Közgazdászok vitatkoztak a társadalmi folyamatok méréséről a budapesti Francia Intézetben a Stiglitz-jelentés kapcsán.
Vincent Liegey Magyarországon letelepedett franciaként már egy jó ideje terjeszti hazánkban a gazdaság örökkévaló növekedését előtérbe helyező fősodrú közgazdaságtant kritikával illető Nemnövekedés elméletet (franciául Décroissance, angolul Degrowth). Liegey az LMP-közeli Ökopolisz Alapítvánnyal közösen szerda estére a Francia Intézetbe szervezett egy nagyrészt francia nyelvű, de szinkrontolmácsolt beszélgetést a Stiglitz-jelentésről.
Vincent Liegey, a vita szervezője
2008-ban a francia elnök, Nicolas Sarkozy kezdeményezésére állt fel a közgazdászokból álló, négy Nobel-díjas tagot is felvonultató „Bizottság a gazdasági teljesítmény és társadalmi haladás mérésére”. Eddigi munkája eredményeképp a bizottság nemrég tette le az asztalra a Stiglitz, Sen és Fitoussi nevével fémjelzett „A gazdasági eredmény mérése és a társadalmi fejlődés” című jelentést, amely itt érhető el angolul. Xavier Timbeau, az OFCE (A gazdasági konjunktúra francia kutatóintézete, Observatoire français des conjonctures économiques) munkatársa is részt vett a munkában – a budapesti Francia Intézetben ő beszélt az eredményeikről.
Xavier Timbeau, a Stiglitz-bizottság tagja
Timbeau beszélgetőpartnere Pogátsa Zoltán közgazdász, az Ökopolisz Alapítvány konzultatív kutatási programvezetője, továbbá Boda Zsolt, a Magyar Tudományos Akadémia közgazdásza volt.
Felvezetőjében Timbeau kifejtette, hogy a társadalom, amelyben élünk nagyon komplex, így szükség van mérőszámokra a folyamatok nyomon követéséhez. Ezek esetében fontos, hogy objektívek, átláthatók legyenek, és a használói is értsék őket. A bizottság két évig tartó munkája során az volt a cél, hogy újraindítsák a vitát a társadalom mérőszámairól. A fősodrú közgazdaságtan alfája és omegája a GDP, azaz a bruttó hazai termék (Gross Domestic Product). A ma uralkodó álláspont a minél nagyobb növekedést tekinti elérendő célnak. Ugyanakkor egyes országokban az erős növekedés az egyenlőtlenségek növekedésével jár együtt. Timbeau egy olyan országot hozott fel példaként, ahol nukleáris robbanás történik. A baleset után a GDP nagy növekedését tapasztalják a tisztítás és helyreállítás miatt, de nem biztos, hogy ez a követendő út, hiszen közben az ország jól-léte csökkent. Fontos, hogy a fenntarthatóságot is figyelembe vegyük. Timbeau egy másik példát is említett: eszerint egy diáknak televásárolják a szülei a hűtőgépét, és amíg tartanak a készletek, a diák gazdagnak érezheti magát. Uugyanakkor ez nem fenntartható, mivel a hallgatónak nincs saját bevétele.
Timbeau szerint egy gazdaságban nem minden a piacon keresztül zajlik. Az oktatás például kívül van rajta, pedig sosem ingyenes, hanem az adófizetők állják a költségeit. Egy másik jelentős probléma abból adódik, hogy nem ismerjük a jövőt, így az ottani változásokat nehéz beilleszteni a gazdasági rendszerbe. Ahhoz, hogy ma mérleget készítsünk, ismerni kellene, hogy milyen lesz a jövő – például, hogy mennyit fognak veszíteni gyermekeink és unokáink egy mostani gazdasági döntés nyomán.
Bár vannak a GDP mellett más mérőszámok is, az ezek kiszámolására fordított energia sokkal kisebb – egy adott negyedév GDP-adatát 40 nappal az időszak vége után már lehet tudni, míg a szegénységi rátát csak 3 év csúszással számolják ki, pedig ezen információ is rendelkezésre állhatna sokkal hamarabb.
Telt ház előtt zajlott a beszélgetés
Boda Zsolt hozzászólásában elmondta, hogy a bizottság nem próbálkozott azzal, hogy új mérőszámot fejlesszen ki, hiszen vannak már olyan mutatók, amelyek használhatók. Hozzátette, hogy évtizedek óta kritizálják a GDP-t, mivel sok probléma van vele. Akkor viszont miért használják még mindig? – kérdezte. Egy olyan rendszerben élünk, ahol a GDP növekedése hasznos információt tartalmaz. Az egyének, cégek, államok el vannak adósodva, ezen adósságokat ki kell fizetni valahogy. A technológiai fejlődés miatt csökken az ipar munkaerőigénye – ha nincs évi 2-3% növekedés, megnő a munkanélküliség. Végül Boda kijelentette, hogy nem csak az ökológiai örökségünket teszi tönkre a gazdaság, hanem más típusú örökségeket is.
Boda Zsolt szerint sok probléma van a GDP-vel
Következő hozzászólásában Timbeau kifejtette, hogy a mérőszámoknak átláthatóknak és összehasonlíthatóknak kell lenniük. Azt, hogy még mindig használják a GDP-t, avval magyarázta, hogy jól illeszkedik a rendszerünkhöz és a politikai célokhoz. 12 000 Euróért venni egy autót – ez egy objektív adat. Órát tartani az egyetemen – ez viszont nem objektív, nehéz meghatározni az értékét. A GDP a társadalom objektíven mérhető dolgainak az összessége. Hagyományosan objektívnek tartják a GDP-t, míg például a szennyezést nehezen mérhetőnek. Ugyanakkor a Stiglitz-jelentés megkérdőjelezte ez utóbbi két állítást.
Pogátsa Zoltán radikális hozzászólásában kifejtette, hogy a közgazdaságtanban szinte semmi sem úgy van, ahogy az egyetemen tanítják – ellentmondás van a valóság és a közgazdaságtan között. Megkérdezte, hogy nem álnaív-e az a felvetés, hogy csupán annyi a probléma, hogy nem mérjük jól a dolgokat. Van sokféle mutató, a politikusok és a sajtó mégiscsak csupán kettőt használ: a GDP-t és a munkanélküliséget. Mivel a meglévő számokat se használjuk, ezért szerinte álnaív azt állítani, hogy azért nem használjuk őket, mert nincsenek rendesen kidolgozva. A mostani folyamatok értelmezésében nem lehet megkerülni a hatalom kérdését. Míg egy diktatúrában világos és egyszerű a központi hatalom működése, a mi társadalmunkban ez sokkal kevésbé evidens. Ha kidolgozzuk a társadalmi méréseket, a politikai korrupció nem biztos, hogy lehetővé teszi az alkalmazásukat. Egy másik probléma, hogy nem készítjük fel az embereket arra, hogy aktív társadalmi tudatuk legyen.
Pogátsa Zoltán radikális kijelentéseket tett
