A legsúlyosabb gondok egyike, hogy a vízműcégek jelentős része messze a gazdaságos üzemméret alatt van. Míg Angliában 37 szolgáltató lát el 50 millió embert, addig hazánkban ma mintegy 400 szolgáltató cég lát el 10,5 millió polgárt. A parányi cégek sokasága jelentős szolgáltatási kockázatot rejtenek magukban.
Csöndes segélykiáltás. Talán ezzel a kifejezéssel lehet legpontosabban leírni az ivóvízszolgáltató szakma idei első konferenciájának hangulatát. Igaz, úgy él a köztudatban, hogy ezen a területen nincs gond, hiszen ha ma Magyarországon tetszőleges helyen megnyitunk egy vízcsapot, joggal bízhatunk abban, hogy onnan ivóvíz minőségű víz folyik. Csakhogy ha az események a jelenlegi mederben csordogálnak tovább, ez rövidesen nem így lesz – vélekednek az ágazat szakemberei.
A balatonfüredi és miskolci vízfertőzési esetek is jelzik, már „repedések” vannak az eddig megbízhatóan működő rendszeren annak ellenére, hogy az ivóvíz-ellátást nemzetbiztonsági szempontból a hatodik legfontosabb védendő ágazatba sorolják – hangzott el tegnap a Magyar Víziközmű Szövetség balatonkenesei szakmai konferenciáján.
Hazánkban az ivóvízszolgáltatás biztonságát szerencsére nem a terrorizmus, vagy a gyakori természeti katasztrófák, sokkal inkább az emberi tényező veszélyezteti a döntéshozói szinttől a legalsó szintig bezárólag. A legsúlyosabb gondok egyike, hogy a vízműcégek jelentős része messze a gazdaságos üzemméret alatt van. Míg Angliában 37 szolgáltató lát el 50 millió embert, addig hazánkban – a hozzá nem értő politikai döntések hatásaként – ma mintegy 400 szolgáltató cég lát el 10,5 millió polgárt. A parányi cégek sokasága jelentős szolgáltatási kockázatot rejtenek magukban.
Súlyos gondot okoz, hogy az árképzést a jelenleg hatályos jogszabályok a tulajdonos önkormányzatok laikus képviselő-testületeire bízták. Márpedig a választott testületek elsősorban abban érdekeltek, hogy rövid távon minél olcsóbb legyen a víz, ez hoz számukra szavazatokat. Csak a felelősségteljesebb testületek tagjai látják be, hogy a szolgáltatás hosszú távú biztonságának árát a ráfordításokkal arányos vízdíjon keresztül kell megfizetni. Sajnálatos, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv II. a néhány kiemelt szennyező minőségi paramétereinek javítását tűzte csak ki célul, és nem támogatja a vízhálózati rekonstrukciót, amely a minőségi szolgáltatás alapvető eszköze lenne.
Súlyos gond, hogy a vízbázis-védelmi jogyszabályok nem biztosítanak megnyugtató védelmet a vízkészleteknek, és hogy a vízminőségre vonatkozó vizsgálatok csak kevés összetevőre terjednek ki, a mikrobiológiai vizsgálatokat, pedig különösen „mostohagyerekként” kezelik. Ráadásul az ÁNTSZ – kormányzati megszorításokkal összefüggő – leépítése tovább ront a helyzeten.
A tanácskozás felszólalói egyöntetűen abban látják a megoldást, hogy az ágazat közreműködésével azonnal meg kellene alkotni és életbe kellene léptetnik a víziközmű törvényt, és ezzel párhuzamosan – a Hírközlési Felügyelet analógiájára – egy Viziközmű Felügyeletet kellene felállítani a megfelelő hatósági jogkörökkel. E kettő együtt biztosíthatná az alulfinanszírozásból, megfelelő ellenőrzési mechanizmusok hiányából adódó ellátási biztonságot.
A Földön 1,1 milliárd ember nem részesül egészséges ivóvíz-ellátásban, aminek következtében 5 millió csecsemő hal meg évenként különböző vízből eredeztethető betegség miatt. A fertőzések összefüggnek azzal is, hogy 2,8 milliárd ember nem részesül szennyvízelhelyezésben, ami a vízbázisok fertőzését okozza.
Magyarországon 100 százalékos a vezetékes ivóvíz-ellátottság. A szennyvízelhelyezés tekintetében azonban hazánkban is elszomorító a helyzet: a háztartások alig hatvan százaléka kapcsolódik csatornahálózatra. Az EU 2012-ig adott haladékot a „közműolló” összezárására, amihez pályázati forrásokat is biztosít.
