Ez évtől már – az eddigitől eltérően – nem “halcsapdaként” működik a Szeged fölött, a Tisza bal partján található, több mint öt kilométeres kubikgödörrendszer, hanem kitűnő halszaporodóhelyként, a Csemete és az Atikövizig együttes, négyéves munkája eredményeként.
A kubikgödrök – a Tisza hullámtereiben található, nagy kiterjedésű egykori anyagnyerőhelyek, ahonnan a földet szedték ki annak idején a kubikosok, a töltésépítéskor – a Tisza egész magyarországi szakaszán megtalálhatók. Valóságos halcsapdaként működnek, évről évre rengeteg, a tavaszi áradáskor ívni kivonuló hal pusztul el, az ivadékokkal együtt, miután a víz visszahúzódott, és a gödrök kiszáradnak. Ezen úgy lehet változtatni, hogy a kubikokat összefüggő láncolattá alakítják, s a Tiszával is összekötik, és zsilipekkel biztosítják, hogy a bejött víz benn is maradjon, a halak leívhassanak, ha pedig fölhúzzák a zsilipet, a víz a halakkal, köztük a rengeteg ivadékkal együtt a Tiszába juthasson. Szegeden évtizedek óta időről időre fölmerülő elképzelés a folyóért és élővilágáért tenni akarók körében, hogy ezt a város közelében ki kéne alakítani. A Csemete Természet- és Környezetvédelmi Egyesület és az Atikövizig meg is valósította.
– A rendszernek az idei az első éve, s bebizonyosodott: működik – Halászélet a Tiszán – mondja Paulovics Péter, a Csemete társelnöke. Hozzátéve, idén háromszor ment ki a Tisza a kubikgödrökbe. Ebből kétszer, augusztusban és szeptemberben, amikor alacsonyabb volt az egyébként is szokatlan időben érkező áradás, nem öntötte volna el a gödröket a folyó, kiszáradtak volna, elpusztultak volna a tavasszal ívni kiment halak és az ivadékok. Így viszont megmaradtak a halak, kifejlettek, ivadékok egyaránt, és ha fölhúzzák a zsilipet, bejuthatnak a folyóba. Állóvízi halaknak, a szabályozás előtti Tisza mocsaras területeire jellemző, mára nagyon ritkává lett széles kárásznak s a védett réti csíknak állandó állományai is kialakulhatnak a kubikgödrökben, és számtalan egyéb vízi élőlénynek is – a vízililiomtól a mocsári teknősig, a vízimadaraktól a békákig, gőtékig. A szükséges munkát elsősorban pályázati pénzekből végezte a Csemete és az Atikövizig, melyekkel annak idején a Tisza-Szamos kormánybiztosi iroda is együttműködött. Ilyen akciót egyébként a Maroson is elkezdett az Atikövizig és a Csemete. A sikeres projekt példaként szolgálhat hasonló vizesélőhely-teremtésre – mutat rá Paulovics Péter.
A több mint öt kilométer hosszúságú kubikgödör-láncolat csak egy az Alsó-Tiszán lévő, tizenöt hasonló, egymással és a Tiszával összeköthető, évről évre halcsapdaként működő, időszakos vízből halszaporodóhellyé alakítható kubikgödörcsoport közül.
Vejsze – régi magyar, a szegedi Tiszán is használt halászeszköz –, halászkunyhó, halászladik, haltartó bárka, halfüstölő is látható lesz jövő tavasszal, az áradás levonulása után, az élővé tett kubikgödörrendszer közelében, tanösvénnyel egybekötött szabadtéri múzeumként, a Csemete munkájának eredményeképpen – tudtuk meg Paulovics Pétertől. A bemutatóhely nemrég készült el, és jövőre, a tavaszi áradás visszavonulta után látogathatják csoportok, elsősorban diákok. Ugyanitt a hullámtéri élővilággal is megismerkedhetnek a látogatók, s mint vízügyi emlékhelyet, az egykori porgányi zsilipet is megtekinthetik.
