Európa első ismert barlangi halát fedezték fel német kutatók egy nehezen hozzáférhető barlangrendszerben Dél-Németországban, a Boden-tó térségében.
A mindössze néhány centiméteres és meglehetősen színtelen csíkhalféle egyben az eddig ismert legészakibb barlangi hal a világon – számoltak be felfedezésükről a konstanzi és az oldenburgi egyetem, valamint a berlini édesvízi ökológiai és halászati Leibniz-intézet (IGB) kutatói a Current Biology című tudományos folyóirat most megjelent számában. A kutatók eddigi ismeretei szerint a barlangi csík abból a néhány kövi csíkból fejlődhetett ki, amely a legutóbbi jégkorszak, az úgynevezett Würm-glaciális után a Duna szivárgó vizével került az Aach város melletti barlangrendszerbe.
Az eltelt 20 ezer év alatt a föld alá került halak alkalmazkodtak a barlangok sötétség uralta világához, szemük összeszűkült, pigmenttartalmuk csökkent, orrnyílásuk és bajszuk ugyanakkor megnőtt, hogy jobb legyen a szaglásuk és az ízlelésük.
A szenzációsnak nevezett felfedezést 2015 nyarán tette egy Joachim Kreiselmaier nevű búvár az Aach melletti, rendkívül nehezen megközelíthető és erősen szerteágazó barlangrendszerben, ahol nagyon rosszak a látási viszonyok. A búvár lefényképezte a furcsa élőlényt, de a nehéz terepviszonyok miatt csak később sikerült befogni az első példányt, a kutatóknak jelenleg is csak öt egyed van a birtokukban, ami túlságosan kevés az életmódjuk közelebbi megismeréséhez.
Jasminca Behrmann-Godel konstanzi limnológus szerint a felfedezés azért is jelentős, mert ennyire északra még sehol a világon nem találtak barlangi halat. A rekordot eddig egy, az amerikai Pennsylvania államban, a 41. szélességi fokon – európai viszonylatban nagyjából Nápoly magasságában – élő barlangi hal tartotta. Mint a kutató emlékeztet, eddig úgy tartották, hogy északabbra nem is fordulhat elő barlangi hal, mivel ott a legutóbbi jégkorszakban minden eljegesedett.
