Világszerte rohamosan nő a homok iránti kereslet, ez manapság az egyik legfontosabb természeti erőforrás. A kereslet növekedése miatt a homokkitermelés egyre jobb biznisz, ahogy azonban a természeti erőforrások kiaknázásánál lenni szokott, a kitermelést a világ szerencsétlenebb részein rettenetes környezetrombolás kíséri.
Elapadó folyómedrek, lerombolt tengerpartok, kifosztott tengerfenék, a vízi élővilág pusztulása, őshonos fajok kihalása, invazív fajok terjedése, a halászat és a mezőgazdaság tönkretétele, a természeti katasztrófák hatásainak felerősödése és végső soron az emberi élet ellehetetlenítése bizonyos helyeken – nem, ez nem (csak) az éghajlatváltozás bűnlajstroma, és nem is valami béna katasztrófafilm sztorija, hanem a 21. századi homokláz egyes valós és potenciális környezeti hatásai a téma kutatói szerint.
A homok ugyanis jelenleg a legnagyobb tömegben kitermelt természeti erőforrás a világon, több homokot „bányásznak”, mint olajat, szenet vagy bármi mást. Ahogy pedig a homok iránti kereslet brutálisan nő, a homoklázból profitálni vágyók egyre messzebbre és mélyebbre hajlandóak elmenni az újabb lelőhelyekért. Ez pedig a világ kevésbé szerencsés helyein beláthatatlan környezetrombolást okoz.
Arról korábban itt írt az index, hogy a homok meglepő módon a víz után a második legkeresettebb természeti erőforrás jelenleg a világon, és a 21. században a kereslet növekedésével és a kínálat szűkösségével egyre fontosabb lesz majd, úgy gazdaságilag, mind politikailag. De a jelek szerint nemcsak gazdaságilag, hanem környezetvédelmi szempontból is egyre fontosabb témává válik majd a homok, ha az egyelőre csak kisebb közösségeket érintő ökológiai hatások felerősödnek.
Az illegális kitermelés megnövekedése miatt rendőrökkel őrzött homok- és kőbánya Bogotában 2013-ban
Nincs homok, nincs víz
A homoklázat elsősorban az hajtja, hogy homok nélkül nincs cement, se üveg, cement és üveg nélkül pedig elég nehéz építkezni. Márpedig Kínában és a Közel-Keleten mostanában elég sokat építkeznek, amihez elég sok homok kell. 1900 és 2010 között 23-szorosára nőtt az építési céllal kitermelt nyersanyagok volumene; az építőanyagoknak pedig, bármennyire is furcsának tűnik, a mai napig mintegy háromnegyede homok. De emellett kismillió más helyen is elengedhetetlen anyagról van szó, például a fogkrémben, okostelefonok kijelzőjében vagy olajkutakban is megtalálható. Viszont nem minden homok egyenlő, és ez a fő gond. Ugyan elég kézenfekvő dolog lenne szépen elhordani a sivatagokban nagyjából végtelen mennyiségben jelen lévő anyagot, a sivatagi homok sajnos túl finom szemcséjű, ezért ebből nem lesz se cement, se fogkrém. Az ipari felhasználásra alkalmas homok jellemzően a tengerpartokon és folyómedrekben terem, pont ezért viszont a homokláz miatt ezek a helyek egyre nagyobb veszélyben vannak.
Világszerte probléma
Indiában a gangeszi folyamidelfin és a ganeszi gaviál (krokodil) részben a homokbányászat okozta környezeti változások miatt kerül a kihalás szélére, Brazília délkeleti részén a mocsári élővilág pusztul, amiért elszívják alóla a homokot.
A homokkal együtt természetesen sok minden mást is kibányásznak és elszállítanak a világ távoli részeire. Így például az egyik legagresszívabb édesvízi invazív faj, a nagy kosárkagyló globális terjeszkedésében is nagy szerepe volt a homokkereskedelemnek.
A Mekong-deltában, Délkelet-Ázsia legfontosabb mezőgazdasági területén a folyómederből való illegális homokbányászat miatt egyre több sós víz kerül vissza folyóba a torkolatnál a száraz évszak során. Emiatt egyre több ültetvény szikesedik el a térségben, és a vízellátásban is problémákat okoz a sós víz visszafolyása.
Hasonló a helyzet Srí Lankán, ahol a folyókba betörő só szintén fenyegeti az ivóvízellátást, másfelől az mezőgazdaságot is – a megfelelő öntözővíz hiánya miatt számos haszonnövény, például a kókusz, tea vagy kaucsuk terméshozama jelentősen visszaesett.
Srí Lankán a homokbányászat okozta partrombolás felerősítette a 2004-es indiai-óceáni cunami pusztítását is. Ironikus módon viszont a cunami utáni újjáépítés tovább fokozta a homok iránti keresletet.
A homok elhordása pedig önmagában is növeli a katasztrófák, elsősorban a földcsuszamlások és árvizek esélyét. Vietnamban nemrégiben pont ezért kellett 1200 családot elköltöztetni.
De közegészségügyi kockázatok is bőven vannak. A homokkitermeléssel sok helyen nagyobb pocsolyák, állóvizű medencék jönnek létre a folyómedrekben. Ezek a pocsolyák pedig kitűnő szaporodási területet jelentenek a maláriát terjesztő szúnyogoknak is. Iránban és Nyugat-Afrikában is kimutatták a homokkitermelés indirekt hatását a járványok terjesztésében.
További részletek az INDEX cikkében >>>
