A rovat kizárólagos támogatója

Gyönyörű lett a Zene Háza, egyedülálló a hazai kortárs építészetben. De ne feledkezzünk el arról, hogy sajnos van egy komoly hibája (túl azon persze, hogy nem a Ligetbe kellett volna építeni), amire már régóta figyelmeztetek. 2018-ban ezt írtam: “félek, hogy a fás-bokros területet tükröző nagy üvegfelületek évi több száz madár pusztulását okozhatják.”
2020-ban azt hogy “A hatalmas üvegfelületek rendkívül veszélyesek a madarakra nézve. Főleg ott, ahol nem más házakat tükröznek vissza, hanem fákat, bokrokat, zöldet. Vagy, ahol a madarak “átlátnak” a házon. Az ilyen felületeket egyszerűen nem érzékelik, és olyan erővel repülnek neki, hogy elpusztulnak. A Magyar Zene Háza pont ilyen üvegpalota lesz.”
2022-ben pedig ez fogadott a bejáráson: A blogomon összefoglaltam a véleményem az épületről pro és kontra: 

Építészeti remekmű komoly hibával. 4+1 pontban a Magyar Zene Házáról

„Most akkor ellene vagy mellette írsz?” – kérdezte tőlem valaki, mikor mondtam, hogy a Metszet építészeti szakfolyóiratnak készítek egy anyagot a Zene Házáról. Természetesen azt válaszoltam, hogy „Nem ellene vagy mellette, hanem róla.”

Nem igazán vállalok már klasszikus újságírói munkát, de úgy éreztem ezzel még tartozom. Két éve írtam ugyanis egy cikket a félkész házról az Indexre, amelyből néhányan hiányolták a tágabb összefüggést. Úgy voltam vele, hogy azt már annyiszor leírtam, hogy fölösleges ismételni magamat, de tévedtem. Még akkor megígértem, hogy a Néprajzi Múzeumhoz hasonlóan itt is összeszedem pontról pontra a véleményem. Az általam legfontosabbnak tartott – és sajnos nagyjából mindenki által elhanyagolt – madárkérdést pedig egy külön pontba vettem. Tehát.

1. Szükség van rá?

A Zene Háza hivatalosan több funkciót lát el: koncerthelyszín, kiállítótér, zenepedagógiai központ. Emellett – nevéből adódóan – némi szimbolikus szerepe is van. Vegyük tehát sorra. Koncerthelyszínünk rengeteg van mindenféle stílusú zenéhez, ezek közül pedig nem egy ikonikus épület is: az Operaháztól a Zeneakadémián át a Müpán keresztül a BMC-ig. Szóval új koncerthelyszínre és új szimbólumra egyáltalán nincs szükség, ráadásul a felsorolt épületek mindegyike be tud tölteni zenepedagógiai funkciót is. Amiben hiánypótló lehet, az a kiállítási helyszín. Létezik ugyan Zenetörténeti Múzeum, de bevallom ennek sokáig a létezéséről sem tudtam. Egy nagyközönség számára is izgalmas, „látható” kiállításra igenis nagy szükség lenne. Ez végül csak az épület pinceszintjét foglalja el, a térhatású hangdómmal együtt. (A kész kiállítást sajnos nem láttam, arról nem nyilatkozhatok.)

Röviden: kisebb részben igen, de a funkciók többségére nem volt szükség.

Magyar Zene Háza Városliget forrás: tervlap

2. Milyen az elhelyezkedése a városban?

Szó szerint idézhetem, amit a Néprajzinál írtam ehhez a ponthoz: “Sokszor leírtam már, hogy nem támogatom a múzeumok koncentrációját, és azt sem tartom jó ötletnek, hogy a Városligetbe épüljenek új épületek.”

Még annyit tennék hozzá, hogy érdemes megnézni a jelenlegi helyzetet. Most vagyunk abban az időszakban, amikor a legkevesebb a közönségvonzó létesítmény a Városligetben: a Pecsát és a Közlekedési Múzeumot lebontották, a Zene Házát még nem nyitották meg, nincs már Kertem se. Ennek ellenére a megmaradt és azóta fejlesztett funkciók (játszótér, kutyafuttató stb.) tökéletesen meg tudják tölteni a parkot, időnként túlságosan is. Ez tökéletesen mutatja, hogy minden további attrakció káros a parkra nézve.

Röviden: nagyon rossz.

3. Milyen az elhelyezkedése a Ligeten belül?

Ha muszáj a Ligeten belül helyszínt keresni egy ilyen létesítménynek, akkor az viszonylag elfogadható. Nem olyan fájdalommentes ugyan, mint a Néprajzi, de nem is olyan káros, mint a Nagyrétre tervezett Nemzeti Galéria. Alapvetően barnamezős beruházás, hiszen nagyrészt a lebontott, romos BNV-épület helyére épült. Persze ne feledjük, a Ligetben csak a park pusztításával lehet építeni, így történt ez itt is, de véleményem szerint szinte mindenhol máshol nagyobb kárt okozott volna.

Röviden: inkább jó.

4. Milyen maga az épület?

Erről hosszan írtam a már emlegetett, hamarosan megjelenő Metszet-cikkben, szóval itt csak összefoglalom. Röviden: egyedülálló a hazai kortárs építészetben. A Fudzsimoto által tervezett ház egyszerre izgalmas és tájba illő, tökéletesen játszik a kinttel és a benttel, valóban megvalósítja a sokat emlegetett japán filozófiát. Felsorolhatnám itt, hogy hány különleges részlete van, hogy mennyire bonyolult formájú ez a fénykutakkal, áttörésekkel, felülvilágítókkal lyuggatott kétszeresen görbült gombakalap. Meg azt is, hogy azt milyen mérnöki bravúrral valósította meg a magyar M-Teampannon és csapata.

Ezeknél azonban fontosabb szerintem, hogy ez egy olyan épület, amely nem csak zenepedagógiai, hanem építészetpedagógiai funkciót is betölthet: az ideérkezők rácsodálkozhatnak arra, hogy ilyen is lehet egy ház, ilyen is lehet az építészet. Budapesten alig épül olyan középület kortárs felfogásban, ami egyszerre lenne érdekes és szerethető. Az első visszajelzések alapján ez ilyen: az emberek beszélnek róla és meglepő módon nem a megszokott politikai törésvonal mentén kedvelik vagy utálják.

Nagy dolog az is, hogy egy nemzetközi sztárt kértek fel a tervezésre, ezt ugyanis egy magyar építész nem valósíthatta volna meg. Nem azért mert ők nem tudnak ilyet tervezni. Hanem mert nincs elég súlyuk a megrendelővel szemben, hogy keresztülvigyék az elképzeléseiket. Itt is történtek egyszerűsítések ugyan (emlékszik még valaki a tetőre vezető függőfolyosóra?), de a végeredmény még így is gyönyörű lett.

Szóval kár, hogy mindez a Ligetben valósult meg. Így óriási elpuskázott lehetőség ez az építészeti minőség megszerettetésére, a közízlés nevelésére.

Jogos kritikaként merült fel persze, hogy a funkció háttérbe szorult a dizájnnal szemben és ez inkább szobor mintsem épület. Ez igaz, de én nem bánom, ha néha ilyen műalkotások is születnek. Ha az előző századforduló mindenki által körberajongott tetőidomaira, kupoláira, tornyocskáira, Zsolnay-cserepes tetőorgiáira gondolunk, akkor azok legalább ilyen pazarló díszek voltak, s azoknak még annyi funkciója sem volt mint ennek a gombakalapnak.

Az már persze az üzemeltetőn múlik, hogy a tágas tereket meghagyja-e elegánsan nagynak (a földszinten az előtér nagyobb mint maga a „nagy koncertterem”), vagy egyszerűen étteremmé zülleszti. Titokban reménykedem, hogy meghagyja, bár legyünk őszinték: Budapesten ahol csak lehetőség volt vendéglátóhellyé barikádozni tágas előtereket, ott megtették (ott a Várkert Kioszk vagy épp Párisi Udvar, hogy az Erzsébet téri Design Terminálról ne is beszéljünk).

Röviden: hazai viszonylatban egyedülálló.

Van azonban a funkcionalitásnál és a kihasználatlan tereknél egy jóval nagyobb probléma, amit külön pontba vettem ki. Ugyanis tapasztalatom szerint nem csak az építésztársadalom, de a nagyközönség sem szentel neki elég figyelmet – még a ház építését ellenzők sem. Ez pedig:

+1. A madárkérdés

2018-ban ezt írtam a Zene Házáról: “félek, hogy a fás-bokros területet tükröző nagy üvegfelületek évi több száz madár pusztulását okozhatják.”

2020-ban azt hogy “A hatalmas üvegfelületek rendkívül veszélyesek a madarakra nézve. Főleg ott, ahol nem más házakat tükröznek vissza, hanem fákat, bokrokat, zöldet. Vagy, ahol a madarak “átlátnak” a házon. Az ilyen felületeket egyszerűen nem érzékelik, és olyan erővel repülnek neki, hogy elpusztulnak. A Magyar Zene Háza pont ilyen üvegpalota lesz.”

2022-ben pedig ez fogadott a bejáráson.

Magyar Zene Háza a városligeti madárgyilkos. Kép: Zubreczki Dávid

Mondhatnánk, hogy pech. Hogy nagyon sok épület ablakának repülnek neki madarak, lehet hogy csak pont kifogtam ezt a szerencsétlenül járt feketerigót. Ezen a helyen azonban évekkel előre megjósoltam, hogy ez fog történni. Kizárt dolog a véletlen egybeesés, hogy az első alkalommal épp ebbe botlok. Azóta kommentben jelezte valaki a Facebookon, hogy ő egy elpusztult zöld küllőt talált, és félek, hogy ezek az észlelések csak szaporodni fognak. (A madarak jelentős része amúgy sem közvetlenül a ház mellett potyog le, belső vérzésekkel még el tudnak repülni kicsivel odébb, ahol már senki nem tudja megállapítani a halál okát.)

Több mint harminc éve ismertek ennek a jelenségnek a legfőbb okai, és az is, hogy miként lehet ellene védekezni. Ez a ház az összes kritikus tényezővel rendelkezik, ami a madarak pusztulásához vezethet: tükröződő és ablakon átlátszó zöldfelületek, fák és bokrok közelsége, amelyek miatt mindig sok a madár.  Az egésznek ráadásul bizarr felhangot ad, hogy itt a japán tervező végig a természet és az épített környezet harmóniájáról beszél. Ez más házain gyakran meg is valósul, itt azonban egy olyan üvegfelület burkolja az épületet, ami csak természetközeli illúziót teremti meg, valójában messze van a természetestől.

Mi a megoldás? Jobb lett volna előre gondolkodni, mert utólag csak csúnyán lehet beavatkozni. Az látszik, hogy a problémát észlelték, hiszen kihelyeztek pár madármatricát (amúgy tényleg klassz, hogy a színük meg az aranytetőhöz). Ám ez láthatóan nem elég. Sokkal többre lenne szükség, és még az sem biztos, hogy működne. Szakértők szerint az igazi megoldást a nagyon sűrűn felragasztott csíkok jelentenének, vagy szúnyogháló, vagy matt fólia. Egyik sem tenne jót a ház kinézetének, de dönteni kell, mi a fontosabb. Esetleg marad a rendszeres takarítás: az elpusztult állatok eltüntetése a látogatók szeme elől.

Bízom benne, hogy ebből a példából okulnak a tervezők és talán a nagyközönség is. A Zene Házának tényleg számos értéke van, de a látogatók építészet iránti “érzékenyítéséhez” ezt a nagyon látványos hibát muszáj lesz valahogy kiküszöbölni. Ha pedig más tervezők és beruházók esetleg tanulnak ebből a tévedésből, akkor tulajdonképpen elért egy “építészetpedagógiai célt” az épület – még ha máshogy is, mint ahogy azt elképzeltem.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek