Körülbelül ezer erdei vöröshangya testére raknak nyomkövetőt brit kutatók, így kísérik figyelemmel a rovarok útvonalát és egymással való interakcióit a szabadban, hogy képet kapjanak a rovarok összetett társadalmi viszonyairól.
A mintegy egy milliméter oldalhosszúságú fémlapocska minden egyes rovar esetében egyedi, így az általa kibocsátott rádiójelek alapján mindig tudhatják a szakemberek, hogy a megjelölt vöröshangya egyedek mikor és merre járnak a derbyshire-i birtokon, ahol egyébként teljes létszámukat 50 millióra becsülik.
Samuel Ellis, a Yorki Egyetem biológusa és kutatócsoportja a szóban forgó erdei vöröshangya faj társadalmi életére kíváncsi. Ezek a rovarok (Formica lugubris) fészekként bonyolult felépítésű, mélyen a talajba hatoló bolyt hoznak létre, melyben a kolónia egyes csoportjait földfelszín alatti járatok kötik össze egymással.
„Azt hiszem, ez világelső. Senki nem csinált még ilyet a vadonban. A jeladó olyan, mint egy vonalkód. Minden egyes hangyát egyedi azonosítóval lát el, ami azt jelenti, hogy láthatjuk, melyik hangya merre megy, és azt is, hogy az egyes hangyák miként működnek együtt a többiekkel, miközben a kolóniára jellemző, együttes viselkedést mutatják" – vélekedett Ellis, hozzátéve, hogy nincs tapasztalatuk még arra, hogy mennyi ideig maradnak meg a jeladók a rovarokon.
A Formica lugubris a dolgozók 10 milliméteres testhosszával a legnagyobb méretű őshonos hangyafaj a Brit-szigeteken. Fiatal egyedeiket a dolgozók nedvszívó levéltetvekből származó mézharmattal, tulajdonképpen azok ürülékével táplálják, melyért cserébe aztán megvédik a levéltetveket – írja a LiveScience ismeretterjesztő portál.
Fotó: UK National Trust
