Magyarországon szénerőművet fenntartani csak a több lábon állás szándékával érdemes, mert a környezeti és a rövid távú pénzügyi megfontolások egyaránt a gáztüzelés fejlesztése mellett szólnak. A “legtisztább” energiahordozó, a földgáz egyben a legolcsóbb is, így az újonnan épülő erőművek kizárólagos üzemanyaga. Szépséghibája, hogy zömmel importból származik.
Az a törekvés, hogy az energiatermelés során csökkentsék az üvegházhatású gázok – elsősorban a szén-dioxid – kibocsátását, a földgáz felé fordította a környezetvédők figyelmét. A földgázból ugyanis körülbelül 40 százalékkal alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátással állítható elő egy kilowattórányi energia, mint szénből. A gáz ezenfelül kénből is kevesebb mint ezredannyit tartalmaz, így a kén-dioxid okozta savas esők megakadályozásában fontos szerephez jut. A földgázzal üzemelő erőművek legnagyobb előnye persze a viszonylag alacsony ár: energiaegységre vetítve a beruházási költségük körülbelül fele a szén- és negyede az atomerőművekének. Nem csoda, hogy az újonnan épülő erőműveknek az EU- ban 85, az Egyesült államokban pedig 95 százaléka gázüzemű.
A nemzetközi tendencia Magyarországon is érvényes: 1980-ban az ország elsődleges energiaigényét még 28,8 százalékban szénből fedezték, ez az arány 2000-re 13,9 százalékra csökkent, a gáz részesedése viszont ezalatt 26,2-ről 36,5 százalékra nőtt. Az 1997 nyarán meghirdetett kapacitástender még jelentős szénerőmű-fejlesztésekkel számolt, a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. akkori távlati prognózisaiban 4000 megawattnyi (import)szenes kapacitás, valamint a hazai lignitvagyon további kiaknázása szerepelt. Időközben azonban az áramigény lassúbb várható növekedése és a liberalizációs tervek miatt a tender kereteit leszűkítették. Ezzel egy időben készült egy tanulmány, amely mára teljes, 2000 megawattos szénerőműpark kiváltásával számolt; ez a számítások szerint körülbelül 11 millió tonna szén-dioxid-csökkenést eredményez, ami a magyar évi emisszió 10 százaléka. Az elemzés a szenes és lignites erőművek építési költségéhez viszonyította az alternatív (szénhidrogén-, illetve atom-) erőművek árát, a különbözetet pedig 8 százalékos kamatlábbal annuitásos alapon felosztotta a következő évekre. A szakértők azzal számoltak, hogy a váltásban Paks bővítése játssza majd a főszerepet, ez a feltételezés azonban nem volt reális, és most sem az.
A szén- és lignitkapacitásokat pótolni lehetne atomenergiával, illetve szénhidrogénekkel, utóbbi körülbelül egyharmad részt tesz ki. A lignit-szénhidrogén váltásnál ugyanakkor úgy épülhetnek sokkal tisztább erőművek, hogy az közben nem hogy többletkiadással nem jár, de az iparág egésze évi 34,7 millió dolláros megtakarítást ér el. Az MVM kapacitástenderén a nyersanyagok árával is számoló kalkulációk alapján annyiban jutottak hasonló eredményre, hogy az egyéb megoldásokat elvetve, két gázerőművet hoztak ki győztesnek.
A fentiekből látható, hogy Magyarországon szénerőművet fenntartani csupán a több lábon állás szándékával érdemes, hiszen a környezeti és a rövid távú pénzügyi megfontolások egyaránt a gáztüzelés fejlesztése mellett szólnak. Az egyetlen komoly ellenérv, hogy a gáz kizárólag (orosz) importból származhat, ez azonban jórészt a szénre is igaz. Néhány szén- és ligniterőmű számára a túlélést jelentheti a kéntelenítők felszerelése, ezzel ugyanis teljesíthetik a 2005-től Magyarországon is bevezetendő uniós szabványok emissziós értékeit. Az RWE a visontai erőművében már fel is szerelte a szűrőket amivel 2015-ig hosszabbította meg az erőmű élettartamát -, a Vértesi Erőmű Rt. oroszlányi egysége kapcsán pedig most született döntés erről.
TÓTH GÁBOR
Napi Gazdaság, Zöld oldal 2002-02-14
