Ugandában egy baktériumfertőzés miatt rohamosan pusztulnak a banánfák. Az alap élelmiszer egyre több családban hiányzik, a tönkrement kistermelőket az éhezés fenyegeti. A géntechnológia megoldást nyújtana, de kell-e olyan GMO banán, amit nehéz a gazdag országokba exportálni?
A legtöbb trópusi országot banánköztársaságnak is nevezik, ám ezt a címet azonban talán a legjobban Uganda érdemelte ki, mivel felnőtt lakosai évente csaknem 200-250 kilogramm banánt esznek meg fejenként, többet, mint a világon bárhol. A banánt sütik, főzik, gint és sört készítenek belőle, vagy egyszerűen csak nyersen elfogyasztják. Ugandában banánt szolgálnak fel reggelire, ebédre és vacsorára is.
Az elmúlt években azonban egy olyan baktérium támadta meg a banánültetvényeket, amely hirtelen pusztítja el a fákat. A banánpusztulás mértéke egyre aggasztóbb, mivel az afrikai ország évente csaknem 500 millió dollárt veszít. A fertőzés megállítása érdekében teljes banánültetvényeket semmisítettek meg, és ez nagyon sok gazdálkodónak a megélhetését tette tönkre. Helyi kutatók azonban évek óta azon törik a fejüket, hogy miként lehetne egy sokkal ellenállóbb banánt létrehozni, amely rezisztenssé tenné a fákat a kórokozótól. A nemzeti banánkutató program keretében így nem is csoda, hogy a géntechnológusok segítségét kérték, akik az édes paprika egyik génjét juttatták a banánba, hogy elérjék a kért eredményt. Az édes paprikát egyébként a világ más országaiban már alkalmazzák különféle zöldségekben, hogy a növények ellenállóvá váljanak. A laboratóriumi eredmények igen kecsegtetők, mert nyolc növényből hatnál teljes a védelem a BXW baktérium ellen.
Hónapok múlva befejeződnek a laborvizsgálatok és kezdődhet a nagy vita arról, hogy engedjenek-e az ugandai génmanipuláció ellenes jogszabályokon az élelmiszerbiztonság miatt. Ugandában teljes a tilalom és a tudósok is csak extra engedélyek fejében kísérletezhettek a géntechnológia módszereivel. Lehetőséget azért kaptak, mert egyértelmű volt, hogy még többet veszíthet az ország, ha nem tesz semmit, mivel egyszerűen kipusztulhat a banán.
A BXW baktérium először az 1960-as években ütötte fel a fejét Etiópiában, ám csak 2001-ben sikerült azonosítani, de akkor már Ugandában, Ruandában, a Demokratikus Kongóban, Kenyában, Burundiban és Tanzániában fertőzött. A banánfákat támadó kórokozó a legérzékenyebben Ugandát sújtotta és ott is főleg a kistermelőket, akik szinte mindenüket elvesztették.
Uganda néhány régiójában még nem jelentkezett a rovarok által terjesztett baktérium, ám a kezdetleges mezőgazdasági módszerek miatt félő, hogy ezekre a területekre is gyorsan átterjedhet. Az is gond, hogy a piacon a meleg miatt banánlevelekkel takarják le a gazdák az áruikat, ám a levelek közül sok már fertőzött, így a kórokozókat a rovarok könnyen átvihetik más farmerek árujára, szerszámaira és így azok is hazacipelhetik a betegséget.
Uganda legfontosabb banántermelő régióiban a BXW baktérium már az ültetvények 80 százalékát megfertőzte és néhol teljes banánültetvényeket kellett megsemmisíteni. A kistermelők pedig nem tudnak várni hónapokat, hogy a banánfák kivágása után a föld megtisztuljon, hanem inkább más növényeket választanak, és banánültetvényeiket végérvényesen felszámolják.
Épp ezért gondolták úgy a helyi tudódok, köztük Tushemereirwe, hogy egy tajvani kutatóintézetet hívnak segítségül, amely évek óta sikeres géntechnológiai beavatkozásokat végez az édes paprika génjével. Számos zöldségben már alkalmazták az édes paprikát, de banánban még sohasem. A paprika génje egy olyan proteint állít elő a banánban, amely megöli a megfertőzött sejteket és így megállítja a betegség terjedését. Az első vizsgálatok szerint úgy tűnik, hogy a gén nem befolyásolja a banán minőségét és az emberre sem jelent veszélyt.
Ha Uganda elfogadja a géntechnológiai megoldást, akkor még nincs vége a küzdelmüknek, ugyanis már most borítékolható, hogy hosszú és keserves harc lesz, mire elfogadtatják külföldi felvevőpiacaikkal a génpiszkált banánt. Épp ezért az ugandaiak között is nagy a vita. A nagyobb ültetvények gazdag tulajdonosai ellenzik a géntechnológiai megoldást, míg a kisebb farmerek jobban elfogadják a tudomány kínálta lehetőséget, mivel szerintük az éhes embernek nincs lehetősége a válogatásra, nekik banán kell az étkezésekhez, legyen az ilyen vagy olyan.
