A természettel nem lehet tárgyalni, az a saját törvényei szerint teszi a dolgát, és nem vár senkire – mondta Brüsszelben Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár, érzékeltetve, miért olyan égetően fontos a klímaváltozás elleni küzdelem.
A dél-koreai politikus kemény bírálatot fogalmazott meg a világ vezetőivel szemben, akik közül sokan csak a saját érdekeiket tartják szem előtt, csak arra összpontosítanak, hogy újraválasszák őket, és az utánra ígérnek támogatást a klímaváltozás elleni küzdelemhez. „Amikor azon kell majd sajnálkozni, hogy mit mulasztottunk el, akkor már késő lesz” – húzta alá Ban Ki Mun.
A főtitkár szerint Európának ebben a küzdelemben vezető szerepet kell játszania, ezért arra szólította fel az Európai Unió tagállamainak vezetőit, hogy minél hamarabb, ha lehet, már júniusi csúcstalálkozójukon fogadják el az EU 2030-ig tartó klíma- és energiastratégiáját. Az Európai Bizottság arra tett javaslatot, hogy a tagállamok uniós szinten a jövő évtized végéig az 1990-es szinthez képest 40 százalékkal mérsékeljék az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, és energiaszükségleteik több mint negyedét, 27 százalékát megújuló energiahordozókból fedezzék.
Ban Brüsszelben megerősítette: az a célja, hogy 2015-ben, a jövő télen esedékes párizsi klímacsúcson mindenkire kötelező érvényű megállapodást sikerüljön tető alá hozni. Mint mondta, lehet, hogy Franciaország elkötelezett emellett, ám ezt egyetlen ország sem képes egymaga megoldani, együtt kell cselekedni, a környezeti változások ugyanis nem ismerik az országhatárokat. Az ENSZ-főtitkár szerint a gazdasági szféra számára a klímaváltozás kockázatot jelent, de egyben lehetőségeket is hordoz. Ban Ki Mun arra az álláspontra helyezkedett, hogy a klímaváltozás elleni küzdelembe és a zöld technológiákba fektetett összeg nem kidobott pénz, az energiahatékonyságba fektetett összeg megtérül. (Ugyanakkor az adatok azt mutatják, hogy éppen a legszennyezőbb energiaforrás, a szén éli reneszánszát.)
Ban annak a véleményének is hangot adott, hogy a klímaváltozás elleni hatékony fellépés nem lehetséges technológiai és pénzügyi transzferek nélkül, magyarán a tehetősebb államoknak műszaki, technikai és anyagi segítséget kellene nyújtaniuk azoknak a szegényebb országoknak, amelyek szeretnének tenni a klímaváltozás ellen, de nincs meg a lehetőségük, a kellő technikai felkészültségük, tudásuk vagy éppen pénzük ahhoz, hogy tegyenek is valamit.
