Sikeresen zárult a Pilisi Parkerdő Zrt. 460 millió forint európai uniós támogatást élvező, a hazai erdészeti gyakorlatban elsőként megkezdett természetvédelmi fejlesztése. A Parkerdő természetesen elnevezésű program alapvető célja a főváros környéki védett parkerdők élőhelyeinek és élettelen természeti értékeinek helyreállítása és megőrzése volt.
A projektgazda Pilisi Parkerdő Zrt. az 570 millió forint összköltségvetésű program során összesen 32 községhatárt érintően, mintegy 300 erdőrészletben végzett erdőszerkezet átalakítással, vizes-, ill. egyéb élőhely megőrzéssel, valamint felhagyott bányák, bányaudvarok biztonsági fejlesztésével kapcsolatos munkálatokat.
„Az elmúlt másfél évben az Európai Unió támogatásával elültettünk 1,2 millió őshonos facsemetét, közel 10 000 köbméter hordalékot távolítottunk el az eltűnő pilisi vizes élőhelyekről, és biztonságossá tettünk több mint negyvenezer négyzetméternyi védett sziklafalat” – mondta Zambó Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. vezérigazgatója a Parkerdő természetesen program záró rendezvényén. „A hazai erdőgazdálkodók évtizedek óta kezelnek eredményesen természetvédelmi területeket, ezért örülünk, hogy erre való szakmai, szervezeti és pénzügyi alkalmasságunkat most egy uniós program keretében is megmutathattuk.” A magyarországi erdőterületen az eddigi legnagyobb volumenű természetvédelmi fejlesztésnek számító programhoz az Európai Unió 460 millió forintos támogatása mellé a Pilisi Parkerdő Zrt. 50 millió forint önrészt tett, és a programmal kapcsolatos fakitermelésekből származó 60 millió forint árbevételt is projekt megvalósítására visszaforgatta.
A 2009 tél végén kezdődött program záró rendezvényére a Pilisi Parkerdő Zrt. budapesti Információs Központjában került sor. Az elért eredmények bemutatása mellett elismerő oklevelet vehetett át két újságíró. Sarkadi Péter, a greenfo.hu, és Balázs Csilla a Danubia TV főszerkesztője a legaktívabbak voltak a programról tudósító újságírók között.
Szintén a rendezvény keretében leplezték le a Parkerdő természetesen programot bemutató kiállítást, ami az Erdészeti Információs Központban a jövőben is emlékeztetni fog a fejlesztések sikereire. Ugyanezt a feladatot még hosszabb távon látja el az Információs Központ épülete elé ültetett tölgyfa, amely mellé az ünnepség keretében emléktáblát helyeztek el a résztvevők.
A Parkerdő természetesen c. program keretében az idegenhonos fajok kiváltása során mintegy 52 hektárnyi – kb. 100 futballpálya nagyságú – területen összesen 1,2 millió darab facsemetét ültettünk el. Ezek az erdészeti gyakorlatnak megfelelően általában 30-40 cm-es egyedek voltak, amelyek a 20 méteres kifejlett magasságot 80 esztendő alatt érik el. Az idegenhonos állományok helyét összesen 15 őshonos fafaj egyedei vették birtokba. A fajok kiválasztása mindig az adott élőhelyi környezet sajátosságai alapján történt. Így például az üdébb, hegyvidéki részeken a kocsánytalan tölgy, a szárazabb hegyi és dombvidéki területeken a csertölgy, a homoki talajokon a szürkenyár, a vizes élőhelyeken pedig a mézgás éger lett a domináns fafaj. Valamennyi ültetés során törekedtünk a biológiai sokféleség megtartására, azaz a domináns fafajok mellett más fajok (pl. magas kőris, korai juhar, virágos kőris, hárs, gyertyán, madárcseresznye, ill. barkócaberkenye) egyedei is megjelentek.
Néhány esetben az erdősítés nem előnevelt facsemetével, hanem makkvetéssel történt. Összesen 5 tonnányi cser és tölgy makkot vetettünk el, többek között Budaörsön.
A fafajcsere – főként, ha az érintett terület lakóövezet közvetlen közelében volt – gyakran megkívánta, hogy az új állomány telepítését a talaj alapos hulladékmentesítése előzze meg. Ilyen volt a helyzet Budaörsön és Solymáron is, ahonnan összesen 620 m3, azaz 1.500 kukányi építési és kommunális szemetet távolítottunk el. A későbbi hulladéklerakás megakadályozására 61 sorompót telepítettünk a védett területekre vezető erdei utakra. Az erdei munkák során, ahol csak lehetett, olyan módszereket alkalmaztunk, amelyek az egészséges egyedek épségét egyáltalán nem veszélyeztetik. Így számos munkafázist kézi erővel, vagy kisgépek alkalmazásával végeztünk. A fiatal egyedek növekedését, fejlődését (kb. 65 hektáron) az elkövetkezendő tíz esztendőben, évente átlag 3 alkalommal ápolással (kapálás, sarlózás valamint az invazív iszalag rendszeres visszavágása) segítjük. Az ápolás elsősorban a természetvédelmi beavatkozás környezetében élő helyi vállalkozóknak jelent munkalehetőséget.
18 hektáron helyreállítottuk a pilisi védett hegyi kaszáló réteket, amelyek egy eltűnőben lévő tájgazdálkodás nyomait őrzik a térségben. Mintegy 100 hektárról visszaszorítottuk az agresszívan terjedésével az őshonos állományokat veszélyeztető, idegenhonos bálványfát. Szintén a védett élőhelyek védelmét szolgálta a 70 hektárnyi erdőrezervátum és fokozottan védett erdőterület bekerítése.
A vizes élőhely-rehabilitáció legfontosabb elemét a 21 darab ún. kistó rehabilitációja jelentette. A Visegrádi-hegységben ezek a néhány tíz négyzetméteres vízfelületek jelentik a kétéltű fauna kizárólagos szaporodő helyeit, így a feltöltődéstől való megmentésük kiemelten fontos természetvédelmi feladat volt.
Másik kiemelt helyszín a solymári Jegenye-völgy volt, ahol a Paprikás-patak medréből száz köbméternyi kommunális és építési hulladékot távolítottunk el. A természetes patakparti ligeterdő helyreállítása érdekében 500 nagyméretű éger csemetét ültettünk.
A Visegrádi-hegységben másfél esztendő alatt több, évek óta veszélyeztetett vizes élőhely újult meg. A Visegrádon átfolyó, heves vízjárású Apátkúti-patak egész évben sok hordalékot szállít, melynek jelentős részét a völgyzárógátas Apátkúti-tóban rakja le. A nagysodrású patak vize a hegyekből lehordott iszapot rendszeresen a tóban teríti szét, csökkentve ezzel annak víztározó képességét. Az iszaplerakódás a közelmúltra oly mértékűvé vált, hogy az már a vízfelület egészének fennmaradását veszélyeztette. A tó medrének megtisztítása a benne lévő víz leeresztésével, majd a meder több hetes szárazon tartásával kezdődött. A kotrás során a munkagépek közel 3.000 m3 hordalékot és iszapot emeltek ki a meder aljáról és oldaláról.
A pályázat során nem csak az Apátkúti-tó, hanem annak vizét folyamatosan tápláló Apátkúti-patak is megtisztult. Medréből további 4000 köbméternyi hordalék került ki. A vizes élőhely megtisztulásával a folyóvízi élőlények számára érzékelhetően kedvezőbb életkörülmények alakultak ki. A pályázat az Apátkúti-patak medrébe több évtizeddel ezelőtt épített terméskő műtárgyak rekonstrukcióját is lehetővé tette. A Telgárthy-rét és az István-kunyhó melletti gátak erősen leromlott állapotuk miatt már nem voltak képesek visszatartani a patak vizét és fenntartani a vizes élőhelyre jellemző életkörülményeket. Az új gátakat – hazai viszonylatban egyedülálló módon – hallépcsővel láttuk el, biztosítva így a vízi élőlények vándorlását a patak teljes hosszában.
A Visegrádhoz kötődő természetvédelmi fejlesztések sorát gazdagítja az István-kunyhói tavak rekonstrukciója. A helyreállítás során először a feltöltődött iszapos anyag kotrása és elszállítása történt meg, amit egy 40 cm vastag vízzáró agyagréteg bedolgozása követett. A meder belső partoldalára humuszréteg került, melyet füvesítéssel kötöttünk meg. A munkák eredményeként itt összesen 1.825 m2 vízfelület alakult ki.
A Visegrádtól néhány kilométerre található pilisszentkereszti Szurdokvölgy 2010-ben szintén természetvédelmi fejlesztések helyszíne volt, ahol a völgyön áthaladó Dera-patak medrébe korábban telepített, a víz- és a hordalék visszatartását szabályzó műtárgyak megújítása zajlott. A munkálatok legfőbb célja a különleges természeti adottságai és szépsége miatt kedvelt kirándulóhely mentén húzódó patak – mint vizes élőhely – megmentése volt.
A pályázat kapcsán érdekességként említhetjük még a Leányfalu – Hunyadi János 9-11. alatti forrás rekonstrukcióját. A lakóövezetben található, egész évben működő forrás vizét a hajdan kiépített elfolyó rendszer az elmúlt években már nem volt képes folyamatosan, a környezet terhelése nélkül elvezetni. Egyre inkább szükségessé vált az egykori vízfogadó és –elvezető részek szakszerű felújítására, átépítése. A rekonstrukció során a régi forrásház, valamint a forrásakna elbontásra került, a ciszterna, az utcai gyűjtőmedence és az oda vezető csővezeték pedig teljesen megújult. A forrás közvetlen környezete is megváltozott; esztétikus kivitelű, helyi anyagból épülő támfal veszi ma már körül.
A Parkerdő természetesen program élettelen természeti értékek megóvását célzó fejlesztéseinek kiemelt helyszínei közül leginkább a második kerületi Francia-, Kecske-hegyi- és Nagy-Hárs-hegyi bánya, a harmadik kerületi Mátyás-hegyi, a Remete-hegyi- és a Rókahegyi bánya, valamint a tizenkettedik kerületi Tündér-hegyi és a Tündér-szikla alatti bánya említhető. Ezeken a helyszíneken a Parkerdő természetesen pályázat keretében összesen 42.700 m2-nyi védett sziklafelület biztonságossá tételét végeztük el. A sziklafalak peremén végigfutva több mint három kilométernyi hosszon vizsgáltuk át és újítottuk fel a biztonsági korlát elhasználódott, hiányzó részeit. A Tündér-szikla évtizedek óta fokozódó erózióját különleges eljárással állítottuk meg. Ennek során 40 méternyi vízterelőt és 150 m eróziófogó gátat építettünk.
