A földikutya a sztyeppei állatvilág jellegzetes képviselője. Valamikor igen elterjedt volt a Kárpát-medencében, mára viszont az állománya nagyon megfogyatkozott. Megtartotta alakuló ülését a Földikutya-védelmi Tanács.
Az eseményre 2009. március 17-én a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság mórahalmi Zöld Közösségi Ház és Erdei Iskolájában került sor. A KvVM Természet- és Környezetmegőrzési Szakállamtitkára által életre hívott 15 főből álló tanács tagjai közt kutatókat, állatkerti szakembereket és az érintett nemzeti-park igazgatóságok gyakorlati természetvédelmi szakembereit találjuk. A tanács célja a fokozottan védett faj hatékony védelmének megvalósítása. Eszközei az érintett, gyakran egymástól távol, eltérő területeken dolgozó szakemberek jobb kommunikációjának segítségével a döntéshozók és a lakosság tájékoztatása, intézkedési javaslatok megfogalmazása.
Míg a hazai rágcsálók többségéről nagy általánosságban elmondható, hogy közismert, addig a földikutya név hallatán a szakemberek, vagy azok egy része tudja csak pontosan, milyen állatról is van szó. Pedig ritkasága ellenére is a hazai állatvilág tipikus tagja. A földikutya a hazánk egy részére oly jellemző, sztyeppei állatvilág jellegzetes képviselője. Valamikor igen elterjedt volt a Kárpát-medencében, mára viszont az állománya nagyon megfogyatkozott.
Ez a csoport, bár a hazai állományáról a közelmúltig szinte semmit sem tudtuk, az utóbbi évtizedekben a taxonómiai és evolúcióbiológiai kutatások egyik központi állata lett. Érdekes, hogy míg a csoport kutatása gyakorlatilag Magyarországon indult el 19. században, addig az elmúlt közel fél évszázadból alig van tudományos adat a magyarországi földikutyákról.
Hazánkban ugyan a faj fokozottan védett, mely a legerősebb jogi természetvédelmi státusz a magyar jogrendben, mégsem megnyugtató a hazai állományok helyzete, mely számos okra vezethető vissza. Egyrészt az eddig egyetlen fajnak (nyugati földikutya – Nannospalax leucodon) tekintett állatról az utóbbi időben olyan genetikai alapokon nyugvó kutatási eredmények jelennek meg, melyek alapvetően megkérdőjelezik eddigi tudásunkat. Már a magyarországi állomány is több, egymástól genetikailag jelentősen különböző populációból áll össze, mely így az egyes lelőhelyek védelmét külön-külön kezelendő, fajmegőrzési problémává terjeszti ki. Az egyes lelőhelyek gyakran belterületen, kiskertekben helyezkednek el, autópálya építéssel és más célú beruházásokkal érintettek, méretük és terjeszkedési lehetőségeik pedig sokszor nagyon korlátozottak. A gyakorlati védelemhez szükséges uniós források megszerzésében komoly nehézséget jelent, hogy – noha Magyarország a faj felvételét javasolta – a földikutya nem szerepel az élőhelyvédelmi irányelv mellékletein. Ez számos pályázatnál kizáró, vagy esély-csökkentő tényező.
A most megalakult Földikutya-védelmi Tanács első konkrét feladatának a faj-komplexre készülő megőrzési terv véglegesítését tartja, mely dokumentum mellékleteként fogja tartalmazni az eddig ismert előfordulási helyek földikutya-központú kezelési akcióterveit. A terv végleges változatának elkészítését április 30-ra tervezik, a végrehajtásban a hivatásos természetvédelmi szervekre és a kutatókra egyaránt jelentős szerep hárul majd. A Csorba Gábor (Magyar Természettudományi Múzeum) elnökletével működő tanács évente legalább kétszer ülésezik és várhatóan előremutató javaslatokat dolgoz ki a földikutya-fajkomplex hazai megmentése érdekében.
Kapcsolódó anyagok:
Ma is él földikutya a Kiskunságban
