Az NDK-ban a barnaszén volt a legfontosabb energiahordozó. A lakások 90 százalékát és az ipari üzemek nagy részét barnaszénnel fűtötték. Évente mintegy 300 millió tonna barnaszenet termelt ki akkoriban az ország.
A német újraegyesítés után sor került a nyugati oldalon már a hatvanas években beállt fordulatra, azaz megindult az átállás a barnaszénről más energiahordozókra. Az összesen 39 lelőhelyből számosat gazdasági vagy környezetvédelmi okokból bezártak. A szénbányászat letűnésével véget ért a széntüzelésű kályha korszaka is. Mára mindössze 700 ezer háztartásban található széntüzelésű kályha.
A keleti német területeken termelt barnaszén nagy részét az elektromos áramot termelő hőerőművek veszik fel. Ezeket az erőműveket a fordulat után vagy újonnan építették, vagy pedig a meglévő létesítmények felújításával hozták létre. A villamosenergia ipar és a szénbányászat közel tízmilliárd eurót fektetett a keleti német tartományokban működő erőművek és bányák korszerűsítésébe.
