Az Országgyűlés előtt fekszik a T/7979 számú törvényjavaslat a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról. A kormány előterjesztése szerint ez a törvény a termőföld forgalmát szabályozná, és valamennyi beépített vagy beépítetlen mező- és erdőgazdasági hasznosítású területre vonatkozna, ezen kívül pedig hatálya alá tartozna a 2.§ (4) bekezdés szerint az ilyen hasznosítás alá nem tartozó védett természeti terület is.
A törvényjavaslat részletes indokolása szerint "az a védett természeti terület, amely egyidejűleg mező-, erdőgazdasági hasznosítás alatt áll (valamely művelési ágban tartják nyilván) e törvény értelmében "automatikusan", mint mező-, erdőgazdasági hasznosítású föld vesz részt a forgalomban, vagyis kiterjednek rá a szerzési korlátozások és megszerzésük lehetősége a birtokpolitikai szempontú hatósági engedélytől is függ. A mező-, erdőgazdasági hasznosítású földnek nem minősülő, vagyis művelés alól kivett – művelési ágak nélküli védett természeti területeknek az e törvény hatálya alá tartozásáról azonban kifejezetten rendelkezni kellett. E nélkül ugyanis ezeknek a védett területeknek a tulajdonjoga és használata is mentesülne a szerzési korlátozások és birtokpolitikai szempontú engedélyezési eljárás alól."
Az indokolás szerint a szabályozási cél a földet megművelni kész és képes mezőgazdasági gazdálkodók földellátásának a biztosítása, a helyben lakó gazdálkodók preferálása, nem titkoltan a középbirtokok megerősítése.
Az utóbbi másfél év botrányos földügyeinek ismeretében a szabályozási cél kételyeket ébreszt, az pedig végképp kérdéses, hogyan viszonyul ez a javaslat a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény rendelkezéseihez. Kettős szabályozást és kettős védelmet jelentene, vagy éppen ellenkezőleg, a birtokrendezés címkéje valójában a védett területek tulajdon átruházásának a megkönnyítését jelentené?
A természetvédelmi törvény 68.§-a ugyanis előírja, hogy állami tulajdonban álló védett természeti terület elidegenítése – a miniszter egyetértésével, legalább azonos természetvédelmi értékű védett természeti területtel történő csere, vagy törvényben meghatározott más eset kivételével – nem lehetséges, hogy a magántulajdonban álló védett természeti érték és terület tulajdonjogának változásakor az államot elővásárlási jog illeti meg, amelyet az igazgatóság gyakorol, helyi jelentőségű védett föld esetén pedig az igazgatóság mögött második helyen a helyi önkormányzat is gyakorolhatja elővásárlási jogát. (Ehhez képest a javaslat is tartalmazza az állam elővásárlási jogát, bár nem ebből a szempontból: ez nem a természetvédelmi területekre, hanem minden termőföld tulajdonának átruházására vonatkozna, a jogosultság gyakorlója pedig a Nemzeti Földalap. Ez azt jelenti hogy egy földdarabra két jogcímen lehetne az államnak elővásárlási joga? És ha az egyikkel nem él, a másik alapján megszerezheti a tulajdont?)
Kié lesz az elsőbbség? Megelőzi-e a birtokpolitika a természetvédelmet? Kiparcellázzák-e a védett területeket? És ha igen, hogyan lesz számon kérhető és ellenőrizhető, hogy a védett természeti terület állapota fennmaradjon? Nem lesz-e koherencia zavar a két különböző szempontú szabályozás között?
T-7979 számú törvényjavaslat a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról (pdf 5 MB)
A T/7979 számú törvényjavaslatot tárgysorozatba vették, de még sem a Mezőgazdasági, sem a Fenntartható fejlődés bizottsága nem tárgyalta. Vajon bízhatunk benne, hogy valahol feltűnik, a tervezett szabályozás elég sok kérdőjelet hagy maga után. És nem a helyzetet rendezése, a viszonyok tisztázása irányába mutat, hanem éppen ellenkezőleg. A nem egyértelmű rendelkezéseknek szinte természetes következménye a jogalkalmazás esetlegessége, az érdekek hálójában történő joggyakorlás. Remélhetőleg nem ez volt a cél.
