A baglyok többsége bonyolult “kéregmintázatú” rejtő tollazattal rendelkezik, holott erre éjszakai vadászként nem lenne szükségük, az egyszínű barna vagy fekete is megfelelő lenne. Erre az álcázásra nem is éjjel, hanem a nappali pihenés időszakában van szükségük.
A nappal aktív madarak ugyanis, kicsik és nagyok egyaránt, nagy ribilliót csapva zaklatják, támadják a baglyokat. Ezt úgy tudják elkerülni, ha a kora hajnali szürkületben (amikor a nappali madarak még nem aktívak) elfoglalják pihenőhelyüket, és ott mozdulatlanul üldögélve beleolvadnak a környezetükbe.
Amennyiben ez nem sikerül, akkor – az Orbán Zoltán videóján látható – tortúrának teszik ki magukat. Azonban még ekkor is vannak trükkjeik, amivel minimalizálhatják a probléma mértékét. Ez az erdei fülesbagoly (a megfigyelések alapján valószínűleg egy öreg, rutinos példány) nem reagál nagy, messziről feltűnő mozdulatokkal a fenyegetésre, ehelyett feltűnő sárga szemeit „villogtatja” a támadói felé gyors, hol szimmetrikus, hol váltott pislogással. A lelapított tollazat és a kihúzott testtartás is passzív-agresszív jelzés. A bagoly ezzel a visszafogott reagálással arra játszik, hogy az intelligens varjúfélék előbb-utóbb megunják a reakció nélküli piszkálódást, és odébb állnak. Amint ez megtörténik, a madár nyugalmi üzemmódba vált, tollait ellazítva folyatja megzavart nappali pihenését.
