A Pálmaház trópusi élővilágát nem érinti az üvegfalakon kívüli zord időjárás. A nagycsarnokban található szágópálma egyenesen kivirágzott. A csarnok légterében szabadon repülő madarak közössége is újabb szárnyasokkal gyarapodott: immár két ezüstarcú szarvascsőrű madár is repked a trópusi élményekre áhítozó látogatók feje fölött.
A szágópálmáknak is nevezett cikászok rendkívül ősi növények. Már jóval a dinoszauruszok megjelenése előtt, legalább 250 millió évvel ezelőtt tűntek fel a földi élet színpadán. A növényevő dinoszauruszok is rendszeresen fogyasztották ezeket a növényeket. A jura időszakban, vagyis több, mint százmillió évvel ezelőtt Magyarországon is előfordultak egyes képviselőik, manapság azonban csak az Óvilág trópusi területein él néhány fajuk. És persze az állatkerti Pálmaházban, ahol egy tekintélyes méretű példány látható. Mi több, a Cycas revoluta olyannyira jól érzi magát, hogy még virágzik is.
Mivel a szágópálmák a nyitvatermők közé tartoznak, természetesen nem olyan virágot kell elképzelni, mint például a cseresznyefák esetében. A virág inkább egy színes fenyőtobozra emlékeztet, ráadásul jellegzetes szagot is áraszt. A szágópálmákra egyébként egyivarú, kétlaki virágok jellemzőek, ami azt jelenti, hogy vannak „lány cikászok”, és vannak „fiú cikászok” is.
A cikászoknak egyébként élelmezési jelentőségük is van. Néhány cikászfaj törzséből nyerik ugyanis a magas keményítőtartalmú szágót (pálmakeményítőnek is nevezik). A szágógyöngy (lényegében szárított őrlemény) különféle tejes pudingok, diétás ételek alapanyaga. Ugyancsak szágógyöngyből készül néhány skandináv eledel, például a dán szágóleves is.
A virágzó cikász felett, a pálmaházi nagycsarnok légterében is történtek változások. Egy újabb madárfaj csatlakozott a csarnokban szabadon repkedő madarak közösségéhez. Az ezüstarcú szarvascsőrű (Bycanistes brevis) meglehetősen nagy testű madár, akár 70 centiméteresre is megnőhet. Afrika keleti felében, Szudántól Mozambikig őshonos. Legfőbb jellegzetessége hatalmas csőre, amelynek belsejében tehermentesítő légkamrák vannak. Ellenkező esetben a csőr túlságosan súlyos, a repülő madár pedig „orrnehéz” lenne, és ezért csak lefelé tudna repülni.
Szerencsére a mi szarvascsőrű madarainknak nincs gondjuk a repüléssel. Korábban egy kisebb röpdében éltek, és a napokban kerültek a Pálmaház nagycsarnokának légterébe. Így kedvükre repülhetnek, amelyet szemmel láthatóan ugyanúgy élveznek, mint a nagyközönség jelenlétét. Úgy tűnik ugyanis, hogy madaraink különösen társaságkedvelők.
Bővebb információval szolgál a Fővárosi Állat- és Növénykert Kommunikációs Osztálya:
Tel: 363-379/177; fax: 364-0109: 06-20 / 200-5812
