A Föld energiatartalékai – bár a szénhidrogének lassan fogytán vannak – továbbra is hatalmasak, gázból és metán-hidrátból, a vízbe fagyott metángázból nagy mennyiség áll rendelkezésre. A kutatók szerint az emberiség ebből a forrásból hosszú évtizedekig, sőt, talán évszázadokig képes lenne ellátni magát energiával, de ehhez ki kell aknázni a sok billió köbméteres tartalékokat.
A Egyesült Államokban és Kanadában már megkezdődött a források kiaknázása: Alaszkában egyre nagyobb mennyiségű gázt hoznak a felszínre, és a tervek szerint öt éven belül megkezdik a nagyipari kitermelést is. A metángáz-hidrát ránézésre olyan, mint a jég, de miután metántartalma miatt meg lehet gyújtani, “égő jégnek” is nevezik. Nagy hidegben, magas nyomás alatt szilárd kristályokba rendeződik, de a földfelszínen gyorsan elpárolog. Az Északi sarkon mintegy 500 méter mélyen találhatók a lelőhelyek, a tengerfenék alatt pedig úgy 300 méterrel, felhőszerű képződményekbe rendeződnek.
A gázhidrátban a metánmolekulát víz veszi körül. Tartalmazhat széndioxidot, kénhidrogént és más szénhidrogéneket is. Ha egy köbméternyi gázhidrát az atmoszféra nyomására szétesik, akár 160 köbméternyi metán is kiszabadulhat belőle. Gerald Dickens, a houstoni Rice egyetem kutatójának becslése szerint a Földön 10-54 000 billió köbméternyi gázhidrát található. Az amerikai kutatók szerint “több, mint kétszer annyi szénhidrogén lehet bennük, mint a világ összes fosszilis üzemanyagában”. A gázhidrátok egyes kutatók szerint komolyan veszélyeztethetik az atmoszférát, mert ha nagyobb mennyiségben kiszabadulnak, erősítik az üvegházhatást. Így felhasználásukról is komoly vita folyik, például Alaszkában a környezetvédelmi hatóságnak vannak aggályai a fúrásokkal kapcsolatban. A gázhidrátokkal kapcsolatos a Bermuda-háromszög legendája is: elméletileg a gázhidrát-kitörés oly mértékben csökkentheti a víz sűrűségét, hogy a hajók egyszerűen elmerülnek benne.