Az állatvilág legnépesebb osztálya a rovaroké, az ismert állatfajoknak a bő fele, több mint egymillió tartozik hozzájuk, és napról napra fedeznek fel újakat. Sokat utálunk közülük (csótányokat), sokat pedig csodálunk (lepkéket), ám a tudománytörténészek szerint van öt rovar, amely nagy szerepet játszott az emberiség történetében.
A selyemlepkét (selyemhernyó) már négyezer éve tenyésztették Kínában, mert a gubója egyetlen selyemfonálból áll, amelynek hossza a három kilométert is elérheti. A selyemfonálból selymet szőnek, de a bábállapotú hernyó ennivalóként is szolgál, a kínai és a koreai konyha csemegéje. A selyem óriási kincsnek bizonyult, nem véletlen a Kínából vezető kereskedelmi útvonal, a Selyemút elnevezése. Kínában halállal büntették, ha valaki a selyemhernyó tenyésztésének a titkát el akarta adni, ám előbb-utóbb kicsempésztek példányokat, Japánban például a selyemgyártás fontos szerepet játszott a gazdaság felemelkedésében.
A házi méh hasznát mindenki ismeri: nemcsak a növények beporzásában játszanak kulcsfontosságú szerepet, az általuk készített mézet több ezer éve használják az emberek, finom élelmiszerként, de kozmetikai cikkek alapanyagaként is. Az iránta való lelkesedést jelzi, hogy már az ókori Egyiptomban is zajlott a méhészkedés, Kánaánt pedig tejjel-mézzel folyó országként jellemzik.
A Mexikóban őshonos bíbortetűt a világ számos országában kaktuszokon tenyésztik, mert a nőnemű példányainak szárított testéből – ami vörös festéket tartalmaz – készítik a kármint (régi magyar nevén karmazsint). Ezt az inkák, aztékok és maják használták először, és Amerika felfedezése után került át Európába, leváltva fő pirosítóként a lengyel bíborpajzstetűt. A bíbortetű vörösét tökéletesnek tartják, s nemcsak kozmetikumokban használják, hanem italoknál és élelmiszereknél is. Utóbbiakban ez az E120 ételszínezék. A lakktetű váladéka a sellakk (E904), ami állati eredetű gyanta, és a szeszes oldatát fafelületek kezelésére alkalmazzák. De ezzel védenek festményeket és vonnak be gyógyszereket is.
A kétszárnyúak rendjébe tartozó kistestű légy, az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) egészen különleges szerepet játszik. A genetika, az élettan és az evolúcióbiológia klasszikus, máig leggyakoribb modellszervezete, gyakran használják kísérleteknél, mert a DNS-állománya 60 százalékban megegyezik a mai emberével. Ennek köszönhető, hogy első földi élőlényként járta meg az űrt. 1946. július 9-én az amerikaiak a náciktól megszerzett V2 óriásrakéták egyikével az új-mexikói katonai bázisról ecetmuslicákat küldtek fel szuborbitális pályára. 1947 februárjában már egy következő „legénységet” élve vissza is hoztak, s a tanulmányozásuk nyitotta meg az utat előbb az emlősállatok, majd az ember űrbe juttatása előtt.
