Most, hogy egy meghívásos, Virágzó Közösségek elnevezésű világversenyen (Magyarországot is képviselve) vesz részt Mosonmagyaróvár, különösen visszatetsző, hogy a június 9-én ideérkező zsűri egyik útvonalán, a Magyar utcán lévő programok főszervezője, a Belvárosi Üzletkör, közösségi oldalán így örömködik, egy több évtizedes tiszafa kivégzésén: „Milyen szép a templom így! Végre eltűnt az amorf, szemetet rejtő, vizelettől bűzlő bokor!” Nem tudom kinek szúrta a szemét ez a zöld. A plébánosét, az üzletkörösökét, a ….. ? S nemcsak a tiszafát vágták ki, hanem eltüntették a Szent László szobor mellett jobbról-balról álló kővirágtartókat is, a benne lévő bokrokkal együtt. Azokkal mi baj volt? Zavarta a parkoló-tolatókat? Vagy mi?!
Ez a fa sem tudta megvédeni magát, ahogy az utóbbi évek sok-sok társa sem. Ügyvédje neki sem volt, aki elmondhatta volna, hogy nem ő szemetel, nem ő húgyoz a városban, hanem az emberek. S ha tudta volna, hogy egyszer majd „amorf” alakjáért állítják a kivégzőosztag elé, akkor lehet sose született volna meg.
2019 május végén Mosonmagyaróváron megbélyegeztek, diszkrimináltak, hamis vádakkal halálra ítéltek egy újabb zöld, élő lényt. És ki is végezték.
S akik ezt szorgalmazták, kérték, akarták, támogatták, engedélyezték, végrehajtották ők a Virágzó Közösség környezetszépítő világverseny éllovasai?
