A rovat kizárólagos támogatója
Tele van velünk a Föld – Kétmilliárddal kevesebb ember megszületése csodálatos volna. A népességfogyás ijesztőként való beállítása.
A neves orvostudományi folyóirat, a Lancet egyik tanulmánya szerint az ENSZ előrejelzéseihez képest kétmilliárddal kevesebb ember lehet az évszázad végére. Azt állítják, a világnépesség nem fog 11 milliárd fölé nőni a század végéig, ahogy azt a nemzetközi szervezet várja, hanem valamikor a század közepe után 9,7 milliárdon tetőzik, majd az évszázad végére visszaesik 8,8 milliárdra. Méghozzá szerintük azért, mert gyorsabban fog csökkenni a világban a teljes termékenységi ráta (vagyis az egy nőre jutó gyermekek száma), főleg Afrikában. Mindezek után pedig azt bizonygatták, hogy mindez milyen súlyos gazdasági veszélyt jelent.
Ennek kapcsán aztán számos külföldi és magyar hírportál rémüldöző hangvételű cikkeket írt arról, hogy milyen rossz dolog lesz a fogyás és az elöregedés. A már most is súlyos vízhiány és éhínség sújtotta Afrikában a tanulmány szerint enyhülne ugyan a népességrobbanás, de tovább folytatódna, amit a cikkírók szenvtelenül közöltek. Egyfajta érdekességként jegyezték meg, hogy Nigéria népessége a század végére megnégyszereződhet, amivel a második legnépesebb ország lenne.
Mindezzel olyan sok a probléma, hogy nehéz eldönteni, hol is kezdjük…
Talán azzal, hogy ami a népesedési előrejelzéseket illeti, az elmúlt 20 évben az ENSZ rendre alábecsülte a globális népességnövekedést. És mivel gyökeres változás nem történt, ezért aztán igazán meglepő volna, ha a termékenységi rátákat nemhogy továbbra is alábecsülnék, de varázslatos módon a gyorsabban kezdenének el csökkenni a vártnál. A demográfusok már meg is kérdőjelezték a tanulmány módszertanát.
A fejlett világban elindultak olyan kezdeményezések, mint a gyermekmentes mozgalom, vagy a szüléssztrájk, viszont ezek jellemzően csak szűk rétegek körében népszerűek. Emellett a fogamzásgátlás emberi jogának (ENSZ, 1968) teljeskörű biztosítását immár 25 éve újra és újra beleteszik különböző nemzetközi egyezményekbe, ám a kormányok nem valósítják meg. Sőt, a csökkenő születésszámok láttán manapság egyre több kormány kezd születéserőltető családpolitikába. Ezek eredményeképp egyre csak nő azoknak a nőknek a száma világszerte, akik kisebb családot szeretnének, de továbbra sem jutnak hozzá a fogamzásgátlás eszközeihez.
Egyelőre tehát legföljebb az éhínség vagy a vízhiány miatt kezdene el csökkenni az emberiség létszáma, amit nyilván jó volna megelőzni. Például úgy, hogy legalább a párok által nem kívánt gyermekek születését megelőzzük, de a szexuális nevelés, a lányok középiskolai képzése, illetve a kisebb családok népszerűsítése is hatékonyan csökkenti a születésszámot.
De még ha azt feltételeznénk is, hogy magától bekövetkezne egy váratlan fordulat ezen a téren, aminek köszönhetően belátható időn belül csökkenésbe fordulna a globális népességnövekedés, akkor ezt a hírt a lehető legnagyobb kitörő örömmel kellene közölni! Ugyanis egy pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy az ökolábnyom-számítás alapján az emberiség már évtizedek óta túllépte a növekedés biztonságos határait, emiatt súlyos ökológiai túllövésben van. És amíg nem érjük el újra a fenntarthatóságot, addig a globális civilizáció összeomlás elé néz.
Márpedig egy civilizációs összeomlás biztosan jóval súlyosabb az átmeneti elöregedés (idősödés) esetleges kényelmetlenségeinél. Az idősödés nem feltétlenül jelent rosszat (például passzívabb vagy betegebb társadalmat), hiszen az emberek általában szeretnek hosszabban és egészségesen élni, és a nyugdíjasok ugyanúgy eltartottak, mint a gyerekek.
A jómód kulcsa a fogamzásgátlás emberi jogának biztosítása
A tanulmány szerzőit és a rémüldöző hangvételű cikkek íróit láthatóan nem érdekli a szegény milliárdok nyomorúsága. Csak szaporodási versenyben tudnak csak gondolkodni, és semmi problémát nem látnak abban, ha az elsivatagosodó Nigéria népessége megelőzi majd Kínát. Úgy állítják be, mintha India és Nigéria nagyhatalommá válna attól, hogy ők lesznek a legnépesebb országok. Valójában csak a jelenlegi helyzetüknél is még nyomorultabbá válnak a népességrobbanásuktól. Már a mostani lakosság élelmiszerhez és ivóvízhez való hozzáférése is veszélyben van, a folytatódó népességrobbanás pedig csak súlyosbítaná a nyomort és a feszültségeket. Az ottani népességrobbanás társadalmi-gazdasági fellendülés helyett sokkal inkább vezetne ivóvízért folytatott elkeseredett polgárháborúkhoz.
A valóban jómódúvá vált országok (pl. Dél-Korea a koreai háború után) mind a fogamzásgátlás elérhetővé tételével, oktatásával, támogatásával indultak el fölfelé. A ’megtelt’, automatizálódó világban a siker kulcsa a népesség-visszafogyás a fenntartható szintre. Ezt remekül szemlélteti, hogy Európa 17 legjómódúbb országa közül 15-nek kisebb a népessége hazánkénál. Ráadásul ott, ahol minden gyermek kívánt, minden terhesség tervezett, sokkal minőségibb társadalom jön létre. Jelenleg világszerte a születő gyerekek legalább negyedét nem akarták, ezért a társadalmak jelentős része életre szólóan súlyos pszichológiai sérülésekkel küzd.
Az akadémia és a társadalom jelentős része abban a tévhitben él, hogy a népességnövekedés jó, a szegények pedig annyi gyereket nemzenek, amennyit szeretnének. Emiatt tévesen attól tartanak, hogy a szegények népességrobbanásáról beszélni rasszista vagy elitista dolog. Pedig, ha figyelembe vesszük a népesedés ökológiai vonzatát, akkor egyértelművé válik, hogy egy megtelt világban/országban a további népességnövekedés rossz. Ha pedig tisztába kerülünk azzal, hogy világszerte szegény nők százmilliói szeretnének kisebb családot, csak nem jutnak hozzá a fogamzásgátlás eszközeihez, akkor rájövünk, hogy igazából a népesedés témájáról való hallgatás rasszista és elitista viselkedés. Ugyanis leginkább a szegény afrikai nők vannak kizárva a fogamzásgátlás emberi jogából. A tabu megtörése, és a szegények fogamzásgátlási lehetőségeinek biztosítása pedig jótékonyság, méghozzá a leghatékonyabb módja.
A gazdasági növekedés elavult mítosza
Aki tart attól, hogy az idősödés negatívan hat a gazdasági növekedésre, az nagyon le van maradva. Talán negatívan hat rá, talán nem. Akárhogy is, a gazdasági növekedés, valamint az arra alapozott gazdasági rendszer csak egy ’üres’, vagy inkább tágasnak tűnő világban állja meg a helyét. Ám egy ökológiailag túlterhelt, emberekkel és dolgaikkal telített világban a növekedés pusztító következményekkel jár. A túlterhelt, ’megtelt’ világunkban a gazdasági növekedés hajszolásával a saját sírunkat ássuk, és közben tapsolunk hozzá.
A Nemnövekedés Mozgalom szószólóinak teljesen igazuk van abban, hogy ha el szeretnénk kerülni az összeomlást, akkor ökológiailag túlterhelt világunkban sürgősen el kell felejteni a növekedésalapú gazdasági rendszert. És persze minél előbb át kell térni egy olyanra, ami stagnálás és recesszió mellett is biztosítja a jóllétet
(ami nem azonos az egy főre jutó jövedelemmel, ami az előbbinek csupán egy csökkenő határhaszonnal rendelkező proxija.). Remek dolog, hogy közgazdászok és aktivisták egy csoportja eljutott addig, hogy egy korlátos bolygón a gazdasági nemnövekedés nem tarthat örökké, az eltartóképesség túllépése után pedig nem lehet a gazdaság alapja. Ugyanakkor a tudósok a népességnövekedés veszélyeire is felhívják a figyelmet. Nem véletlenül, ugyanis a természetet önellátás, illetve feketegazdaság keretein belül is ki lehet zsákmányolni (ami nem jelenik meg a GDP-ben). Így aztán logikus, hogy a nemnövekedést, mint célt a gazdaság mellett a népességre is ki kell terjeszteni.
A népesedési verseny elavult mítosza
A népességgel kapcsolatban talán még mélyebben meghúzódó, de ugyanúgy elavult mítoszokat kell feladnunk a túlélés érdekében. Evolúciónk évmilliói során, de főleg a birodalmak és háborúk jellemezte elmúlt néhány ezer évben az emberiség megtanulta azt a ’bölcsességet’, hogy ’a több ember jobb’. Ám ez is egy ’tágas’ világ bölcsessége. Minden újabb ember több szántóföldet, nyersanyagokat, és energiát igényel, ez pedig több erdőirtást, bányászatot, légszennyezést, élőhelyvesztést és fajpusztulást jelent. Ahogy az emberiség létszáma megkétszereződött az elmúlt évtizedek során, úgy csökkent felére a vadállatok száma. Ma az emlősök össztömegének 96%-a emberek és háziállataik adják, és csupán 4% a vadállat.
Mikor lesz elég ember a Földön? Majd ha már minden területet elvettünk a vadon élő állatoktól? Vagy ha már nem lesz több erdő, hogy kiirtsuk és beszántsuk?
Megváltozott a világ. Túlléptük a fenntartható határokat, és rá kell ébrednünk társadalmi szinten, hogy súlyos értékrendválságban élünk népesedésünkkel kapcsolatban. Magától értetődőnek vélt mítoszaink, pl. „a több jobb” veszélyesen elavultak. A növekedés határainak fényében nem az a baj, hogy kevés a gyerek, ami miatt elöregedik a társadalom, hanem az, hogy a múltban volt néhány ’túl nagy’ generáció, amik miatt túlságosan ’elfiatalodott’. Az idősödésnél sokkal súlyosabb és brutálisabb változás a már évtizedek óta tartó népességrobbanás, azzal mégse foglalkozik, pedig ez tény, nem jósolgatás. Kicsit olyan ez, mint amikor a kismacska felmászik a fára, aztán nem mer lejönni. De le kell jönnie. Minél hamarabb, annál jobb, mert úgy kevesebbet éhezik és szomjazik.
A népességfogyáson való rémüldözés embertelenséghez vezethet, hiszen egyetlen lányt és nőt se szabadna tenyészállat-sorban tartani. Jelenleg másodpercenként 4 nő esik teherbe akarata ellenére. Az egyetlen emberséges népesedés-politika az, amely jogokat, tudást és eszközöket ad a nőknek, hogy minden baleset-teherbeesést meg lehessen előzni. Egyedül ez szolgálja a jövendő gyerekek érdekeit is!
Összefoglalás
A népességfogyással kapcsolatos alaptalan félelmek növelése által a kutatók és a cikkírók aláássák a nők reproduktív jogait, és a globális környezeti biztonságot. Figyelembe véve a növekedés határait, valójában remek hír volna, ha kiderülne, hogy a születésszám visszaesése miatt néhány évtizeden belül elkezdene csökkenni a világnépesség. Ezáltal jelentősen megnőne az esélye, hogy megelőzzük a globális civilizációs összeomlást.
Sajnos jelenleg egyelőre nem úgy néz ki a helyzet, hogy magától megoldódna. Ám ezen könnyen segíthet minden jótékony lélek, aki úgy dönt, hogy a bizonyítottan messze a leghatékonyabb segélyezési módot választja. Ez pedig nem más, mint a fogamzásgátlás emberi jogának támogatása. Ez magában foglalja az eszközök és a jogok átadását, valamint a szexuális nevelést is.
Emellett emberekkel megtelt, túlterhelt világunkban igyekezzünk minél szélesebb körben elterjeszteni a kisebb családok népszerűsítését szolgáló ’Egy bolygó, egy gyermek’ szlogent. Ha globális szinten egyre csökkenne az egy nőre jutó gyermekszám (mint pl. Dél-Koreában), és néhány évtizeden át úgy is maradna, akkor néhány generáción belül felére, vagy akár negyedére csökkenhetne az emberiség létszáma. Így már a legóvatosabb becslések alapján is képesek volnánk elérni a fenntarthatóságot. Más szóval, megmenteni az emberi civilizációt.
Kántor Sztella Nóra
Forrás: BOCS – BLOG
