A rovat kizárólagos támogatója

Egy kis ismétlés és tapasztalás a petefürkészekről, amelyek lárvái a zöld vándorpoloskák petéiben fejlődnek: egy héten át figyeltem a petéket, nagyjából a 80%-ukból darázs bújt elő, poloska azonban egy sem!
Épp leanderpolleneket gyűjtöttem Gyömrőn, amikor furcsa, szabályos struktúrát pillantottam meg az egyik levél fonákján. Szabályos sorokba rendeződött poloskapetékre bukkantam, és ahogy közelebbről is szemügyre vettem őket, az egyik petén egy egészen különleges lény alakja rajzolódott ki szemem előtt.
Ha találkoztál már valaha zöld vándorpoloskával az otthonodban vagy a kertedben, akkor tudod, mennyire kellemetlen a jelenlétük. Tömegesek, és ha fenyegetve érzik magukat, kellemetlen szagot árasztanak, miközben gyümölcsöket, zöldségeket és dísznövényeket szívogatnak. Ám létezik egy apró hős, aki felveszi a harcot ezekkel a bűzölgő betolakodókkal szemben: a Trissolcus basalis, egy parányi darázs, amely óriási hatással van a zöld vándorpoloska szaporodási sikerére.

frissen kelt petefürkész faj (Trissolcus sp.) zöld vándorpoloska (Nezara viridula) petéin  kép: Zsolt Újvári Nature Fotó

A Trissolcus basalis nevet viselő petefürkész – amely egyébként az ázsiai márványospoloskák petéit parazitáló szamurájdarázs (Trissolcus japonicus) rokona – nem nagyobb egy mákszemnél, mégis hatékony szövetséges a kertjeinkben garázdálkodó egyik legelterjedtebb poloskafaj, a zöld vándorpoloska (Nezara viridula) elleni küzdelemben. Ez a darázsfaj világszerte megtalálható, különösen a melegebb éghajlatú régiókban, és természetes ellensége a zöld vándorpoloskának. A darázs olyan különleges képességgel rendelkezik, amely a kertészek és gazdák legjobb láthatatlan – mégsem képzeletbeli – barátjává teszi: parazitálja a poloskák petéit, így megakadályozza azok kikelését és hatékonyan vesz részt a poloskaállomány gyérítésében.

A Trissolcus basalis faj hatékonysága egészen lenyűgöző.
A nőstény darazsak rendkívül érzékeny csápokkal rendelkeznek, amelyek képesek érzékelni a levelek fonákján rejtőző poloskapetéket. Amint a nőstény rátalál a petékre, tűszerű tojócsövével bejuttatja azokba saját petéit. A darázslárvák aztán a poloskapeték belsejében fejlődnek ki, miközben felfalják azokat. Ennek következtében a burokból végül nem poloska bújik elő, hanem egy parányi darázs, amely szinte azonnal készen áll arra, hogy szülei nyomdokaiba lépve folytassa a poloskák ritkítását.
Épp ez a tulajdonsága volt az, amely felkeltette a mezőgazdasági kutatók figyelmét. Már évtizedek óta alkalmazzák a zöld vándorpoloskákkal szembeni biológiai védekezésként, a világ számos helyére betelepítették, ám ilyenkor igen nehéz előre felmérni, milyen egyéb hatásokat okoz majd egy új faj behurcolása és megtelepítése. Ismert például, hogy zöld vándorpoloska híján a darazsak más, az adott területen őshonos poloskafajok petéit is parazitálják. Ez a fajta ökológiai szemlélet azonban sajnos sokkal kevésbé érvényesül, mint a pusztán emberi oldalról való megközelítés. Azok számára például, akik nem rajonganak a rovarokért, kissé nyugtalanítónak tűnhet a gondolat, hogy egy újabb rovarfajt engedjünk szabadjára, különösen akkor, ha ez a rovar egy darázs. Ilyesfajta aggodalomra azonban nincs okunk, hiszen a Trissolcus basalis nem jelent veszélyt az emberre.

Ellentétben a közismert társas darazsakkal, a Trissolcus basalis magányosan él és méretéből fakadóan nem képes megszúrni bennünket. Valójában az esetek többségében észre sem vesszük jelenlétüket, hiszen szabad szemmel alig-alig láthatók.

frissen kelt petefürkész faj (Trissolcus sp.) zöld vándorpoloska (Nezara viridula) petéin  kép: Zsolt Újvári Nature Fotó

A Trissolcus basalis jelenléte a világ különböző részein nagy segítséget nyújtott a zöld vándorpoloska elleni küzdelemben – bár egyes kutatók vitatják hatékonyságukat. Biológiai kontrollként való alkalmazásuk a növényvédő szerekkel történő védekezés környezetbarát alternatívája, hiszen a vegyszerek elképesztő mértékű negatív hatást gyakorolhatnak a nem célzott fajokra és az ökoszisztémára.
Azok számára, akik nem jönnek ki a zöld vándorpoloskákkal, a Trissolcus basalis reményt nyújt. A poloskapopuláció természetes kontrollja által a Trissolcus basalis nemcsak növényeinket védi, hanem – kis szerencsével és nagyobb károk nélkül – segít helyreállítani a déli bevándorló inváziója által felborult ökológiai egyensúlyt is. Ha pedig legközelebb megpillantasz egy zöld vándorpoloskát a kertben, gondolj arra, hogy valahol odakint egy apró darázs készen áll arra, hogy a te javadra fordítsa a velük való harcot.

Nyitókép: frissen kelt petefürkész faj (Trissolcus sp.) zöld vándorpoloska (Nezara viridula) petéin  kép: Zsolt Újvári Nature Fotó

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás