veszi a Vásárhelyi-terv munkálatait. Április 9-én például Turi-Kovács Béla azt nyilatkozta, hogy “a kabinet az Orbán kormány idején előkészített Vásárhelyi-terv végrehajtását elhalasztotta, az első kapavágások csak most történnek meg…”. Három állítás, három tévedés.
Először. Orbán Viktor kormánya nem készítette elő a Vásárhelyi-tervet. Nem vitatom, hogy felvetődött, de előkészítésről szó sem volt. A terv megvalósításáról 2003-ban a Medgyessy-kormány döntött, 2004 júniusában fogadta el az Országgyűlés a róla szóló törvényt, és a Gyurcsány-kormány kezdte meg a megvalósítást. Hány kiviteli tervet, környezeti hatásvizsgálatot, hatósági engedélyt, elvégzett régészeti feltárást, lefolytatott közbeszerzést hagyott maga után az Orbán-kormány?! Hány hektár földet vásároltak vagy sajátítottak ki az építkezésekhez?! Hány gazdát kártalanítottak?! Sehányat.
Másodszor. A kormány nem halasztotta el a terv megvalósítását. A parlamenti döntés után néhány hónap alatt rekordgyorsasággal jutottak a beruházások kivitelezési szakaszba. Sem politikai, sem anyagi akadálya nem volt a terv haladásának, de szakmai és jogi igen: demokratikus jogállamban ekkora fejlesztésekhez idő kell, hiszen komoly tudományos előkészítésre és társadalmi egyeztetésekre van szükség. A Vásárhelyi- terv tempója rekord, ha a hasonló külföldi, akár német, akár holland hasonló vízügyi fejlesztésekéhez hasonlítjuk, akár ha a hazai nagy programokéhoz, például a gyorsforgalmi utak építésének előkészítéséhez.
Harmadszor. Az első kapavágások másfél éve megtörténtek, nem most fognak. Most, árvíz idején egyébként tilos a gátakon építkezni. 2005 végéig 10 milliárd forint értékű munkát végeztek el, mintegy 25 milliárd volt a lekötött szerződésállomány, nagyrészt 2006 végi befejezéssel. De a projektek egyharmada el is készült már, például a tiszanagyfalu-rakamazi nagymorotva revitalizációja; a tivadari híd környezetében a hullámtér rendezése, a kisari partbiztosítás megerősítése, a Kósdi-zsilip megszüntetése, helyén új töltés építése, a Csongrád alatti partbiztosítás, a tiszaalpári, kanászéri zsilip felújítása, a Szeged-Tisza-sziget közti töltésfejlesztés.
Megkezdődött az építkezés a cigánd-tiszakarádi tározónál és a tiszaroffi tározó tiszai töltésénél, a Lónyay-főcsatorna torkolati műtárgyánál (mely 100 km gáttal egyenértékű), Tószeg árvízvédelmi rendszerénél, a Körös-torok alatt és a vezsenyi nyári gátnál. Nyárra elkészülnek. A kivitelezőké a terep, és az árvíz után azonnal kezdődik a munka a Bivaly-tónál, a tiszadobi nyári gátnál, a tiszaroffi árvízi tározónál, a csongrádi partfal építésénél. Épül tehát két árapasztó tározó (Cigánd és Tiszaroff), melyek az év végére készülnek el. További projektek (köztük három tározó) előkészítése pedig elkezdődött, hogy 2007-ben is haladjon a munka: például a töltésfejlesztés Tiszaszalka, Tiszagyulaháza és Tiszacsege, Tiszasüly térségében.
Nemcsak politikusok képesek félrevezetni a közvéleményt. Ha valaki kritikát ír, minimális követelmény, hogy ismerje a kritika tárgyát, és valamilyen szinten értse azt. Czigler Lászlónak a tiszai vízrendszerről több megállapításával egyetértek, ám cikkében olyan célt tulajdonít a VT-nek, amely fel sem merült, és olyan javaslatot tesz, ami viszont szerves része a tervnek.
Czigler vélekedésével ellentétben ugyanis egyáltalán nincs olyan elképzelés, hogy a Vásárhelyi-terv 30-40 évenkénti elárasztásra szánt árapasztó tározóiban nyárra öntözővizet tartalékoljanak. Szerepel viszont a tervben, hogy a Tisza árvizeit elsősorban a mértékadó védképességűre kiépülő árvízvédelmi töltések közötti nagyvízi mederben kell levezetni. Ezért a meglévő védműrendszer gyenge pontjainak megerősítése is bekerült a VT programjai közé. Ám a VT elsősorban több teret ad a folyónak, javítani akarja az áramlási, vízszállítási feltételeket.
Czigler is megállapítja, hogy a gátak további magasítása nem megoldás. Ma már 150 év tapasztalatával okosabbak vagyunk Vásárhelyi Pálnál, de településeket nem akarunk megszüntetni, embereket nem akarunk áttelepíteni. Ezért lehet szükséges olykor több mint másfél milliárd m3 víztömeg kivezetése az épülő tározókba (közel annyi, mint a Balaton víztérfogata). Csakis a védképességet meghaladó, gátszakadással és kiöntéssel veszélyeztető, statisztikailag igen ritkán előforduló rendkívüli magasságú árhullámoknál kell árapasztás. Csupán fokgazdálkodással ezt a problémát nem lehet kezelni. Az viszont részletesen szerepel a tervekben, évek óta, hogy ahol lehetséges, ott a fokgazdálkodáshoz hasonló tájgazdálkodási rendszereket kell működtetni rendszeres vízkivezetéssel.
Bár a VT mindenekelőtt az emberek életének és javainak védelmét szolgálja, a vidékfejlesztés új lehetőségeinek megteremtése és az árterületek ökológiai fejlesztése is hozzá kapcsolódik. A terv stratégiai környezeti vizsgálata az erre alkalmas néhány ponton javasolta a rendszeres tározást, miután a térség a víztöbblet és a vízhiány kettős szorításában él. De alapvető követelmény, hogy az árvízi tározók működtetése az ökológiai rendszerek fejlesztésével és megőrzésével összehangoltan történjen. Ezért vízügyi mérnökökkel közösen tájtervezők, biológusok, ökológusok, agrár-környezetvédelmi, természetvédelmi szakértők sokasága dolgozik évek óta a terveken.
Példaként érdemes megnézni a cigándi tározót. Elsődleges célja az árvízi biztonság, a vízbeeresztés szelvényében 25 cm-rel járul hozzá, hogy a Tisza mentén az érvényes mértékadó árvízszinthez képest 1,0 méterrel magasabban levonuló jégmentes árvíz szintje csökkenjen. Emellett európai uniós támogatással 3500 hektárnyi tájgazdálkodási mintaterületet alakítanak ki a térség népességmegtartó erejének növelése végett. A rendszer az ártér reaktiválását jelenti szabályozott vízkivezetéssel. A természetvédelem érdekében helyreáll a természetes ártérre jellemző, állandó kétirányú víz-mozgás a folyó medre s ártere között, és létesül 500 hektár vizes élőhely.
Ennyit árvíz idején a fokokról, a kapavágásokról meg a tényekről.
Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter
