Miért ragaszkodnak görcsösen a vadászok új madár- és emlősfajok vadászhatóvá tételéhez? Az elmúlt hetek vadászbotrányát kiváltó Gera Pál írása.
Április 8-án kapott nyilvánosságot dr. Semjén Zsolt január 18-án kelt levele, amelyet az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV) elnökeként jegyzett. A címzett a vidékfejlesztési miniszter dr. Fazekas Sándor úr volt. A téma pedig: a jövőbeli vadászható fajok listájának, zömében ma még védett madár- és emlősfajokkal történő “gazdagítása”, elsősorban a honi vadásztársadalmunk közérzetének javítása érdekében, másodsorban új vadászfajok “felkínálása” a külföldi vadászpiac számára. (Ezt a levelet én ismertettem meg a közvéleménnyel, lévén annak létezéséről a vadászok mélyen hallgattak).
A levél nyilvánosságra kerülése óta a vadászok szakmai és érdekvédelmi szervezetei több alkalommal közleményt juttattak el a sajtóhoz, amelyben kiállnak az indítvány teljes körű megvalósítása mellett, kijelentve, hogy ez olyan kérdéskör, amelyben kizárólag az általuk hitelesnek vélt szakértők, szakmai közösségek szólhatnak bele. Ez ilyen formában elfogadhatatlan. Mi alapján ítélik meg, hogy ki szakértő, ki nem az? Mi alapján zárják ki az érdeklődő társadalmat egy ilyen horderejű ügy megvitatásából? Miért tekintik magukat államnak az államban? Miért nem adnak számot arról, hogy miért akarták teljes titokban keresztülerőszakolni elképzeléseik megvalósulását?
Mélyen hallgatnak az általuk jövőben vadászni szándékozott fajokról. Mi alapján választották ki e madár- és emlősfajokat? Miért éppen ezeket akarják “puska elé állítani”? Miért hallgatnak arról, hogy e madár- és emlősfajok zömének hazai kutatottsága nem megoldott? Miért nem ismerik be, hogy az általuk úgynevezett autentikus szakmai műhelyek – amelyek adataira, információira hivatkoznak – egytől egyig olyan egyetemek, kutatóműhelyek, melyek elsősorban a vadászatban (minél több lőhető vadfaj-létszám elérésében) érdekeltek? Miért hallgatnak az alábbiakról:
Erdei szalonka: miért hallgatnak arról, hogy a tavaszi vadászhatósága teljesen ellentétes az európai trendekkel? Mi a valós céljuk azzal, hogy ismét ezerszám kívánják lelövetni, mint tették azt 2008-ig, amikor nagyon erős uniós nyomásra a tavaszi szalonkavadászatot végre betiltották hazánkban?
Nyári lúd, barátréce: miért hallgatják el, hogy e madaraink európai állománya visszaszorulóban van, és szakértők éppen azon dolgoznak, hogy e kedvezőtlen tendenciát megállítsák?
Kanadai lúd: mindezidáig hazánkban összesen 18 példányát figyelték meg. Ez már ok arra, hogy lőni lehessen?
Menyét, nyuszt: miért akarnak a már három vadászható menyétfélénk mellett (borz, közönséges görény, nyest) újabb menyétféléket vadászhatóvá tenni? Őszintén: a telhetetlen lődühön és a ragadozó emlősök iránt érzett gyűlöleten kívül mi más indokolja ezt?
Fenyőrigó, vadgerle, fürj: miért nem számolnak be arról, hogy e madárfajok vadászata úgynevezett hajtóvadászatokon valósul meg, amikoris egy-egy hajtás során százával puskázzák le a menekülni szándékozott madarakat? Hiszen ez úgy történik, hogy a puskások leállnak a lőhelyekre, majd ezt követően a hajtók feléjük zavarják a körbevett madarak, és a “vadászok” válogatás nélkül a madárcsapatba lőnek. Ez nem más, mint mészárlás, minek során tucatjával maradnak a helyszínen sebzett, megélni már képtelen madarak is. Igaz, ez az olasz vadászpiacra így adható csak el, lévén, ők az ilyen tömeges vadászatra kaphatók. Valóban ennyit ér a hazai védett madárvilág? Ezt nevezik felelős vadgazdálkodásnak?
Egerészölyv, galambászhéja, barna rétihéja, holló: miért hallgatják el az információikat arra vonatkozóan, hogy mi indokolja e ragadozó madaraink pusztíthatóságát?
Magyar állampolgárként elfogadhatatlannak tartom, hogy elsősorban vadászati üzleti érdekekre való tekintettel hazánkban, a jövőben olyan vadgazdálkodás-vadászat – alkalmasint tekintve a vadászat módjára: madárirtás – valósuljon meg, amely teljesen ellentétes az európai természetvédelmi törekvésekkel és a fenntartható vadgazdálkodás szempontjaival. Tiltakozom az ellen, hogy ma még védett madár- és emlősfajaink megítélése kizárólag vadászati üzleti szempontok alapján történjék meg. Természeti értékeink ők, amelyeket nem lehet csak az alapján megítélni, hogy lelőtt példányaik mennyit kóstálnak a vadászati üzleti piacon! Tiltakozom a kirekesztettség ellen, mert vélem, magyar állampolgárként ugyanolyan jogom van véleményt formálni e kérdésben, mint a vadászoknak.
Kérem: legyen Magyarországon kirekesztettség nélküli őszinte párbeszéd a vadászatról!
Kapcsolódó anyagok:
A vadászok közérzete vagy a természetvédelem a fontosabb?
Nincs napirenden a szalonka vadászhatósága
Tisztességes párbeszédet a vadászatról
Az év inspiráló nője: Dr. Rodics Katalin
Vadászat veszélyeztetett fajokra és természetvédőkre?
Megújítható a vadgazdálkodás szabályozása
Országos Magyar Vadászati Védegylet közleménye
Visszaélt befolyásával Semjén Zsolt?
Két államtitkáron is átnyúlt a vadászlobbi
