A Soproni Egyetem Botanikus Kertje a város „zöld tüdeje” és egyben az oktatás-kutatás és a hallgatói élet központja is. Az idei centenáriumi rendezvénysorozat keretében konferenciát rendeztek a Soproni Egyetemen, amely a Botanikus kert 21. századi szerepét vizsgálta az oktatás, a kutatás, a természetvédelmi értékek és a városi rekreációs szolgáltatások oldaláról.
A Soproni Egyetem jogelődjét III. Károly alapította 1735-ben Bányatisztképző Iskolaként. Mária Terézia 1770-ban emelte akadémiai rangra az intézményt. A Bányászati és Erdészeti Akadémia 1846-ban kezdte meg működését. 1918-ban, miután Selmecbányát a cseh csapatok megszállták, az Akadémia Sopronba települt át.
1921-ben a főiskola ifjúsága tevékeny részt vállalt az I. és II. Ágfalvi csatában, amikor a trianoni békeszerződés értelmében Sopront és környékét megszállni akaró osztrák csendőröket kiverték a város környékéről. Ennek következtében teremtődtek meg a soproni népszavazás feltételei, melynek eredményeként Sopron és környéke magyar maradhatott.
Az 1956-os forradalom bukása után az egyetemi oktatók és hallgatók nagy része emigrált. A többség a kanadai Vancouverben, az University of British Columbia szervezetén belül alapított Sopron Division keretében, magyar nyelven folytatta tanulmányait és szerzett erdőmérnöki oklevelet.
1962-ben létrejött az Erdészeti és Faipari Egyetem.
1996-tól az intézmény új neve: Soproni Egyetem.
2000 és 2016 között a Nyugat-Magyarországi Egyetem soproni központtal, 7 karon kezdte el működését.
2017-től az intézmény újra Soproni Egyetem néven működik.
A monumentális épületegyüttes mellett hatalmas botanikus kertet találunk.
Az iskola területét 1897-1898-ban a kastélyparkokhoz hasonlóan arborétumszerűen fásították be. A park igen változatos növényállománnyal rendelkezett. A fák már abban az időben szemléltető táblákkal voltak ellátva. Fehér Dániel kezdeményezésére 1922-ben megkezdődött a park erdészeti botanikus kertté való átalakítása. A kert azóta többször bővült, jelenlegi területe 17,2 hektár. A botanikus kert értékét növeli, hogy kialakításától kezdve számos eredeti termőhelyről begyűjtött növényfajjal gyarapodott, illetve gyarapszik. A kert növényzetének változatossága és a sok fenyő telepítése azt eredményezte, hogy fokozatosan benépesült madarakkal. Így ma gazdag védendő madárvilággal rendelkezik.
A kertben elhelyezett szobrok emléket állítanak azoknak, akik a magyar bányászati, kohászati, és erdészeti oktatásért a legtöbbet tették.
A főiskola 100 évvel ezelőtt találta meg új helyét Sopronban. Az oktatók és a hallgatók folyamatosan érkeztek vissza a háború miatt félbehagyott tanulmányok után határon kívülre került lakóhelyükről, sokan hadifogságból. Az emberek még felhívásokban keresték a fronton vagy az új határok közé menekülés közben elvesztett rokonaikat, az erdészeti hivatalok még lisztet osztottak a rászorulóknak, és 1922 telén kormányrendeletben szabályozták a tűzifa árát, hogy a faínségen úrrá legyenek.
Az 1978 óta országos jelentőségű természetvédelmi terület örökzöld gyűjteménye országszerte híres. Fontos szerepe van a társadalmi felelősség vállalásban és szemléletformálásban, az ember és a természet kapcsolatának erősítésében. A tudományos kutatás és az oktatás alapjául szolgáló, a biológiai sokféleséget reprezentáló, megfelelően dokumentált, élő növénygyűjtemények hosszú távú fenntartása, fejlesztése pedig a jövő egyik fontos feladata. Egyetemi vezetők, oktatók és hallgatók százainak elkötelezett munkája kellett ahhoz, hogy 2022-ben a Selmecbányai Akadémia örököseiként a mai Soproni Egyetemen lehessünk, ahogyan napjaink egyetemi vezetőinek, oktatóinak, kutatóinak és hallgatóinak a munkája alapozza meg a következő évszázad történetét.
A jubileumi megemlékezésen nyolc díjazott vehetett át emlékdíjat a Soproni Egyetem Botanikus Kertjéért végzett áldozatos munkájuk köszöneteként, melyet Prof. Dr. Fábián Attila a Soproni Egyetem rektora adott át
Bolgár Józsefné Dr. Belá Mária okleveles erdőmérnöknek,
Dr. Kocsó Mihály okleveles erdőmérnöknek,
Prof. Dr. Sitkei György akadémikusnak,
Prof. Dr. Bartha Dénes okleveles erdőmérnök és erdészeti növényvédelmi szakmérnöknek,
Márkus Lászlóné kertész technikusnak és
Cserpes Tamás okleveles kertészmérnöknek.
Posztumusz emlékdíjat kapott Ezer Lászlóné, Lóth Annamária okleveles kertészmérnök és Barabits Elemér erdőmérnök, dísznövény nemesítő, a Soproni Egyetem botanikus kertjének egykori vezetője.
