A rovat kizárólagos támogatója
A világ nukleáris energia iparának állapotáról szóló jelentés nemzetközi szerzőgárdájának vezetője, Mycle Schneider a brit alsóházban a minap rejtélyesnek nevezte a szembeszökő különbséget a nukleáris szektor hanyatlása és az atomenergiáról a köztudatban élő kép között. Mintha a döntéshozók nem látnák – vagy nem mernék észrevenni – az iparág elmélyülő válságát, amely a legnagyobb szereplőket már a puszta létükben fenyegeti.
A jelentés szerint a francia AREVA cég részvényeinek értéke például 2007 óta 90%-al csökkent, a cég gyakorlatilag tönkrement. A jelentés szerzőtársa, Anthony Froggatt, a brit Királyi Külügyi Intézet főmunkatársa pedig hozzátette – utalva a klímatárgyalások idén esedékes következő fordulójára -, hogy ebben a kritikus esztendőben a világ politikai vezetőinek az olyan, gyorsan terjedő technológiák támogatását kellene fokozniuk, mint a nap- és a szélenergia, melyek költségei évről-évre meredeken zuhannak.
Most közzétett jelentésükben a szerzők rámutatnak, hogy már ma is 3 milliárd ember él olyan országokban, amelyek több áramot állítanak elő megújuló forrásokból (a környezetbarátnak ritkán minősíthető nagyteljesítményű vizierőművek nélkül!), mint atomreaktorokban. Felsorolásukban Kína, India, Japán, Németország, Brazília, India, Mexikó és Hollandia szerepel. Míg 2010-ben még 15 helyen kezdtek új atomerőmű építésébe, ez a szám 2014-ben háromra csökkent. Az épülő létesítmények háromnegyede jelentős késésben van, némelyik már 30 éve épül.
Az atomenergia részesedése egyébként a világ áramtermelésében 11%, ez a szám három éve nem változik.
A hazai olvasó ilyen hírekkel ritkán találkozik. Az is csak keveseknek szúrt szemet, hogy Oroszországban a Roszatom valamennyi futó atomerőmű építési projektjét leállították. A hivatkozás a finanszírozási nehézségekre komolytalan, hiszen Paks2 finanszírozása szemlátomást semmiféle nehézséget nem okoz az orosz kormánynak. Finnország is kihátrált a nálunk példaként emlegetett orosz erőmű-terv megvalósításából; a magánbefektetők, úgy látszik, nem vállalták a kedvezőtlen és bizonytalan megtérülési mutatókkal kecsegtető üzletet. A brit parlament is vonakodik teljesíteni Hinkley Point építőinek követelését, hogy a mostani világpiaci ár háromszorosára vállaljanak átvételi kötelezettséget. Ott azonban az a szokás, hogy a parlament egy ilyen nagyhorderejű döntés előtt egymástól eltérő szakpolitikai álláspontokat szembesít egymással, és a tudósoknak a nyilvánosság előtt kell nézeteiket igazolni, nem hivatkozhatnak holmi titkosított tanulmányokra és számításokra.
Gyökeres műszaki megújulás nélkül a nukleáris erőművek tehát többé nem versenyképesek – közvetve ez derül ki a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség jelentéséből is, amely a közeli jövőre forradalmi újdonságokat ígér: olcsóbb és biztonságosabb technológiák megjelenését. Amiből egyenesen következik, hogy aki a most kifutó régi technológiával épít új erőművet, az örökre lemondhat a versenyképességről. Ha egy ország ezért veri magát 10 milliárd Eurós adósságba, harakirit követ el. Hivatalos adatokból dolgozó hazai elemzők ismételten kimutatták, hogy állami ártámogatás nélkül Paks2 harminc éven át képtelen lesz eladható áramot termelni.
Miért erre költjük az adófizetők pénzét, miért nem a rohamosan fejlődő megújuló-szektorba ruházunk?
Adottságaink a nap- szél- geotermikus és biomassza-alapú energiatermelés számára rendkívül kedvezőek, s szinte teljesen kihasználatlanok: lemaradásunk ezen a téren az európai trendektől már-már behozhatatlan. Miért nem a rugalmasan szabályozható rendszerek, okos hálózatok fejlesztésére összpontosítunk, az energiatárolás új lehetőségeire, energiazabáló épületállományunk korszerűsítésére, elavult műszaki berendezéseink lecserélésére? S ha mégis úgy döntenénk, hogy Magyarország nem tud meglenni atomerőmű nélkül, miért nem halasztjuk el a paksi beruházást öt-tíz évvel, amennyit a régi blokkok élettartama még megenged? Miért mondunk le az előttünk álló évek műszaki tudásának vívmányairól?
Ezeken füstölögtem, amikor eszembe jutottak az Andersen-mese szemfényvesztő takácsai, akik évekig szőtték a nagy semmit, amelybe uralkodójukat öltöztették, s vádolták tudatlansággal, alkalmatlansággal azokat, akik a varázslatos kelme szépségét nem voltak képesek észrevenni. Mire az igazság kiderült, ők már hetedhét országon túl jártak. A népmesei igazságszolgáltatás gúnyhahotája csak a hiú uralkodót és képmutató, sunyi környezetét büntette. Nehogy így járjunk mi is.
Merjük időben kimondani, hogy a király meztelen!
Fölkent testének legkényesebb pontját se fedi más, mint a beruházásért felelős főfő-szövőmester magabiztos nyilatkozatai, s azok is egyre átlátszóbbak. Mögöttük ott fityeg a maga leplezetlen pőreségében a kormányzati szándék: lélegzethez jutni a mesés nagyságú orosz hitelből, amelyet csak a következő nemzedéknek kell visszafizetnie, akkor persze majd devizában, a kamatos kamatokkkal együtt.
Igen, csakhogy a népmesei igazságszolgáltatáshoz nép is kellene.
Kapcsolódó anyagok:
Rossz hír az orbáni atomálomnak: megállt a világ energiafelhasználásának növekedése
