A rovat kizárólagos támogatója
Forrás: Mérce

A techóriások kívül zöldek, belül a klímakatasztrófát automatizálják. A valóban progresszív zöld fejlesztéseiket is beárnyékolja két múltszázadi démon: az olajipar és a profit. Az olajpénznek nincsen szaga.

divatipartól a Netpincérig szinte minden piaci szereplő azon igyekszik, hogy valós vagy kevésbé valós tevékenységgel/ ígéretekkel meglovagolja a klímakatasztrófa köztudatba robbanását, és magát ökotudatosnak mutatva javítson PR értékén. Így tesznek a világ leggyorsabban növekvő, legnagyobb profitot termelő és kétségkívül legismertebb számítástechnikai cégei, a Google, a Microsoft és az Amazon is.

Sokak számára egyre nyilvánvalóbb, hogy a köztudatba égett asszociációk – ping-pong asztal, babzsákfotel, fiatalos környezet, elektromos autók, napelemek – nem feltétlen jelentik, hogy ezen a helyen jó, vagy erkölcsileg felemelő dolgozni, ahogy az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a valóban progresszív zöld fejlesztéseiket is beárnyékolja két múltszázadi démon: az olajipar és a profit.

Nagy ígéretek

Január 16-án a Microsoft vezetője, Brad Smith bejelentette: a cég 2030-ra karbon negatívvá fog válni, azaz több káros anyagot von ki a környezetből, mint amennyit kibocsát, sőt tervei szerint 2050-re a cég összes addigi kibocsátása negatívba fordul. Ez a techóriás eddigi legambiciózusabb vállalása a klímaváltozás elleni küzdelemben, de az ehhez hasonló ígéretekkel nincs egyedül a Bill Gates-t hosszú időre a világ leggazdagabb emberévé emelő vállalat.

Jeff Bezos tavaly szeptemberben jelentette be az Amazon nagyszabású klímavállalását. Ennek legfontosabb elemei közt szerepel, hogy működésüket 2030-ra 100 százalékban megújuló energiaforrásokból fedezik, 2040-re pedig (tíz évvel a párizsi klímaegyezmény határideje előtt) karbonsemlegessé válnak. Ezenkívül kiszállító flottájuk 100 ezer elektromos autóval való bővítésére és újraerdősítéssel foglalkozó alapítványok 100 millió dolláros támogatására is ígéretet tett. Az Amazon vezérének bejelentését árnyalja, hogy arra egy nappal azelőtt került sor, hogy dolgozói a munkából felállva az utcára vonultak és a Fridays for Future mozgalomhoz csatlakozva, a cég ökológia lábnyomának csökkentéséért tüntettek.

Szintén tavaly szeptemberben, miután dolgozói jelezték csatlakozási szándékukat az Amazon alkalmazottjaihoz, a Google rekord nagyságú, kétmilliárd dolláros megújuló energia infrastruktúra fejlesztési befektetésről adott hírt. A keresőmotorból internet óriássá fejlődött cég állítása szerint 2007 óta karbonsemlegesen működik, illetve tavaly második egymást követő évben sikerült az általuk felhasznált energia 100%-ával megegyező megújuló energiát vásárolniuk. Emellett a cég energia felhasználásának optimalizálására 2014-ben üzembe helyezték a képkereső és fordító szoftvereiknél is használt gépi tanulás (machine learning) algoritmuson alapuló koordináló rendszerét, amivel az emberi felügyelet melletti fogyasztás töredékére tudták csökkenteni energia igényüket.

A számítástechnikai ipar a világ széndioxid kibocsátásának 3 százalékáért felel, ez megegyezik a repülés által kibocsátott mennyiséggel. De míg a repülés elvileg mellőzhető, sőt mozgalmak indulnak az alternatív közlekedési formák használatáért (Greta Thunberg is inkább vitorlással szeli át az Atlanti-óceánt) addig az internethasználók száma folyamatosan nő. Amíg a repülés mellőzése maximum a komfortérzetünket csökkentené (bár legtöbb esetben a repülés alternatívái kényelmesebbek, de lassabbak) addig az internet és az internet hozzáférés mára már az emberi alapjogok közé kerülnek, a tájékozódás a demokrácia terjedésének legfontosabb sarokköve. Az okoseszközök és az internet használata pedig egyéni szinten nehezen tehető „zöldebbé”, a kibocsátott károsanyag ezekben az ágazatokban csak a szolgáltató- és gyártócégek vezetőségének, illetve kormányzati és politikai döntések szintjén csökkenthető. Ezért is különösen fontosak a fent említettekhez hasonló lépések.  Ma már látszik, hogy a valós tevékenység és fejlesztés mellett az efféle vállalások elsősorban a cégek növekedésével egyre inkább halványuló fiatalosságuk, és a folyamatos botrányok miatt megromló imázsuk ápolására szolgáló PR fogások.

Miközben az Amazon a párizsi klímaegyezményre licitáló ígéreteket tesz, a dolgozóit, akik a médiában nyilatkoznak, vagy személyes közösségi média oldalukon posztolnak a cég olaj- és gázipari vállalatokkal való együttműködéséről, kirúgással fenyegeti.
Emellett tavaly mind a Google, mind az Amazon, mind pedig a Microsoft olyan szervezeteknek adott támogatásokat, amelyek aktívan tagadják a klímaváltozást, többek között annak a Competitive Enterprise Institute (CEI) nevű csoportnak is, amelynek fontos szerepe volt abban, hogy meggyőzze Donald Trumpot, vonja ki az USA-t a párizsi klímaegyezményből.

(Az már csak hab a tortán, hogy Bezos ugyan soknak hangzó 690 ezer dolláros támogatást küldött az ausztráliai tűz károsultjainak, ez az összeg mégsem tűnik olyan hatalmasnak, tudván, az Amazon vezér ezt a pénzt nagyjából 5 perc alatt keresi meg, arányaiban ez teljes vagyonának 0.0000059%-a. Hazai viszonylatokra lefordítva ez olyan mintha egy átlag vagyonnal rendelkező magyar kb. 60 forintot utalt volna.)

Amellett, hogy ezek a cégek támogattak klímaszkepszist is propagáló konferenciákat, olajvállalatoknak szóló rendezvényeken is részt vettek, ahol számítási kapacitásukat és felhőszolgáltatásaikat bocsátották áruba. A Gizmodo tavalyi leleplező cikkéből kiderül: a három cég összesen több milliárd dollár értékű szerződéseket kötött a legnagyobb olajvállalatok hatékonyságának és profitjának maximalizálására, tulajdonképpen a klímaváltozás automatizálására.

Az olajpénznek nincsen szaga
A Google 2018-ban indította el az olaj és gáz részlegét, aminek vezetésére többek közt a British Petroleum (BP) veteránját, Darryl Harrist bérelték fel. A Google Cloud Oil, Gas, and Energy nevében Harris az elmúlt éveket különböző energetikai cégek látogatásával töltötte, az új divízió szolgáltatásait árulta. A marketing munka végül meghozta eredményét: a Google Cloud a francia olaj óriással, a Totallal kötött megállapodást egy közös fejlesztésre, aminek célja mesterséges intelligencia megoldások kidolgozása földalatti olaj- és gáz lelőhelyek felkutatására és kitermelésére.

Az Amazonnak szintén van egy Olaj és Gáz részlege a szinte minden területen jelenlévő Web Services (AWS) részlegén belül. Amíg az áruház óriás a zöldirányű fejlesztések tekintetében jóval elmaradt társaitól, addig az olajcégek jövedelmezőbbé tételében élen jártak. A részlegnek külön weboldala van, itt a technológiájuknak köszönhető könnyebb felderítés mellett, a termelés és fenntartás automatizálására is bemutatnak megoldásokat. Jeff Bezos cégének legnagyobb ügyfelei közt van a BP, a Shell és a General Electric is.

Bill Gates egy több, mint 1 milliárd dolláros klímavédelmi alapítvány vezetője is, sőt egy klímaváltozás elleni harc lépéseiről szóló könyv szerzője. Ezek között a lépések közt minden bizonnyal nem szerepel az „olaj és gáz segítése mesterséges intelligenciával”, pedig ez volt a Microsoft témája egy 2018-as Abu Dhabi-i konferencián a világ egyik legnagyobb olaj és földgáz szektor számára rendezett eseményén. Éppen egy nappal azelőtt, hogy bejelentette karbon negativitását, a cég ismét egy olajkitermelőknek szervezett eseményen igyekezett támogatásával közelebb kerülni az iparág befektetőihez, sőt a szaúdi 12. Kőolaj Technológiai Konferencián még saját standjuk is volt. Itt társaihoz hasonlóan gépi tanulás rendszereit igyekezett értékesíteni fosszilis energiahordozókkal foglalkozó cégek számára. A területtel foglalkozó Microsoft Azure ügyfelei közt már így is olyan neveket találunk, mint a BP, vagy az XTO, ami annak az Exxonnak a leányvállalata, ami decemberben jelentette be, hogy meg akarja sokszorozni műanyag gyártási kapacitását, és amiről kiderült, hogy már a nyolcvanas évek óta tudott a klímaváltozás jelentette kockázatokról.

Mindhárom cég elsősorban felhő programjait és gépi tanulás rendszereit értékesíti ezeknek az energiahordozó kitermelő, kutató és értékesítő vállalatoknak. De mik ezek és miért van az olajiparnak szüksége az ilyen típusú fejlesztésekre?

Gépi tanulás
A gépi tanulás a mára szinte mindenre használt mesterséges intelligencia egyik részhalmazát jelöli. Lényege, hogy egy algoritmusba rengeteg adatot táplálunk, az algoritmus pedig az általunk megadott kritériumok alapján összefüggéseket keres és ismer fel. A mélytanulással (deep learning) szemben azonban a gépi tanulás nem keres új szempontokat, csupán olyan kapcsolódásokat figyel, amiket egy ember is megtalált volna, jóval lassabb idő alatt. Ilyen rendszereket alkalmaznak a képkeresők is, hogy a kulcsszavakhoz megfelelő ábrát találjanak, de bankok is használják például a hitelképesség mérlegelésére.

Az ehhez hasonló rendszereket az olajiparban elsősorban az új lelőhelyek felkutatásánál tudják hasznosítani. A különböző kőzetrétegek elemzése, a „föld alá látás” mindig is az ágazat egyik legnagyobb kihívása volt. A 19. században jó, ha 100 fúrásból egyszer sikerült olajat találni, ezen az arányon fúrófejek fejlesztésével, robbantásos, ultrahangos, műholdképes feltérképező rendszerekre, innovációra költött milliók segítségével sikerült folyamatosan javítani.

Azonban a fent említett módszerekkel készített képek, minták és információk elemzése rengeteg embert és időt vett igénybe. Geológusok és mérnökök a különböző adatokat egybevetve elemzik a különböző talajrétegeket, és megpróbálják beazonosítani az olaj jelenlétének jeleit. Ez a folyamat gyakran hónapokat, éveket vett igénybe, és még akkor is inkább egy becslést, magas hiba százalékos eredményt kaptak a megbízó cégek.

A gépi tanulás alkalmazása elképesztő mértékben képes felgyorsítani a kőzetrétegek elemzését, az olaj jelenlét valószínűségének emelését. Az Északi-tenger egy Franciaország és az Egyesült Királyság közti területén, még 1989-ben, közel egy éves munkával azonosították be az olaj jelenlétére utaló elváltozásokat, rengeteg szonár- és radarkép alapján. Ezeket az adatokat még 2017-ben betáplálták egy algoritmusba, ami alig tíz percnyi tanulási idő után, szinte hiba nélkül tette meg ugyanezt.

Elektromos autók, Peak Oil
Az olajiparnak több oka is van az ilyen típusú fejlesztések bevezetésére. Az egyik, minden bizonnyal a nyilvánvalóbb, a klímakatasztrófa közbeszédbe épülésével a fenntarthatóság és környezettudatosság, a fosszilis energia mellőzése egyre nagyobb körben válik fontossá, „divatossá”. Ugyan a naponta értékesített nyersolaj mennyisége stabilan nő, de az alternatív energiaforrások iránti igény is egyre jelentősebb. Az elérhető árú megújuló energia és az elektromos autók terjedése pedig komoly fenyegetést jelent az iparág számára. A várható és már létező vetélytársakkal szemben legegyszerűbben az árak alacsonyan tartásával és a már kiépült infrastruktúrával tudnak az olcsóbb és egyszerűbb opcióként versenyben maradni. A gyors megtérülés, az állami kedvezmények, támogatások és növekvő környezettudatosság mellet egyre többen választják az alternatív lehetőségeket.

Az egyre nagyobb piacot jelentő elektromos autókkal szembeni versenyben a folyamatos alacsony árakkal tudnak csak megmaradni, amihez szükségük van a folyamatos innovációra és optimalizációra, amihez ezek a tech óriások készségesen asszisztálnak. (Az alacsony árak érdekében például Amerika tett már drasztikusabb lépéseket, mint a mesterség intelligencia munkába állítása.)

 

Egy másik ok az olajkitermelés kezdetétől az iparág mumusának számító Peak Oil. A múlt század elejétől kezdődően majdnem minden évtizedben azt jósolták az amerikai szakemberek, hogy az olajkitermelés csúcsa, ami után folyamatos visszaesés következik, belátható időn belül bekövetkezik. 1909-ben 25-30 évre, 1956-ban 10-15 évre elegendőnek jósolták a föld készleteit, 2002-ben már azt, hogy 2010-re elérjük a kitermelés csúcsát, de az olajkészletek csak nem akartak kiapadni.

A jelenlegi előrejelzések szerint is a közeljövőben elérjük a termelési maximumot a meglévő technológia és az ismert lelőhelyek mellett, 2007-ben óvatosabban fogalmazva azt jósolták, valamikor 2040-ig eljön a Peak Oil. Azonban új technológiák bemutatásával, a jelenleg ismert források optimálisabb kihasználásával a meglévő szinten lehet tartani, új lelőhelyek feltárásával még növelni is lehet a felszínre hozható fekete arany mennyiségét.

Azonban, ami a legelrettentőbb, ha csak a most ismert források kimerítésével felszínre kerülő fosszilis energiahordozókat égetnénk el, a föld felszínközeli légköre már akkor is átlagosan 10 fokot melegedne a következő 300 évben, ennél alacsonyabb növekedési szint is az ismert emberi civilizáció végét jelentené. Az északi sarkon még súlyosabb a helyzet, ott az átlagos melegedés a 20 fokot is elérheti. Ez azért is lenne probléma, mert csak a vártnál gyorsabban olvadó grönlandi jégtakaró elegendő vizet raktároz az óceánok szintjének 7 méteres (!) megemeléséhez, ami többek között New York, London és Hollandia biztos víz alá kerülését jelentené.

Keep it in the ground!
Nem véletlen tehát, hogy a világ minden táján az olaj kitermelése ellen tüntetnek, szólalnak fel szakértők és aktivisták. A „Hagyjuk a földben!”(„Keep It in the Ground”) mozgalomhoz eddig olyan szervezetek, véleményvezérek is csatlakoztak mint Leonardo DiCaprio alapítványa, Greta Thunberg, Darren Aronofsky rendező, vagy a magyar ellenzéknek is gratuláló Mark Ruffalo. Céljuk a név alapján is egyértelmű: az olaj maradjon ott, ahol van: a föld alatt, ne juttassunk a legkörbe még több, több ezer éve elraktározott szén égéstermékét.

Ezek az életünk mindennapjaiban jelenlévő óriáscégek valóban komoly fejlesztésekbe vágnak, rengeteg pénzt költenek tevékenységük zöldítésére, de amíg az olajcégeknek segítenek tevékenységük hatékonyabbá tételéhez, addig ez olyan, mintha egy süllyedő hajóból mernék a vizet, miközben a másik kezükkel egy slaggal locsolnák a fedélzetet. A profittól elhomályosult szemekkel, zöldbe öltözve vezetnek minket a pusztulás felé.

Talán nem véletlen, hogy a Google 2015-ben lecserélte a Don’t Be Evil (Ne légy gonosz) mottóját- írta Fazekas Lázár Benjámin a Mércén.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek