A vádirat nem elég szakmai, hiányoznak belőle a természettudományos ismeretek.- mondta az elsőrendű vádlott, B. Zoltán, a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. vezérigazgatója a vörösiszap-katasztrófa ügyében indított büntetőper tegnapi tárgyalásán a Veszprémi Törvényszéken.
B. Zoltán a Szabó Györgyi vezette büntetőtanács előtt azt mondta, nem bűnös az ellene felhozott vádakban. Úgy fogalmazott: nehezen fogadja el, hogy a törvényszék nem az abszolút igazságról dönt, nem a katasztrófa okait keresi, hanem csak arról határoz, hogy a vádlottak bűnösek-e. Mint mondta, 2010. október 4-e borzalmas, tragikus nap volt. Ha bármiféle előjele lett volna, mindent megtesznek, hogy megakadályozzák a történteket. A folyamatos önvizsgálat talán soha nem múlik el az életükből, hiába volt elkerülhetetlen a katasztrófa, örök teher a vállukon – tette hozzá.
A vádak nagy részét már a nyomozati szakaszban tisztázni lehetett volna, de erre nem kaptak lehetőséget – mondta, kijelentve: "nem fogom ölbe tett kézzel nézni, hogy a rossz nyomozati anyag alapján elválasszanak a családomtól". Álláspontja szerint "a természettudományos ismeretek teljes hiánya jellemző a vádiratra", ezért a jegyzőkönyvhöz háromezer oldal "tudományos anyagot" csatolt.
A vádiratban szereplő, "erősen lúgos" kifejezés a vörösiszappal kapcsolatban az elsőrendű vádlott szerint nem értelmezhető, mivel a magyar szabványok szerint a kiömlött anyag csupán az irritáló tartomány legalsó részébe esik. B. Zoltán, akárcsak hétfőn a másodrendű vádlott, D. József műszaki vezérigazgató-helyettes, vitatta a gátszakadás időpontját, ami szerinte 7 perccel később következett be, mint az a vádiratban szerepel. Vitatta a tározóban lévő anyag mennyiségét is, a 920 ezer köbméternyi vörösiszapot irreálisan soknak nevezte.
Hivatkozott az Országos Egészségpénztár adataira, amelyek szerint 161 ember vett igénybe egészségügyi szolgáltatást, a vádiratban szereplő 226-al szemben, és nagy részüket nyolc napon belül gyógyuló sérülés érte.
B. Zoltán nem értette, miért vádolja az ügyészség azzal, hogy a katasztrófa bekövetkeztekor nem értesítette a hatóságokat, hiszen azok akkor már a helyszínen voltak. A vörösiszap nem a timföldgyártás mellékterméke, hanem a hidrátgyártásé, amiből a vádiratban – számára érthetetlen módon – veszélyes anyag lesz – pontosította a vádiratot B. Zoltán. Az elsőrendű vádlott vetítéssel kísérve bemutatta a Mal Zrt. felépítését, működését, hangsúlyozva, hogy a cégnek nettó költségvetési befizetése 20 milliárd forint évente, és hat külföldi leányvállalata is van.
Fontosnak tartotta a gyár történetéből kiemelni, 1990-ben áthelyezték a vasútvonalat és a Torna patakot új mederbe terelték, ezzel ugyanis adott lett az iszaptározó medence lefolyási iránya. A gyárban folyó munkával kapcsolatban megjegyezte: az érintett települések polgármesterei közül kettő is az ajkai gyártelepen dolgozott, tisztában voltak azzal, hogy mi történik.
A három és fél órás prezentáció során a Malt környezettudatos cégnek nevezte, amelytől távol állt a gondatlanság.
Az ügyészség a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. ajkai telephelyén, a X-es számú vörösiszap-tároló kazettájánál 2010. október 4-én bekövetkezett gátszakadás ügyében halált előidéző gondatlan közveszély okozás vétsége, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó közveszély okozás bűntette, gondatlanságból elkövetett környezetkárosítás és természetkárosítás vétsége, továbbá a hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntette miatt emelt vádat január közepén 15 ember ellen. Az ügyész valamennyi vádlottra végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását indítványozta. A vádirat szerint a nem megfelelő üzemeltetés, az ellenőrzési és monitoringrendszer hibáinak együttes hatása vezetett a vörösiszap-katasztrófához, a vádlottak – akik akkor valamennyien az ajkai timföldgyár vezetői vagy alkalmazottai voltak – a hatóságokat, külső szervezeteket és a lakosságot nem értesítették a katasztrófáról, késve adtak jelzést a MÁV-nak és a zöldhatóságnak. Mentésre irányuló intézkedést a katasztrófa után a vádlottak egyike sem tett, és elmulasztották a segítségnyújtást is a vádhatóság szerint.
A tárgyalás ma ugyancsak B. Zoltán meghallgatásával folytatódik.
A vezérigazgató-helyettes szerint kivédhetetlen volt a katasztrófa
Előre nem látható, elháríthatatlan és kivédhetetlen volt a vörösiszap-katasztrófa – mondta a másodrendű vádlott, D. József, a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettese a vörösiszap-katasztrófa ügyében indított büntetőper tegnapelőtti (hétfői) tárgyalásán a Veszprémi Törvényszéken. A vádlott – aki nem ismerte el bűnösségét – négy órán át olvasta fel írásos vallomását a Szabó Györgyi vezette büntetőtanács előtt, de kérdésekre nem válaszolt. D. József kijelentette: a vádiratban tévesen szerepel, hogy a zagytározó felszínén átlagosan egyméteres vízoszlop volt, mivel ez a műszaki adottságok miatt lehetetlen.
Beszélt arról, hogy a X-es kazettában a környezetvédelmi engedélynek megfelelő mennyiségű vörösiszapot tároltak, amit lúgos vízzel juttattak oda, de ezt a vizet tovább is felhasználták; a körfolyamat miatt volt látható a tározón a víz, aminek lúgtartalma az előírásoknak megfelelt. D. József vitatta a gátszakadás vádiratban rögzített időpontját (a 12.05 és 12.10 között helyett, számításai szerint az 12.14 perckor következett be), valamint a szennyezés fokát és vádiratban rögzített mértékét is.
Vallomásában többször kitért arra, hogy az akkor érvényben lévő rendeletek és besorolások szerint a vörösiszap nem számított veszélyes anyagnak, az ajkai üzem pedig veszélyes üzemnek; a Mal Zrt. X-es tározónál folytatott tevékenysége nem tartott a Seveso-rendelet alá.
Megismételte a korábbi vallomásokban is elhangzottakat: a Mal Zrt. az engedélyekben szereplő mennyiségű és összetételű vörösiszapot kezelte. A hatóság pedig nem emelt kifogást a hulladék mennyisége miatt; a kenyerestanyai szivattyúház úgynevezett "vész max" jelzése nem utalt a katasztrófa kialakulására, a megnövekedett szivattyúműködés nem hozható összefüggésbe a katasztrófával, nem nevezhető vészhelyzeti előjelnek. D. József hangsúlyozta, hogy a katasztrófa nem a Mal Zrt. munkatársainak mulasztása miatt következett be.
Vallomása szerint a kazettákat naponta körbejárással ellenőrizték, a szükséges karbantartásokat elvégezték; a kazetta megerősítését egy szakhatóság sem tartotta szükségesnek. A szakadást az altalajban végbemenő talajmechanikai jelenségek okozták, nem a gát falának állékonysága – jegyezte meg. Felidézve a katasztrófa napját azt állította, hogy a katasztrófa mértékéről akkor kapott valós képet, amikor a helyszínre érkezett, addig úgy vélte, kisebb méretű a baleset.
