A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is megdöbbent Semjén Zsolt több védett madár- és emlősfaj vadászhatóvá tételét kérő ötletétől. A madarászok tételesen cáfolják az Országos Magyar Vadászati Védegylet állományváltozási adatait.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) megdöbbenéssel értesült arról, hogy Semjén Zsolt, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke több védett madár- és emlősfaj vadászhatóvá tételét kéri Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszternek írt levelében. Az MME megengedhetetlennek tartja, hogy a biológiai sokféleség megőrzésének európai szintű kudarca után, az unió soros elnöki tisztségét betöltő ország egyik vezetője olyan javaslattal álljon elő, amely számos ponton sérti az európai és nemzetközi természetvédelmi egyezményeket. A civil szervezet reméli, hogy a vadgazdálkodás és a vadászati ágazat problémáinak megoldása nem hazánk egyedülálló madárvilágának megtizedelésében merül majd ki.
Az interneten nyilvánosságra került javaslatcsomag a nyári lúd, kanadai lúd, barátréce, menyét, nyuszt vadászhatóvá tételét és az erdei szalonka tavaszi vadászatának visszaállítását tanácsolja. Támogatja az egerészölyv, héja, barna rétihéja és holló gyérítését hivatkozva apróvadállomány csökkentésben vélelmezett szerepükre és természetvédelmi kártételükre. Az MME monitoring programjai részletes adatokat biztosítanak a megcélzott madárfajok jelentős részének állományáról, ezek alapján pedig kiderül, hogy a felsorakoztatott „szakmai” érvek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.
A fürj állománya jelentős mértékben évi 8%-kal csökkent az elmúlt években, így nem a vadászhatóvá tétele, hanem a konkrét védelmi intézkedések megfontolása a kérdés. A kanadai lúd 18 hitelesített hazai előfordulása a kérdésfeltevés értelmét erősen megkérdőjelezi, a barátréce, vadgerle, egerészölyv, barna rétihéja állománya stabil, „túlszaporodása” pedig nem értelmezhető. A nyári lúd és holló állománya a kipusztulás széléről növekedett örvendetesen újra a védelmi munkának és a vadászat tiltásának következtében.
A ragadozó madarak állományát hazánkban a válogatás nélküli irtás csökkentette le, több fajt a kipusztulás szélére sodorva. Évtizedek aktív természetvédelmi munkája, a lelövés tilalma és a vadászok egyre kedvezőbb hozzáállása tette lehetővé, hogy védelmi helyzetük kedvezőbbé váljon és állományuk újra növekedjen. Az apróvadak számának csökkenéséért kárhoztatni olyan ragadozómadarakat, mint az egerészölyv és a barna rétihéja csak a tények teljes mértékű elferdítésével lehetséges. Ezen fajok elsődleges táplálékát rágcsálók képezik, így a mezőgazdaság legfőbb segítőinek tekinthetők. Az apróvadállomány sajnálatos csökkenéséért leginkább élőhelyük pusztulása így a mezőgazdaság felelős. A vadgazdálkodás és a természetvédelem közös érdeke ezen folyamatok megfordítása, amiért megéri összefogni és közösen tenni, hogy olyan tájgazdálkodás jöhessen létre, ami lehetőséget ad az apróvadak és a ragadozómadarak állományának párhuzamos stabilizálására.
Az MME felhívja a figyelmet, hogy bármilyen változtatási javaslat esetén az Európai Unió Madárvédelmi Irányelvét kell figyelembe venni. Többek között ennek általános szabályozása miatt kellett az erdei szalonka tavaszi vadászatát megszüntetni. A szabályozás kimondja , hogy a tagállamok „A vonuló fajok esetében biztosítják különösen azt, hogy azokat a fajokat, amelyekre a vadászati törvények vonatkoznak, ne vadásszák szaporodási időszakukban vagy a fiókanevelési területükre történő visszatérésük során.” Ennek célja, hogy az ebben az időszakban különösen érzékeny vonuló madárfajok állományait védje. Ahhoz, hogy komolyan megalapozott szakmai vitát lehessen folytatni az MME felajánlja segítségét és kéri, hogy a mérvadó vadászati szakmai intézmények, mint a Nyugat-Magyarországi Egyetem és a Szent István Egyetem bevonásával induljon párbeszéd.
A szervezet messzemenőkig támogatni tudja a további monitorozást a még pontosabb információk gyűjtése érdekében, valamint a vadászok képzésének fejlesztését a jobb fajismeret, ökológiai és természetvédelmi tudásanyag megszerzéséért. Az MME úgy gondolja, hogy partnerségre törekedve közösen valóban tudnánk megfelelő lépéseket tenni a biológiai sokféleség megőrzése érdekében, mint ahogy tesszük ezt a ragadozómadarak mérgezése ellen. Azonban ez a megfogalmazott javaslatoktól jelentősen eltérő intézkedéseket igényel és Magyarországnak nem a kétes értékű vadászati turizmus fejlesztésén keresztül, hanem a fenntartható tájgazdálkodás és élhető vidék megteremtésével biztosíthatja a hosszútávú gazdasági érdekeit.
A kormány az elmúlt évben több olyan döntést hozott, amely a hazai környezet- és természetvédelmi igazgatás teljes ellehetetlenülésének veszélyét hordozza. Az MME kéri Fazekas Sándor vidékfejlesztési minisztert, hogy utasítsa el a vadászhatóvá tétellel kapcsolatos javaslatokat és lépjen fel egy vadászati és természetvédelmi érdekeknek egyaránt megfelelő élőhely-fejlesztési célokat megfogalmazó szakmailag megalapozott javaslatcsomag kidolgozása érdekében.
Az MME tételesen reagált az Országos Magyar Vadászati Védegylet az egyes védett madárfajok vadászhatóvá tételével kapcsolatos felvetéseire.
A fajoknál idézett állományváltozási adatok az MME 12 éves Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) program alapján kerültek megállapításra. Az MMM– a vadászati szervek hasra ütésen alapuló „monitorozásával” szemben – egy valódi monitoring program, amely:
• országos lefedettséggel több száz képzett felmérő részvételével zajlik,
• random mintavételen alapul,
• standard számlálási módszereket használ,
• a következtetéseket több millió megfigyelési adatot tartalmazó adatbázisokból vonja le a megfelelő modern statisztikai eljárásokkal,
• Közép- Kelet-Európában elsőként valósította meg nemcsak a felmért madárfajok állományainak monitorozását, hanem az adott hazánk főbb élőhelyeire kiterjedően a természeti állapot rendszeres, éves monitorozását is.
Erdei szalonka:
Az EU Madárvédelmi Irányelve általánosan tiltja a vonuló madarak tavaszi vadászatát. Ezen tiltás legfontosabb biológiai oka, az hogy a tavaszi vonuláskor visszaérkező madarak már olyan példányok, amelyek túlélték a vonulás és a telelés jelentős pusztulásait, így a visszaérkező madarak száma és kondíciója az, ami alapvetően meghatározza a faj azévi szaporodási sikerét, így a faj jövőbeli állományváltozását. Ezzel szemben az őszi vonuló állomány lényegesen nagyobb, hiszen ez tartalmazza az azévi szaporulatot is, amely példányok közül sok elpusztul a vonulás és telelés során. Így az őszi vadászat hatása lényegesen kisebb a fajok állományára.
Abban mi is egyetértünk, hogy a korábbi mintegy kétezres hazai tavaszi szalonkateríték nem befolyásolta jelentősen a faj európai állományát, azonban a fent említett természetvédelmi és populációbiológiai okokból nem tartanánk szerencsének a veszélyes precedens megteremtését az Unióban.
Nyári lúd:
Hazai költőállománya nő (1999-2010). A nyári lúd 1949-ben azért lett védett, mert a túlzott vadászata következtében majdnem kipusztult a hazai költőállománya. Az elmúlt évtizedekben megnőtt, és mostanra jelentőssé vált állománynagyság mellett elképzelhetőnek tartjuk, hogy a faj korlátozott számú hasznosítására a jövőben újra lehetőség legyen, azonban ez csak a természetvédelmi szervezetekkel közösen kialakított kvótaszámmal és folyamatos monitorozással párhuzamosan képzelhető el.
Kanadai lúd:
A kanadai lúd Európában tájidegen betelepített faj, elvadult populációi többfelé megtalálhatóak Nyugat-Európában, amelyek természetvédelmi szempontból nemkívánatosak, hiszen az őshonos fajokat negatívan befolyásolják, ezért vadászata ellen nincs természetvédelmi kifogásunk. Mindemellett az elmúlt évtizedekből a faj elvadult példányait mindössze 18 esetben észlelték hazánkban, így ezen rendkívül ritka kóborlók vadászatának jelenleg nincs jelentős hatása sem a terítékekre, sem a természetvédelmi érdekekre. A faj esetleges betelepítését (azaz vadászati szempontból relevánssá tételét), a fent említett negatív hatások miatt teljes mértékben ellenezzük.
Barátréce:
Hazai költőállománya stabil (1999-2010), európai állománya csökkenő. Nem látunk semmilyen okot a faj védettségi státuszának változására.
Fenyőrigó:
Hazai költőállománya rendkívül kicsi és korlátozott területű, enyhén növekszik. Hazánkban inváziósan megjelenő elsősorban téli vendég, a faj nem okoz jelentős kárt semmilyen terményben és esetleges vadászatának sem lenne semmi gazdasági jelentősége. Az állomány monitorozásához (akárcsak a többi madárfaj esetében) nincs szükség lelövésre, azt megfigyelési módszerekkel tökéletesen meg lehet oldani, amit az MMM keretében az MME el is végez minden év telén és tavaszán. Nem látunk semmilyen okot a faj védettségi státuszának változására.
Magyarországon szerencsére nincs is hagyománya az énekesmadarak vadászatának, az Európában csak az erősen kritizált mediterrán vadászhagyomány szerepel.
Vadgerle:
Hazai költőállománya stabil (1999-2010). Nem látunk semmilyen okot a faj védettségi státuszának változására.
Fürj:
Hazai költőállománya jelentősen csökken (1999-2010). A faj védelme érdekében szigorúbb természetvédelmi és agrár-környezetvédelmi intézkedéseken kellene gondolkozni, nem pedig az egyébként is csökkenő állomány további gyérítésén.
Egerészölyv és barna rétihéja:
Hazai költőállománya mindkét fajnak stabil (1999-2010). Az egerészölyvet és a barna rétihéját a 20. század második felére legális és illegális vadászatukkal gyakorlatilag kipusztították a magyar alföldről, amely állományok a 80-as 90-es években álltak helyre elsősorban az illegális pusztításuk csökkenésének köszönhetően. Alapszintű biológiai tudás birtokában „túlszaporodásról” nem beszélhetünk, hiszen a fajok jelenlegi állománynagyságát kizárólag a természetes élőhelyek és a zsákmányfajok (elsősorban a pocok és egérfajok) elérhetősége befolyásolja. Emellett még mindig jelentősen limitálja a két ragadozómadár-faj állományát az illegális pusztításuk (mérgezések, lelövések) és az elektromos távvezetékek tartóoszlopain elszenvedett tömeges áramütésük. Ezen fajok védelme gyakorlatilag a pusztításuk tiltásában nyilvánult és nyilvánul ma is meg, ezért nem értelmezhető az a vadászberkekben elterjedt vélemény, miszerint a „túlzott védelmük okozta túlszaporodásukat”.
Az egerészölyvvel és a barna rétihéjával ma már szerencsére úton útfélen gyakran találkozhatunk az alföldön, ezért is kiáltották ki ezen jól észlelhető fajokat az apróvadak fő pusztítóinak, és egyben a fél évszázados állománycsökkenésük fő bűnbakjainak. Emellett azonban a valós – de persze nehezebben kezelhető – okokat szívesen elfelejtik említeni, úgy mint a mezőgazdálkodás intenzifikálása, a pihenő és szaporodóhelyül szolgáló élőhelyek (mezsgyék, fasorok, bokrosok, parlag- és gyepterületekek) megszűnése, a szőrmés ragadozók (pl. róka, borz) lényegesen jelentősebb hatása stb.
Épp a fent említett „boszorkányüldözése” miatt jelölte az MME az egerészölyvet a 2012-es Év madara választásra, ahol jelenleg vezeti is a versenyt a két másik jelölttel (a fekete rigóval és a vörös vércsével) szemben.
Héja („galambászhéja”):
Hazai költőállománya bizonytalan, a faj rejtett életmódja miatt kevésbé pontos országos adatok állnak rendelkezésünkre. Pontos helyi felmérések alapján csökkenést mutat az állománya, amelyet az illegális pusztítás mellett a közelmúltban a nyugat-nílusi láz elnevezésű, szúnyogokkal terjedő vírusos betegség is tizedel, amelyre fokozottan érzékeny a faj. A héjával kapcsolatban az első és legfontosabb teendő az országos állomány felmérése és az állományváltozás irányának és okainak tisztázása.
A fácántelepekre beszabaduló héják valóban okozhatnak jelentős kárt, azonban befogásukra és áttelepítésükre vannak engedélyezett módszerek.
Holló:
Hazai költőállománya enyhén növekvő (1999-2010). Az egerészölyvhöz és a barna rétihéjához hasonlóan a 20. század második felére legális és illegális vadászattal gyakorlatilag kipusztították a magyar alföldről, amely állományok a 80-as 90-es években álltak helyre elsősorban az illegális pusztításuk csökkenésének köszönhetően. A faj esetleges károkozásáról (különösen az apróvadállományban) nincsenek elérhető és számszerűsíthető adatok, így a ragadozómadarakhoz hasonlóan nem tartjuk indokoltnak vadászatukat.
MME vélemény a védett fajok vadászatáról (120 KB word)
Kapcsolódó anyagok:
