Néha úgy éreztem, hogy csak ablakokat pucolok a Titanicon, pedig a hajót kell sürgősen elfordítani.
Születésekor édesapja állványozó ácsként a százas szöget tenyérrel verte a fába. Három évtized múlva Magyarország egyik első alkotmánybírája lett. Művészettörténész – muzeológus édesanyjával együtt sosem szóltak bele gyermekeik pályaválasztásába, bár még a piarista gimnázium előtt – a kis János három éves kora óta – a család rengeteget kirándult az egész országban. Talán innen a természet szeretete, és az ELTE biológia szaka. No meg a család hányattatott története. Anyai napapja a régi hadsereg hajdani ezredese volt, majd éjjeliőrként szívesen fogadta kutyáival az unokákat. Emellett a Veresegyháza melletti Viciántelep egyik tanyájára kitelepített anyai nagyszülőknél is több nyarat eltöltött a három Zlinszky gyerek a sok unokatestvérrel.
”A terepökológia még mindig nagy nosztalgiám, csónakkal járni a Balatont és kutatni. Ezért a családdal minden évben többször visszazarándokolunk a tóhoz” – mondja a diplomamunkáját az egyetem mikrobiológia tanszékén balatoni témában író ifj. Zlinszky János, aki ökológusként a Tihanyi Biológiai Intézetben kezdte tudományos pályáját.
ifj. Zlinszky JánosEgy szerencsés – szerencsétlen véletlen folytán 1982-ben beindult a Balaton algásodása, emiatt az akkori pártvezetés a tihanyi Limnológiai Intézet létszámát megemelte. Így került a pályakezdő, akkor már egy pici gyermekes apuka orvos feleségével Tihanyba. Érdekes egyébként az intézet története is, hiszen ez a Magyar Tudományos Akadémia biológiai kutatóintézeteként indult, még Klebersberg Kunó alapította az 1920-as években, és 1982-ben változtatták meg a nevét Balatoni Limnológiai – tehát tókutatási – Intézetté, ezzel is jelezve, visszaadva az intézmény eredeti profilját. Tihanyban két témával foglalkozott, mindkettő a tó tápanyagforgalmával kapcsolatos. Akkoriban már meghozták a Balatonba jutó – az elalgásodást okozó – foszfor csökkentésére irányuló intézkedéseket. Akkor a fő kérdés a tó „meggyógyulásának” sebessége volt. Ehhez ismerni kellett a víz belső anyagforgalmát, a foszfor felszabadulás sebességét, és azt, hogy milyen folyamatok eredményeként, mikorra ürül ki a tó. Egy új izotópos módszerrel és tesztek segítségével vizsgálták az algák foszfor fogyasztását, és a tavi baktériumok foszformegkötését, mineralizációját, melyből megszületett a kisdoktori fokozat.
Még a tihanyi években 1981-ben Rabár Ferenc, a Közgazdasági Egyetem professzora meghívta egy modellező munkacsoportba, amely a pécsi régió hosszútávú fejlesztési tervének az eredményeit modellezte –megpróbálva már a tervezőasztalon előre jelezni bizonyos döntések lehetséges környezeti hatásait. Az akkor igencsak szabad légkörű csapatban közgazdászok, matematikusok, meteorológusok és ökológusok is részt vettek. Amikor ennek a munkának a módszertana és az eredményei igazán megérkeztek a hazai tudományos életbe, amikor az alapkutatásból egy alkalmazható tudományos eszköz lett, eljött a rendszerváltás, és mindenki már mással volt elfoglalva. Hat év Tihany után a következő úticél a Déli-sark lett volna, ide azonban politikai okokból nem utazhatott. Sikerült viszont egy észak-írországi munkára kijutnia az Ulster Egyetem kutatóintézetébe, ahol mikrobiológusként a kinti kollégákkal a kétharmad balatonnyi Lough Neagh tó tápanyagforgalmát kutatta. Bár az időközben gyarapodó család csak hosszas hezitálás után szánta rá magát az akkor igencsak forrongó politikai légkörű országba való utazásra, jól érezték magukat a családbarát Észak- Írországban, ahol három évet töltöttek. Újra itthon már egy egészen más területen folytatódott a pálya.
”Néha úgy éreztem, hogy csak ablakokat pucolok a Titanicon, pedig a hajót kell sürgősen elfordítani” – mondja a biológus, aki a kilencvenes évek elején egyre inkább az ökológia felé fordult. Ekkor kap felkérést a Környezetgazdálkodási Intézet főigazgató helyettesi posztjára. Ez az intézet akkor a filmstúdiótól a csúcslaboratóriumokig több, mint egy tucat intézmény halmaza volt. A kárelhárítási tervektől az úszómesteri tanfolyamokig sokmindent végeztek. A szervezet átszervezésében és profiltisztításában sokat segített az ír tapasztalata. Emellett részt vett a környezetvédelmi törvény elkészítésében, és a volt szovjet katonai területek kármentesítésével is foglalkozott. 1993 újabb fordulópont. Az azóta már 16 országban működő Regionális Környezetvédelmi Központ főtanácsadójának hívják, ami újabb kihívás, és több szabadság a bürokratikus hivatallal szemben. De valami hiányzott. A tanítás.
1995-ben lehetőség volt arra, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi kart indítson. Édesapjával elkezdték a munkát, ahol az ifjabb Zlinszky részt vett a környezetvédelmi képzés létrehozásában. Jelenleg is fenntartható fejlődést és környezetpolitikát tanít, igaz, a jogi kérdéseket meghagyja a társoktatóknak. És ami a globális környezeti problémákat, az emberiség jövőjét illeti? „Nemcsak annak van értelme, hogy megakadályozzuk, hogy valaki kiessen egy emeleti ablakból, hanem annak is van értelme, hogy párnákat taszigáljunk alája – ha már kiesett. Az eddigi és a következő károkat csökkenteni kell, amennyire lehet, hogy a megrázkódtatások után jobb eséllyel térjünk magunkhoz” – mondja a mindig optimista környezetvédő, aki az utóbbi hetekben a Sólyom László államfővé ajánlásával és kinevezésével ismertté vált Védegylet egyik alapítója.
További információ hallható: Kossuth adó Névjegy 2005 július 10. 13.05.- 13.55.
