Német kutatók szerint az utak mellett élő sáskák képesek megváltoztatni ciripelésüket, hogy “túlkiabálják” a forgalom zaját. A Functional Ecology folyóiratban megjelent munka szerint ez az első bizonyíték arra, hogy az ember által keltett zaj rovarpopulációk viselkedésére hat.
Az állatok számos okból adnak ki hangot: territóriumukat védhetik vele, a ragadozókat tarthatják távol vagy a párkereséshez használhatják. Mindeddig azonban a zajos emberi környezethez közel élő állatok közül csak a madarakat a bálnákat és a békákat vizsgálták.
Ulrike Lampe és kollégái a Bielefeldi Egyetemen 188 hím zengő tarlósáskát fogtak be, egy részüket nyugodt, más részüket zajos környezetből. A sáskák a szárnyukon lévő "húrhoz" dörgölik fogazott hátsó lábukat, hogy jellegzetes ciripelő hangot adjanak, és ezzel csábítsák el a nőstényeket. A kutatócsoport a két különböző helyről begyűjtött rovarok hangját tanulmányozta laboratóriumi körülmények között. A hímek közé betettek egy-egy nőstényt, hogy "szóra bírják" őket, majd felvették az udvarlás hangjait. A nagyjából ezer felvétel elemzése után kiderült, hogy a zajos környezetben élő sáskák másképpen dalolnak, mint a csendes vidékről származók.
Lampe szerint "a zengő tarlósáskák hangja magas és mély frekvenciákat tartalmaz, amelynek csak addig van értelme, míg a forgalom zaja el nem nyomja a ciripelés bizonyos frekvenciatartományát". A kutatók megfigyelésének jelentősége az, hogy bebizonyították: a forgalom zaja felboríthatja a rovarok párzási szokásait. "A megnövekedett zajszint számos módon befolyásolhatja a sáskák párkeresését. Megakadályozhatja, hogy a nőstények meghallják a hímek hangját, és hogy felismerjék a saját fajukba tartozó hímeket, illetve a nőstények képtelenek lehetnek eldönteni, hogy mennyire ‘attraktív’ egy adott hím dala" – mondta Lampe.
Miután a szakemberek rájöttek, hogy az ember keltette zaj befolyásolja a rovarok kommunikációját, most a viselkedésváltozást okozó mechanizmus megfejtésén dolgoznak. A kérdés az, hogy a sáskák lárvakorukban tanulnak-e meg alkalmazkodni a nem éppen ideális zajviszonyokhoz, vagy az itt élők eleve másképpen kódoltak genetikailag.
A zengő tarlósáska egész Közép-Európában rendkívül elterjedt faj. A felnőttek főként július és szeptember között jelennek meg a mezőkön, füves területeken. Nagyjából 1,5 cm hosszúak, színük a zöldtől a barnán és vörösön át egészen a lilásig számos változatban ismert. Ciripelésük két másodperces szakaszokból áll, amelyek a végük felé hangosodnak. A szakasz lassabb ciripeléssel kezdődik, a vége felé mind a sebesség, mind a hangmagasság és a hangerő növekszik.
