A kutatók által 2010 végén kifejlesztett geolokátor megadta a lehetõséget arra, hogy pontosan követni lehessen a fecskék útvonalát, azt, hogy az utazás során mit csinálnak, mennyi ideig tartózkodnak Afrika bizonyos helyein és fõként milyen sebességgel repülnek tavasszal vissza.
– Elõször tudtuk ilyen pici madaraknál pontosan kimérni, mennyit is repülnek a tavaszi vonulás során. Ilyenkor nagyon gyorsak a madarak, gyorsabbak mint õsszel, mert aki hamarabb visszatér a fészkelõterületre, az a legjobb élõhelyet és párt tudja választani, tehát nagy késztetés van rajtuk. A sebességük bennünket is megdöbbentett.
A tiszai parti fecskék 4-5 ezer kilométer távolságra telelnek Kamerun/Csád térségben és két hét alatt tértek vissza – a Szahara és a Földközi-tenger középsõ területein áthaladó, az õszi vonulástól eltérõ útvonalon – a fészkelõterületükre. A két hétbõl összesen hat napot pihenéssel töltöttek. A Szaharán keresztül egyhuzamban olykor 1000 kilométert meghaladó távolságot is repültek, amely után 1-2 nap alatt próbáltak fõként vizes élõhelyeken annyi rovart magukhoz venni, hogy a bõr alatti kötõszövetben felhalmozott zsírtartalékkal újabb nagy távolságot repüljenek. Ez egy hihetetlen nagy erõfeszítéssel járó folyamat, hiszen tényleges vonulási sebességük átlagosan 620 km/nap volt – mondta Prof. Dr. Szép Tibor a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai bizottságának tagja Tiszafüreden.
Nyitókép: partifecske a felhelyezett geolokátorral 2012-ben. fotó: Prof. dr. Szép Tibor
