A hazai kabóca-faunában számos példa van olyan fajokra, melyeket szinte csak pár alkalommal sikerült megfigyelniük a gyűjtőknek és kutatóknak. Ezeknek az életmódjáról, viselkedéséről és előfordulásáról nagyon kevés információval rendelkezünk, ezért bátran nevezhetjük őket „szellemfajoknak”.
Ebben az írásban bemutatásra kerül két kalandos előélettel rendelkező kabócafaj, melyek hazánk legritkább kabócái közé tartoznak. Mindkét fajt sikerült ebben az évben új lelőhelyekről kimutatni, ennek apropójából mutatjuk be őket. Impozáns megjelenésű állatok, így az olvasók megtapasztalhatják a kabócákra jellemző változatos formavilágot. A szerzők említést tesznek Horváth Gézáról, aki az egyik bemutatott faj leírója, valamint a hazai szipókás rovarkutatás úttörője, munkássága nem csak hazai, hanem nemzetközi szinten is óriási jelentőségű.
A Magyar Természettudományi Múzeum részletes blogbejegyzésének szerzői: Schlitt Bence Péter (Fiatal Entomológusok Klubja, Szipókás rovarok gyűjteménye), Mislai Kristóf (Fiatal Entomológusok Klubja), Varga Nimród (Fiatal Entomológusok Klubja), Orosz András (Szipókás rovarok gyűjteménye)
Nyitókép: Tropidocephala andropogonis Horváth, 1895 barnás színváltozat. (Pál János festménye)
