Számos országban örökös harc dúl a természetvédelmi őrök és az orvvadászok között. Az állatok védelmében sokszor kezdetleges fegyverekkel eljáró őröket soha annyi támadás nem érte, mint az elmúlt három hónapban.
Az illegális kereskedelem virágzik és az orvvadászok 21. századi technikákkal támadnak. A vadőrök pedig hiába tesznek meg mindent, a szakemberek szerint egyelőre egy vesztésre álló csatában harcolnak.
Két AK-47-es puskát és 30 tárazót találtak a kenyai vadvédelmi hatóság emberei azután a lövöldözés után, amelyben megsebesült egy vadőr, három feltételezett orvvadász meghalt és öt elefánt elpusztult. Kenyától nyugatra, a Demokratikus Kongóban is életüket áldozták fel a vadőrök nemrégiben. Itt évente legalább 12 őrt ölnek meg, akik a gorillákat próbálják védelmezni. Az egyre nagyobb csaták és egyre több halott arra is rávilágít, hogy micsoda állatkereskedelmi megbízások mehetnek a háttérben. Olivia Pasini egy nemzetközi természetvédelmi vitafórum kapcsán készített körképet a vadőrökön lévő egyre nagyobb nyomásról.
Az első és legfontosabb kérdés, hogy miért vonzó a vadőri állás, hogyha az ember naponta kockára teszi az életét? A The Thin Green Line Foundation igazgatója, Sean Willmore szerint a vadőrök jelentős része azért vállalja a veszélyt, mert rajong az állatokért és megszállottan védelmezi élőhelyeiket. Másrészről viszont a vadőri beosztás egy igen komoly lehetőség arra, hogy a szegény országokban valaki kiemelkedjen a nyomorból és megbecsült emberré váljon, még akkor is, hogyha a veszélyes foglalkozásáért csak nagyon kevés pénzt adnak, hogyha egyáltalán adnak, ám a megbecsülés fontos integráló tényező. A Willmore által vezetett alapítvány egyébként évek óta nyomon követi, hogy mely természetvédelmi területeken haltak meg vagy sebesültek meg vadőrök, miközben a rájuk bízott állatokat védelmezték. Az alapítvány segít az árván maradt családoknak is.
Az International Fund for Animal Welfare adatai szerint Kínában az elefántcsont kilójáért 1700 amerikai dollárt adnak, és egy jácint kék ara papagájért 10 ezer dollárt fizetnek. Ehhez képest egy vadőr átlagosan 50 dollárt keres havonta, így egy 10 kilós elefántagyar áráért legalább 340 hónapot dolgozik.
Az orvvadászok világa
Manapság a vadőröknek nem a húsért áhítozó, kezdetleges fegyverekkel felszerelt helybéliekkel kell megküzdeniük, hanem nemzetközi szervezett bandákkal, amelyek sokszor helikopterekről lövik ki az állatokat és speciális eszközeikkel néhány perc alatt már le is vágják a megrendelt testrészeket. Mindehhez persze a fegyverekhez hangtompítót, állatorvosi nyugtatószereket, éjszaka is látó felszerelést és gyorsan suhanó helikoptereket is használnak.
Ezek után nem is kell csodálkozni, hogy egyre veszélyesebb méreteket ölt a vadorzás, annak ellenére, hogy a vadőrök bátorsága nagy és a felszereléseik is kezdenek modernebbek lenni. Az IUCN jelentése szerint az elmúlt három évben több, mint 800 afrikai orrszarvút lőttek ki csak az agyarukért. A legveszélyesebb munkahelyek nem is csoda, hogy Dél-Afrikában, Zimbabwéban és Kenyában vannak, ezekben az országokban vannak ugyanis az utolsó hatalmas orrszarvú élőhelyek.
A vadállatok vagy testrészeik csempészése becslések szerint évente 9.78 milliárd amerikai dollárt hoz az illegális iparnak, ezt csak a tiltott fegyverkereskedelem és persze a kábítószer kereskedelem előzi meg. Az INTERPOL szerint a védett állatok csempészése manapság nagy üzlet és az egyik legjobban profitáló ágazat, amely milliárd dollárokat hoz illegálisan a konyhára.
Nincs egyensúly
Ha a parkokból elrabolt vagy ott megölt állatok testrészeinek csempészete ennyit hoz a konyhára, akkor miként lehet úgy befektetni a parkok védelmébe és a vadőrök biztonságába, hogy az egyensúlyban legyen? Csak a pénzügyeket nézve a küzdelem még nagyobb – ha csak azt nézzük, hogy az INTERPOL éves természetvédelemre fordítható költségvetése 300 ezer dollár, akkor az bizony nem több, mint kilenc elpusztított elefánt agyarának értéke.
Bár érezhető a pénzhiány a hatóságoknál, mégis nagy sikereket tudnak elérni a nyomozók. 2010 novemberében például a világ több országában is tartóztattak le embereket, akik hüllőkkel és kétéltűekkel kereskedtek illegálisan. A lefoglalt állatok és a belőlük készített termékek értéke meghaladta a 35 millió dollárt.
John Scalnon, a CITES egyik vezetője szerint komoly nemzetközi pénzügyi egyezményekre lesz szükség a jövőben, hogy felvehessék a versenyt az illegális kereskedelemmel. A szakember szerint azonban arra is szükség van, hogy néhány, a jövő évekre szánt pénzügyi keretet már most feloldjanak, mert a jövőben esetleg nem lesz már olyan erős a biológiai sokféleség, amelyre védelem vár. A szakember úgy véli, hogy a klímaváltozás is érzékenyen érinthet számos fajt és ezek védelme, illetve életfeltételeinek megteremtése is az emberre várhat.
A jogszabályi háttérben is változás állt be, mivel az 1992-ben létrehozott INTERPOL ezentúl több más, hasonló szervezettel is szorosabb együttműködésben lesz (CITES, az ENSZ egyik hivatalához) sőt csatolták őket a Világbankhoz, valamint a Vámügyi Világszervezethez még tavaly novemberben. A vadőröknek is meg van a saját társaságuk, amelyen keresztül megoszthatják sikereiket és problémáikat, valamint segíthetnek egymásnak információkkal és technológiák átadásával, akár az országhatárokon át is.
Nemzeti különbségek
A nemzetközi fellépés mögött minden esetben a nemzetek saját törekvései állnak, és nem csoda, hogy bizonyos államok jobb eredményeket érnek el, mint mások. Tanzániában, Mexikóban, Kolumbiában és Peruban erős a természetvédelem. Costa Ricában például szinte az egész gazdasági tervezés a természetvédelem értékeit veszi alapul. Máshol, mint például Kambodzsában, a Demokratikus Kongóban, Indonéziában, Malajziában és Oroszországban még csak most kezdik felismerni, hogy milyen értékeket is rejtenek a parkjaik és ott még nincs igazán jó sora a védett területeknek. Vannak azonban olyan kézzelfogható üzenetek, amelyek határozott védelemre késztetik az országokat, ilyen a helyzet Ugandában, ahol a turisták 500 dollárt is fizetnek azért, hogy egy órát a gorillákkal tölthessenek a vadonban.
A vadőrök kívánságlistája
A vadőröket tömörítő nemzetközi szervezet közzétette azt a listát, amelyben összegyűjtötték, hogy milyen eszközök tehetnék hatékonyabbá munkájukat. Külső segítséget várnak, hogy a szegényebb országokban a természetvédelmi őröknek is legyen egyenruhája, jobb fizetése, telefonja és GPS-es helymeghatározója. Arra is szükségük van több helyen, hogy saját kormányuk elismerje és támogassa hivatásukat és biztosítsa őket arról, hogy legális erővel felléphessenek a vadorzók ellen. Arra is szükség lenne, hogy az orvvadászatért kiszabható büntetés súlyosabb legyen és börtönbüntetéssel sújtsák az elkövetőket. Továbbá szerintük figyelemfelhívó kampányokra is szükség van, egyrészt a nemzeti parkoknak otthont adó országokban, másrészt ott is, ahová a legtöbb illegális állatot és testrészt csempészik. A vadőrök egyesülete szerint a még erősebb együttműködés is hatékonyabbá tenné a parkok védelmét.
Az együttműködés fontosságát a nemzetközi állat és növénycsempészetet figyelő nonprofit szervezet, a TRAFFIC is elsődlegesnek tartja, mivel például a különböző szinteken és területeken végzett nyomozás és ellenőrzés vezetett oda, hogy a fokozottan védett hawksbill teknősök illegális csempészetét sikerült 99 százalékkal visszaszorítani.
„Kanárik a szénbányában”
De hogy visszatérjünk az eredeti gondolathoz, Sean Willmore úgy véli, hogy a vadőrök egyfajta „ kanárik a szénbányában”. „Mi jelenleg egy vesztésre álló csatában harcolunk és remélem, hogy előbb-utóbb kiderül, hogy a vadőrök szerepe mennyire fontos a harcban, és akkor talán nagyobb lesz a támogatottságuk, és így talán a számuk sem fog tovább apadni” – mondja Willmore.
„Bár az egyértelmű, hogy nincs olyan egységes megoldás, amely minden vadőrökkel kapcsolatos problémára gyógyír lehet, az azonban elvárható, hogy minden szinten megállítsák a nemzeti parkok és természetvédelmi területek kifosztását. Annyira sok ember tette fel az életét a természetvédelemre, hogy itt van már az idő, amikor a nemzetközi közösségeknek és a nemzeteknek meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy megvédjék az értékek védelmezőit.” IUCN.org
Itt található az IUCN angol nyelvű fóruma a témában.
