A greenfo arra volt kíváncsi, hogy a jelenleg hatályos alkotmányhoz képest az egészséges környezethez való jog kiteljesedik-e, és a jövő nemzedékekért való felelősség megjelenik-e az új szabályozásban.
Sokan sok megközelítésben értékelték, kritizálták már az elfogadása óta eltelt két napban is Magyarország 2012 január elsejétől hatályba lépő új Alaptörvényét, pedig az alapos elemzés még várat magára, hiszen az alkotmány valódi tartalmának a felfejtése, az összefüggések értelmezése hosszabb időt igényelhet, mint amennyi alatt maga az Alaptörvény elkészült.
Az alkotmányozás folyamatában sokáig úgy látszott, hogy a környezet védelme csak az új alkotmány preambulumát jelentő Nemzeti hitvallás fennkölt szövegeként lesz felfedezhető, ami az 1990-ben európai szinten is előremutató módon alapvető joggá tett egészséges környezethez való jog alaptörvénybeli rögzítéséhez képest igen nagy visszalépést jelentett volna. Sólyom László volt köztársasági elnök többször figyelmeztetett erre, Fülöp Sándor zöldombudsman és a környezetvédő civil szervezetek is javaslatokat fogalmaztak meg a jövőnkért felelős szabályozás érdekében. Végül több ponton is kizöldült az alaptörvény, továbbfejlesztve a jelenleg hatályos alkotmányban lefektetett alapjogi normát.
A Nemzeti hitvallás részeként rögzítik az alaptörvény megalkotói a nemzet tagjainak azt a vállalását, hogy a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápolják és megóvják. Kiemelik, hogy mindannyian felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.
Az Alapvetés P) cikke számba veszi a nemzet közös örökségét: a természeti erőforrásokat, amely alatt különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet értendő , a biológiai sokféleséget , ezen belül külön nevesítve a honos növény- és állatfajokat, valamint a kulturális értékeket. Megállapítja, hogy a nemzet közös örökségének a védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.
A Q) cikkben a törvényhozók deklarálták, hogy Magyarország a béke és a biztonság megteremtése és megőrzése, valamint az emberiség fenntartható fejlődése érdekében együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával, biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját, és elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait.
A jogokat és kötelezettségeket tartalmazó Szabadság és felelősség fejezet XX. cikke a – a jövő nemzedékek élete miatt viselt felelősség példamutató előírásaként – azt rögzíti, hogy Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő a mindenkit megillető testi és lelki egészséghez való jog érvényesülését.
A XXI. cikk pedig kifejezetten kinyilvánítja, hogy Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. Ez a törvényhely tartalmazza a „szennyező fizet” nemzetközi szabályát is, mely szerint „aki a környezetben kárt okoz, köteles azt — törvényben meghatározottak szerint — helyreállítani vagy a helyreállítás költségét viselni”. Magyarország gigantikus szemétteleppé válását elkerülendő alkotmányos előírássá vált, hogy elhelyezés céljából tilos az ország területére szennyező hulladékot behozni.
Megszűnt, de mégis megmaradt a zöldombudsman intézményének a függetlensége. Egy végszavazás előtt benyújtott módosító javaslat elfogadásával ugyanis az a megoldás született, hogy az alapvető jogok biztosának a helyetteseit, akiknek feladata a jövő nemzedékek érdekeinek, valamint a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak a védelme, a biztossal együtt az Országgyűlés választja meg hat évre a szavazatok kétharmadával. Az Állam fejezetnek az alapvető jogok biztosáról szóló 30. cikke tehát erős, a biztoséval azonos legitimitást adott a helyetteseknek, nem téve meg „főnöküknek” őt.
Az Alaptörvény közpénzügyekre vonatkozó 38. cikke rendelkezik az állami és önkormányzati tulajdonnal azonosítható nemzeti vagyon kezeléséről és védelméről, amelynek során figyelemmel kell lenni a közérdek szolgálatára, a közös szükségletek kielégítésére és a természeti erőforrások megóvására, valamint a jövő nemzedékek szükségleteire.
Az új alkotmány tehát számos, a fenntartható fejlődés érdekében fontos előírást alkotmányos alapelvvé tett. Néhány , a társadalmi és jogfejlődés szempontjából ugyancsak fontos elv legmagasabb szintű lefektetése azonban hiányzik az Alaptörvényből. Nem történt meg például a környezeti információkhoz való hozzáférhetőség deklarálása, a döntéshozatalban való részvétel jogának az alkotmányos alapelvvé emelése. Kimaradt a visszalépés tilalmának a kifejezett rögzítése, bár az egészséges környezethez való jog többek között azt is jelenti, amint azt az Alkotmánybíróság még 1994-ben megállapította, hogy az állam nem csökkentheti a természetvédelem jogszabályokkal biztosított védelmének a szintjét. Hiányosságai ellenére ennek a követelménynek ez az alaptörvény eleget tett.
