Hirdetés

A Bioszféra 2 kudarca: hogy akarunk más bolygókon élni, ha még a Földön sem sikerül leutánozni a természetet? Miközben mindent megteszünk ennek tönkretételéért.

1988 szeptemberében John Polk Allen ökológus-feltaláló világrekordot döntött azzal, hogy három teljes napot eltöltött egy saját maga által tervezett zárt környezeti rendszerben. Allen a kísérlet előtt lényegében új tudományágat hozott létre bioszferika néven, majd 1991-ben, a filantróp olajmágnás, Ed Bass segítségével körülbelül 200 millió dollárért felhúztak egy 12 700 négyzetméteres, káprázatos létesítményt az Egyesült Államok délnyugati részén, az arizonai hegyekben, ahol azt tesztelték, létrehozható-e olyan, a Földéhez hasonló önellátó rendszer, amellyel a jövőben élhetővé lehetne tenni más bolygókat. Ez volt a Bioszféra 2.

A példátlan vállalás már az első tényleges kísérlet előtt megosztotta a tudományos világot: a Discover magazin a legizgalmasabb tudományos projektnek nevezte a holdra szállás óta, míg az Ecology folyóirat szerint csak egy tudományosnak álcázott New Age-baromság volt. Az öt különböző biomból (esőerdő, óceán, szavanna, sivatag, mangrove), egy mezőgazdasági területből, egy emberi élőhelyből és egy földalatti technikai infrastruktúrából álló objektum két missziót élt meg: az első kétéves kísérletet még végigvitte a nyolcfős személyzet, másodjára viszont már a tervezett 10 hónapot sem élte túl a projekt.

A két kísérletet az alcsony oxigénszint, a táplálékhiány, egyes állat- és növényfajok kihalása, a menedzsment vitái, de még a korábbi személyzet bojkottja is hátráltatta, mielőtt az üzemeltető cég megszűnésével teljesen elhagyatottá vált a létesítmény. Mivel az idegen bolygók, elsősorban a Mars meghódítására újabban egyre több és komolyabb tervet szőnek, a bioszféra-kutatás is újra központi téma lett – a Business Insider például az elmúlt hetekben nézte meg, mi folyik ma az Arizonai Egyetem által használt területen.
 

A Bioszféra 2 első, 1991-es kísérletének személyzete akár egy hard sci-fi főszereplő-gárdáját is alkothatta volna: az öt amerikai, két brit és egy belga kutató (négy nő, négy férfi) között volt botanikus, tengerbiológus, fizikus és orvos is. Amikor a csapat szeptember 26-án belépett az acélból és üvegből készült építménybe, nem kaptak használati utasítást, nem volt ütemtervük, csak egyetlen céljuk: két éven keresztül túlélni és fenntartani az ökoszisztémát.

A csótányok utat törnek maguknak
Folytatás a QUBIT-on >>>

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás