2020-ra is három rovarfaj közül lehetett választani. Közös bennük a lebontó tevékenység – jelöltjeink mindannyian e létfontosságú, mégis kevés figyelmet kapó feladatkör szakértői voltak. A 2020. év rovara – internetes szavazás végeredményeként a tavaszi álganéjtúró lett. Gratulálunk, és köszönjük tevékenységét! 🙂
A Föld rovarfajainak nagyobb része eleven növényekkel táplálkozik, de igen sok közöttük a ragadozó és az élősködő is. Van azonban egy csoport, amely talán még az előzőekénél is fontosabb, és fajszámuk is jelentős, százezres nagyságrendű. Ők tüntetik el más élőlények elhalt maradványait – a korhadt fát, a lehullott avart, a trágyát és a tetemeket. Ezekből az anyagokból folyamatosan óriási mennyiség keletkezik, ami a lebontó rovarok nélkül – csak a baktériumokra és a gombákra hagyatkozva – szinte élhetetlenné tenné a Földet.
Bár ezek a rovarok sokak figyelmét elkerülik, szépségük és érdekes életmódjuk nem marad el más csoportokétól. Idei jelöltjeink tehát az ezüstös ősrovar, a selymes döglégy és a tavaszi álganéjtúró voltak. A szavazás ideje alatt több, mint tízezer munkamenetet regisztráltunk, vagyis ilyen sokan látogattak el honlapunkra, hogy akár az “Év rovara” szavazás jelöltjeiről, akár más rovaros témában tájékozódhassanak.
A nyertes TAVASZI ÁLGANÉJTÚRÓ RENDSZERTANI BESOROLÁSA
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevőbogarak (Polyphaga)
Családsorozat: Ganéjtúrószerűek (Scarabaeoidea), régebben használt nevükön: lemezescsápúak (Lamellicornia)
Család: Álganéjtúrófélék (Geotrupidae)
Alcsalád: Álganéjtúróformák (Geotrupinae)
Nemzetség (tribus): Geotrupini
Genusz: Trypocopris Motschulsky, 1859
Faj: Trypocopris vernalis (Linnaeus, 1758)
Alfajai: a Fauna Europaea szerint a fajnak 6 alfaját különítik el, de ezek önállósága kétséges. Ugyanis elterjedési területük átfedi a törzsalakét, illetve egymásét is (az alfaji önállóság egyik kritériuma a földrajzi elkülönülés).
Magyarországon a tavaszi álganéjtúró nem ritka. Élőhelyeinek jelentős része védett területekre esik, így nem is számít veszélyeztetettnek, ezért nem is szerepel a védett fajok között. Pontosabban: amíg természetes élőhelyeit sikerül megőrizni, addig maga is biztonságban van; sőt a hazai erdők túltartott vadállománya még talán hasznára is válik. Más kérdés, hogy ha a területhasználat változása vagy a helytelen gazdálkodás tönkreteszi a számára alkalmas erdőket és gyepeket, akkor ő sem marad fenn.
Nagy-Britanniában azonban a tavaszi ganéjtúró – bár nagy elterjedésű – az utóbbi évtizedekben erősen visszaszorult, és számos lelőhelyéről eltűnt. Hasonló a helyzet Svédországban is; Finnországban kipusztult. Lokális eltűnésének oka elsősorban az élőhelyeinek felszámolása (beépítése, művelésbe vonása, tönkretétele).
DE MIÉRT ÁLGANÉJTÚRÓ?
A gerincesek trágyájának lebontásában a rovarok közül túlnyomó részben (majdnem kizárólag) legyek és bogarak vesznek részt. A trágyát tömegesen eltüntető bogarak mind a Scarabaeoidea családsorozatból kerülnek ki, ezen belül is két családból. Az egyik a valódi ganéjtúrók (Scarabaeidae), melyeknek két alcsaládja (Scarabaeinae és Aphodiinae) „foglalkozik” ürülék lebontásával. Az igazi ganéjtúrófajok száma meghaladja a 6000-et. Hangsúlyozni kell, hogy a ganéjtúrófélék (Scarabaeidae) családjába még további legalább 12 ezer faj tartozik, ezek a jól ismert cserebogarak, szipolyok, virágbogarak, orrszarvúbogarak és társaik, de ezek életmódja egészen más.
Ott van azonban a másik család, az eddig tárgyalt álganéjtúróféléké (Geotrupidae). A 300-nál kevesebb fajból mindössze 150 „túr ganéjt”, vagyis a fajszám eltörpül a valódi ganéjtúróké mellett. A valódi és az álganéjtúrók a hasonló táplálékforrás ellenére nem túl közeli rokonok. (A ragyogó színekben pompázó virágbogarak és a félelmetes fegyverzetű herkulesbogarak közelebb állnak a valódi ganéjtúrókhoz, mint az álganéjtúrók.)
További érdekességek Merkl Ottó részletes szakmai cikkében >>>
