Eredője Kiskunhalas határa, vége Szentesen a Tisza, 1954-ben avatták, a térképen akkor hajózhatónak jelölték, de nem volt olyan kicsi hajó, amely tudott volna közlekedni rajta, mert a csónakot mifelénk nem szokás hajónak nevezni. Egykori szerepe a térségben található kisebb nagyobb tavak lecsapolása volt, amíg egyáltalán voltak tavak. Vízügyi állásfoglalás szerint jelenleg a felszíni vizek, valamint a beszivárgó vizek elvezetése lenne, ha volnának, sajnos sem felszíni, sem beszivárgó vizek nincsenek térségünkben.
Jelen állapotában ezt az átokcsatornát, amely helyenként szerencsére teljesen elmocsarasodott, használhatóvá teszi pályázati pénzből a vízügy, hogy a nem létező vizeket el tudják rabolni. Az senkit sem zavar, hogy fészkelési idő van, mert a környezetvédelmi felügyelőség minden különösebb indokot nem talált és munkákhoz áldását és engedélyét adta. Tehát minden szabályos, hogy a csatornában éppen költésbe kezdett a fokozottan védett törpegém, védett nádirigó, kis vízicsibe és vízityúk. Ez a legkisebb probléma, mert nem csak a felgyülemlett iszapot emelik ki a csatornából, de ahogy szokás egy keveset mélyítenek is rajta.
Miért teszik, egyszerű a magyarázat, az egésznek az elhibázott földalapú támogatási rendszer az oka. Jelenlegi tulajdonosok a harkai tó perifériás területeit fillérekért megvásárolták, amely területek vízjárta területek voltak, úgymond gazdaságilag értéktelenek. Ezek a területek a csatorna jóvoltából időnként leszáradnak, tehát akkor kaszálható és legeltethető területé váltak, és támogathatóvá is. Ez által a területek felértékelődtek, ha víz van nincs támogatás, tehát mindent elkövetnek, hogy kiszárítassák. Felmerül a kérdés melyik nagyobb az egyéni érdek, vagy a közösségi érdek, az által hogy a terület víztározó lehetősége megszűnt, a korábban hasznosított területek elértéktelenednek, vagy marad a jelenlegi státusz. Megoldás lenne, de ki meri megtenni, kivenni a támogatási körből, vagy meghagyni a támogatást akkor is, amikor a víz megjelenik a területen.
Fekete Péter
