Mi a közös a karácsonyra kapott csillogós zokniban, az unikornis mintájú puha mikroplüss köntösben vagy a fényes anyagú, testre simuló alkalmi ruhában? Lehet, hogy egyiket sem tudod elképzelni a ruhatáradban, de abban is egészen biztos lehetsz, hogy valamennyi potenciálisan hozzájárul a világ mikroszál-szennyezéséhez.
A mikroműanyagok folynak a csapból is – szó szerint. Ott vannak a Himalája csúcsát borító hóban, jégbe fagyva az Antarktiszon, az óceáni és édesvízi halak gyomrában, a nagyvárosok levegőjében, az ivóvízben és a palackozott ásványvízben, de az ételeinkhez használt konyhasóban is. Hetente hat gramm mikroműanyagot nyelünk le, és még csak kutatás sincs arra vonatkozóan, hogy ezek a parányi plasztikok milyen hatással vannak az emberi szervezetre hosszú távon.
Miért is lenne? A mikroműanyag problémájával az 1970-es években szembesültek először a világ kutatói, de a média csak néhány éve figyelt fel rá jobban, és körülbelül másfél éve beszélünk róla egyre többet és egyre hangosabban. Az egyszer biztos, hogy a mikroszál-szennyezés problémájával foglalkoznia kell a világnak, de a tudósok, kutatók, vegyészek és szálasanyaggal foglalkozó szakértők mellett nekünk, tudatos fogyasztóknak is érdemes tenni valamit.
Mikroműanyag, mikroszál – Mi a különbség?
Először azonban ismerjük meg a problémát: mivel is állunk szemben. Mi a különbség a mikroműanyag és a mikroszálak között?
Részletes válaszok a körforgáson.
