A rovat kizárólagos támogatója
Bár most a dunai árvíz visz mindent a híradásokban is, itt essen most szó a Tiszáról. A TV2 minap nagyon pontosan tudósított arról a hamis tudásról, ami a modern kor sajátja, és ami lehetetlenné teszi a fenntartható életről akár a gondolkodást is. Egy nem rettegés-orientált geográfus észrevételei.
A kereskedelmi kanálisban az árvíz pusztít, és különleges veszély fenyegeti az embert Nagykörűnél, de a hatóságok biztos majd meg fogják csinálni, ha a Természet lehetővé teszi. A tanárnő és a tudósító mindenesetre szellemeiket egybeöltve vigyáznak, nehogy a hallgatók lecsatlakozzanak a megkövesedett hamis tudásról. Ezek a szánalmas gyomorforgató Tények.
Az alig másfél perces híradásban gyakorlatilag nincs olyan szó, ami a helyén lenne, nincs olyan összefüggés, ami helyesen hangzana el – de a közhangulatot, a köztudatlanságot, a közízlést, és ezek tévé általi távirányítását pontosan visszaadja. Valójában ugyanis arról van szó, hogy a Természet igyekszik gyógyítani az ember ellenműködéséből fakadó sebeit, és a szabályozások következtében mélyrevágódott meder átázott meredek oldala a szabályozások következtében felgyorsult apadás után/kapcsán belecsúszott a mederbe. Hiszen a Tisza szélesen és laposan, lassan és kanyarogva igyekszik folyni eredendően, minthogy nem az a célja, hogy minél előbb levezesse az árhullámot, hanem hogy az éltető vizet minél inkább bejutassa a tájba.
Tehát nem az árvíz pusztít, hanem az emberi beavatkozás következményeként alakul a part, és ez annyira nem különleges, hogy lejjebb 50 méterrel is ott a szeletes csuszamlás nyoma, és szemben is egymás mellett 3 ilyen suvadás látszik. (Ha a nemrég épült „kikötő” is belecsúszik, vagy éppen feliszapolódik, az sem a Tisza aljasságának, hanem az emberi butaságnak, ellenműködésnek lesz köszönhető.)
Még arra is van idő, hogy a hajózás kapcsán is rettegjen a Tények, a tények ellenére, miszerint régóta nincsen hajózás a Tiszán – de eddig ezt nem kevertük a kompátkeléssel. Hogy kritikánk alapja nem őrült-civil-zöld gondolat, hanem az intézményesített, pszichotizált butaság elleni ismeretterjesztés igénye, az ügy és az emlegetett hajózás kapcsán had idézzem végül „A Tisza” című vízügyi munkából (Akadémiai kiadó, 1982), hogy „a szabályozás természete magában hordozta a hajózási viszonyok megromlásának majdnem valamennyi okát.” (p. 354.)
