Szennyező szmog, orvvadászok, betelepülő emberek miatt a Nairobi Nemzeti Park már csak árnyéka önmagának.
Az afrikai szafarin eszegető zsiráfok talán idilli képet festhetnek az országról, azonban a Nairobi Nemzeti Parkban teljesen más a helyzet. Néhány méterrel a park mögött, a kenyai fővároson kívül, különböző gyárak terpeszkednek, melyek szürke füstöt pöfékelnek az égre, míg a nyomornegyed pedig egyre közelebb kerül a park határához. A park felett a közeli reptér gépei járnak, melyek állandó zajszennyezést jelentenek az állatokra nézve. A másik oldalon, ahol a park beleolvad a Rift-völgy fennsíkjaiba több száz tanya tarkítja a látképet, melyek megakadályozzák a több ezer vadállat ki- és bevándorlását.
Bár közeledik 60. születésnapja, az aktivisták szerint a Nairobi Nemzeti Park – mely Afrika egyik legrégibb és leginkább egyedülálló parkja – hamarosan megszűnhet létezni, ahogyan a városi települések agresszíven nyomulnak előre, és az állatok számának csökkenése miatt a turisták sem nagyon jönnek majd a parkba. Ez az egyetlen olyan természeti park, mely közvetlenül egy város mellett helyezkedik el. Bár a legidősebb parknak számít, egyre több problémával néz szembe. A különböző tényezők – többek között szennyezés, populáció növekedés és orvvadászat – a parkot egyre rosszabb helyzetbe hozzák, az állatok száma is fokozatosan csökken.
A valamikor állatoktól nyüzsgő szavannák, az egyedülálló fekete orrszarvú populációjáról híres park már árnyéka önmagának. Alig 8 vagy még kevesebb oroszlán maradt a 117 négyzetkilométeres területen. A gnúk száma az 1990-es 9742-ről, 2002-re mindössze 64-re csökkent – mondja Ian Cowie a park alapítójának fia. A 2566 zebra száma 1403-ra csökkent ugyanezen periódus alatt, míg az impaláké 1298-ról 419-re! A kutatók szerint amíg nem tesznek valamit, néhány éven belül minden eltűnhet a parkból. A helyi, kenyai média is felkapta már az esetet, mondván, hogy Nairobi felfalja saját magát.
A Kenyai Vadvédelmi Szolgálat, mely a parkért is felügyel úgy véli, agresszív intézkedéseket kell bevezetni, ha a parkot meg akarják menteni. A szolgálat azt szeretné, ha a több mint 30, a közelben lévő gyár jelentősen csökkentené a szennyező anyagok kibocsátását. Emellett tárgyalásokat kezdtek a déli oldalon letelepedett emberekkel is – ahol egyébként az állatok nagy számban vándorolnak -, hogy ne akadályozzák az állatok mozgását. 1966-ban mindössze két maszai tanya volt a parkban. Most több mint 1000 van. A tanyák pedig majdnem teljesen elzárják a park bejáratát. Emellett ott vannak az orvvadászok, akik állandó problémát jelentenek a park számára. Az egyre növekvő virágfarmok pedig a park vízkészletét szipkázzák el. A turisták havi 10 ezres száma eltörpül a közeli város 3 millió lakosságához képest. Eddig az oroszlánok voltak a park legfőbb vonzereje, ezen állatok számának csökkenésével azonban kevesebb az elejtett vad, így a dögevők rovarokat kényszerülnek enni, a táplálkozási lánc pedig felborult.
Egyesek szerint a parkot teljesen el kellene különíteni kerítésekkel. Ez az eljárás viszont gátolná az állatok migrációját és “megfojtaná” a parkot. Ám az biztos, hogy megállítani az emberek és állatok konfrontációját a park bejáratánál, emellett a fennmaradt populációk megfelelő ellenőrzését tenné lehetővé.
