Ki ne vágyott volna a trópusi őserdőkbe? Igaz, valakit inkább a sarki vagy magashegyi jeges tájak, míg másokat a sivatagok vagy a városok építészeti emlékei vonzanak.
De gondolunk -e arra, hogy hasonlóan felfedezésre váró, különleges területek, kincsek hazánkban, sőt a lábunk alatt is szép számmal akadnak? A napokat, heteket és kilométerek ezreit utazni nem szerető vagy nem tudó honfitársaink be kell érjék ezekkel az itthoniakkal – vagy a távoli területekről készült képekkel, beszámolókkal. Persze ez sovány vigasznak tűnik, de ne hangolódjunk le! Egy brazilnak vagy egy eszkimónak az itteni látnivalók különlegesek, ritkák, szokatlanok, mind a kulturális, mind a természeti értékek terén!
E büszkeséggel szívünkben javaslom: tegyünk egy rövid sétát valamelyik ártéri erdőnkben, például a Vác déli részén húzódó “dzsungelben”! A terület “dzsungelségét” a többé-kevésbé állandó vízborítás adja: Bár a Duna áradásai néha több méteres vízmagassággal járnak, nyaranta csak néhány mélyedésben található víz, az is inkább a Gombás-pataknak köszönhetően. A patak szétterülő vize aszályban – a szemnek is – áthatolhatatlan, üdezöld mocsaras erdőt teremt.
Esetünkben sajnos nem őserdőről van szó, erdőnk nem a régi, hajdan negyed-magyarországnyi árterek erdőinek maradványa, hiszen épphogy 50 éves! Keletkezését a váci Duna-part feltöltésének, a folyó szabályozásának, megmaradását a környezetvédőknek köszönheti.
A feltöltött partszakaszt követően a folyó sodra megtört, lelassult, hordaléka kiülepedett. A hordalékon pedig megeredtek a füzek, később a nyárfák és a kertekből kivadult, észak-amerikai zöld juhar, valamint számtalan látványos lágyszárú, mint pl. az óriási levelű, akár 2,5 méter magas lórom, a virágboltokból ismert nőszirom sárga, mocsári rokona, mely tenyérnyi virágát 1,5 m magasan hordozza. Az olyan kedves nevű növények pedig, mint a mocsári nefelejcs, a közönséges és pénzlevelű lizinka, a mocsári tisztesfű, itt nagy állományokban láthatók – a mindezeket éltető folyó viszont nem.
Az ok egyszerű: az aljnövényzet és a fák alkotta sűrűség egy-egy foltján villan csak át a folyó világos felszíne, de az is csak az erdő északi részén végighúzódó fél kilométeres, szabadon látogatható tanösvényről, ill. a keskenyebb déli szakaszon. A tanösvény a Szob-Budapest kerékpárút mellett vezet be az erdőbe, melyben hol a fák között kanyarog, hol kidőlt fa felett ível át, hol mocsár felett vezeti a látogatót.
A terület gazdag állatvilágának inkább hallható, mint látható képviselői a madarak. Aki halkan, figyelmesen közlekedik, pl. jégmadarat, kócsagot, szürkegémet láthat – van, hogy csak tíz méterről!
Szakvezetést a közeli Göncöl Házban (Vác, Ilona u. 3.) lehet igényelni. Ugyanitt a földalatti világ élettelen természeti értékei (kőzetek, ásványok, ősmaradványok) egy szép, 17 tárlós kiállításon tekinthetőek meg.
Ki gondolná, hogy a talpunk alatt micsoda forma- és színgazdagság, eszmei és gazdasági vagyon van?
Kezdjük csak a legfelső réteggel, a talajjal, mely az alatta lévő alapkőzettel, a rajta és benne élő élőlényekkel és az éghajlati viszonyokkal szoros kapcsolatban van. A “Földanya ékességei” kiállítás azonban a mélyebb rétegek, a barlangok, a földrengések, a bányászat és a mélyfúrások révén megismert (?) világgal foglalkozik. A felszín alatt megtalálhatók a letűnt idők élővilágának maradványai, pl. csigák, kagylók vázai, mamutfogak, dinoszauruszok lábnyomai, mely utóbbiakból egyedülálló magyarországi lelet is van; ennek egy része a kiállításon is megtekinthető! (Sőt! Ezen, a híres ipolytarnóci nyomleleletnél jóval régebbi lábnyomokat maguk a kiállítás létrehozói találták meg.)
Ismert, hogy a kőolaj, a földgáz, a mész és a szén biogén eredetű, azaz szintén a hajdanvolt – vízi, mocsári – élővilág maradványa. Most akár tengerek alól vagy fél hegyek elbontása révén is – ld. például a Vác fölé magasodó Naszály hegyet – bányásszuk, majd tüzelő- és építőanyagnak, a szintén századok óta bányászott fémércekkel együtt, rézkilincsnek, vasszögnek, szerszámnak dolgozzuk fel, és dolgoznánk fel a végtelenségig Gaia kimeríthetetlennek vélt kincsestárát.
Sajnos az elbányászott hegyek egykori fái már a múlté (igaz az újraerdősítés sok helyen kitűzött feladat), a Föld mélyének ásványai, kőzetei pedig megunt használati tárgyakként, házak építőanyagaként előbb-utóbb a szeméthegyeken kötnek ki vagy autóinkban elpöfékelve a levegőbe kerülnek. Egyszer persze elfogynak e kincsek, s lehet, velük együtt mi is. Rajtunk múlik, hogyan bánunk évmilliók alatt felhalmozódott örökségünkkel.
Dukay Igor
2001. augusztus 21.
2600 Vác, Ilona u. 3
Tel.: 27/304-484 Fax.: 27/304-483
