Eddig bátortalanok voltak, de most már egyre inkább megszokják helyüket az Állatkert Varsóból érkezett varacskosdisznói. Olyannyira, hogy már a kifutó felásásához is hozzáfogtak.
A kiskenguruk viszont, akik mostanában kezdenek kijárni az erszényből, kevésbé alakítják át a környezetüket: egyelőre csak az ugrálás művészetének elsajátításával foglalkoznak.
Egyre inkább megbarátkoznak új helyükkel az Állatkert sivatagi varacskosdisznói. A négy állat még novemberben érkezett a Varsói Állatkertből, ám korábban a közönség – speciális okok miatt – nemigen láthatta őket. Ezeknél az afrikai sertésféléknél ugyanis régi állatkerti tapasztalat, hogy új helyükkel szemben eleinte igen bizalmatlanok. Nem volt elegendő tehát kivárni a szokásos karantén időszakot, valamint az időjárás kedvezőbbre fordulását, hanem ahhoz is időt kellett adni, hogy az állatok megismerkedhessenek új férőhelyükkel. Amíg ez megtörtént, a kifutót nádfonatú fallal vették körül a kert munkatársai, hogy a varacskosdisznók először nyugodtan hozzáedződhessenek a számukra új környezethez. A napokban viszont annyira nekibátorodtak, hogy – disznó módra – már el is kezdték új otthonuk feltúrását. Az állatkerti szakemberek számára ez jelzés értékű magatartás: azt mutatja, hogy az állatok most már eléggé megszokták a helyüket ahhoz, hogy a nagyközönség is megismerkedhessen velük.
A varacskosdisznó-négyes egy nyolc, illetve egy hatéves kocából, valamint egy hatéves, illetve egy hároméves kanból áll. Közülük egyelőre még csak az idősebbik kannak van neve: a tekintélyes külsejű állat a „Nagyagyar” nevet kapta gondozóitól.
A Fővárosi Állat- és Növénykertben egyébként már évtizedek óta nem láthatott varacskosdisznókat a közönség. Pedig ezek a sertésfélék igen népszerűek. Kedveltségükhöz bizonyára hozzájárult az Oroszlánkirály című animációs film „Pumba” nevű figurája, amelyet varacskosdisznóról mintáztak.
* * *
Nemcsak a varacskosdisznók, hanem az óriáskenguru-család legifjabb tagja is otthonának megismerésével tölti az időt. A kiskenguru ugyan még tavaly született, ám ezt az állatgondozókon kívül csak kevesen tudhatták, hiszen az újszülött kenguru életének első hónapjait teljes egészében az erszény rejtekében tölti. A nyugati szürke óriáskenguruknál (Macropus fuliginosus) az erszényben fejlődő zsebibabák rendszerint 8-9 hónapos korukban lesnek ki először az erszényből, és 9-10 hónaposan hagyják el legelőször az erszényt. A tízesztendős, Rita nevű nőstény erszényében növekvő kiskenguru mostanában kezdi elhagyogatni az erszényt, és egyre inkább megismerkedik az otthonául szolgáló kifutóval. Azt még az állatgondozók sem tudták megállapítani, hogy a kicsi milyen nemű, így természetesen nevet sem kapott. A cseperedő kiskenguru anyai ágon régi budapesti család sarja, hiszen anyja (Rita), és nagyanyja (Regina) is Állatkertünkben született, a dédnagymama (Kinga) pedig egyike volt annak a három Perth-ből érkezett állatnak, akik 1983-ban a mostani óriáskenguru-família törzsalapító tenyészállatai voltak. A papa (Killer) a Rotterdami Királyi Állatkertben született.
Egyébként nem csupán az óriáskenguruk az egyedüli gyerekneveléssel foglalkozó erszényesek. A Főkapuval szemközti gyeptéren, illetve a Dombháznál lakó fehértorkú kenguruknál (Macropus parma) is több nőstény cipel kölyköt az erszényében
Bővebb információval szolgál a
Fővárosi Állat- és Növénykert Kommunikációs Osztálya
Tel: 363-379/177; fax: 364-0109
