Az ehető vadnövények gyűjtése, fogyasztása egyre népszerűbbé válik nemcsak az erdőket-mezőket járók körében, hanem a városi gasztronómiában is. Hol lehet ehető bogyókra, gyümölcsökre lelni, vagy hogyan tudunk akár mi magunk tudatosan ehető vadgyümölcsöket „termeszteni”? Ezen kérdések megválaszolásához szeretnék egy rövid „ízelítőt” adni.
A fás legelők és legelőerdők főbb jellemzői közé tartozik többek között az is, hogy szinte kivétel nélkül található rajtuk olyan fásszárú növény, melynek termése fogyasztható. Az ezeken az élőhelyeken előforduló fajokkal kapcsolatban (pl. vadkörte, vadalma, tölgyfajok, bükk, vadrózsa, galagonya, kökény, mogyoró, barkócaberkenye, madárcseresznye, húsos som, és még hosszan lehetne sorolni…) rengeteg receptre lehet akadni az ehető vadnövények gyűjtéséről és felhasználásáról szóló blogokban (pl. Erdőkostoló) és könyvekben.
A fás legelő és legelőerdő ember által, alapvetően a külterjes állattartás céljából kialakított és fenntartott, magas természeti és kulturális értékkel bíró, az agrár-erdészeti rendszerekhez tartozó élőhelytípus. Szerkezete mozaikos, átmenetet képez az erdő és a fátlan gyep között. Jellegét az adott táji környezet és erdőtípus mellett meghatározza a legeltetett jószág fajtája, illetve a jogszabályok, gazdasági igények és a legelőgazdálkodást végző személy döntései is. Ez utóbbi jelentősen befolyásolja, hogy a legelő fásszárú növényzetét mely fajok és milyen arányban alkotják. A fás legelők hagyományos használatára és faállomány-szerkezetére vonatkozó kutatások rámutattak arra, hogy a gazdálkodók Európa-szerte előnyben részesítik a vadgyümölcsöt adó fákat a legelőn. Ezzel a tevékenységgel a fás legelők ellátó típusú ökoszisztéma-szolgáltatásának növelését tudatosan is elő tudják segíteni.
A fás legelők és legelőerdők ökoszisztéma-szolgáltatásának ezen típusára vonatkozó tájtörténeti adatokat és hagyományos ökológiai tudást gyűjtöttünk a II. Etnoökológiai Kutatótábor során Kalotaszeg három községében: Sztánán, Zsobokon és Kispetriben (Románia, Szilágy megye). Munkánkat az Apáczai Csere János Doktoranduszi Program támogatta.
Ehető vad gyümölcsök
A három községben a legismertebb vadgyümölcs-fafajok a som (húsos som), a vadkörte vagy vackor és a vadalma. Említésre kerül, de nem mindenki esetében még a vadcseresznye (madárcseresznye), galagonya, kökény, vadrózsa (gyepűrózsa) és a bükk. Ezek közül most a húsos somot emelném ki, mely Kalotaszeg eme részének egy jellegzetessége és egy szinte elfeledett régi/vad gyümölcsünk is.
Som előfordul a környékbeli erdőkben, ugyanakkor a legelők jellegzetes fásszárú faja is. Sztána legelőjének egy részén a fásszárú növényzet domináns faja a húsos som. Az itt növő sombokrokat, vagy ahogy mondják somfákat a helyiek számon tartják, ismerik, tudják melyik milyen termést hoz (kisebbet, nagyobbat, korai vagy későn érőt, pirosat vagy esetleg sárgát). A som a legelőkön kívül gyakran előfordul még a kertek mezsgyéin is. Ide sokszor a legelőn növő somfákból ültetnek át csemetetét. A som alakja természetes módon bokros, de tudatos gondozás, pucolás-nyesés következtében fa formájúra is szokták alakítani. A koratavasz egyik legelső virágaként szívesen gyűjtik a virágzó somágakat. Fáját szívóssága miatt előszeretettel használták régen gereblyefognak, kalapácsnyélnek vagy járomszegnek. A som termését elsősorban íze és gyógyhatása miatt gyűjtötték és gyűjtik a mai napig is. A szedés során figyelnek arra is, hogy a későbbiekben milyen formában kívánják hasznosítani a termést. Volt amikor rázták, leverték; vagy megvárták, hogy magától lehulljon az érett gyümölcs. Az összeszedett termést nyersen és tartósítva étel vagy ital formájában fogyasztják. Régebben az aszalás volt a legismertebb ételként való tartósítási formája a somnak. „Régen nem kompótozott senki, kisasszony! Mert akkor aszaltak, akkor nem volt cukor.” Ma már inkább lekvárként, kompótként teszik el, vagy pálinkát, likőrt vagy szörpöt főznek belőle.
A húsos som ismeretére és használatára görög mitológiai utalások és római kori írott források is vannak. A Kárpát-medence más tájékain is kedvelt gyűjtött vadgyümölcs és kertekbe ültetett gyümölcsfa volt egykor és mai is (Szatmár, Drávaszög).
Hírek, érdekességek a fás legelőkről és legelőerdőkről a Facebookon.
Köszönettel tartozom a tábor szervezőinek, kutatótársaimnak! Kiemelten szeretném megköszönni Sztána, Zsobok és Kispetri lakosainak a kedves vendégszeretetét és a munkánkhoz való hozzájárulásukat és tanításukat!
Varga Anna kutatásának a költségét a TÁMOP 4.2.4 A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Apáczai Csere János doktoranduszi pályázatából fedezte. Ez a pályázat a Nemzeti Kiválóság Program Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program c. kiemelt projekt keretében folytatott kutatási eredményeket ölelte fel. A projekt a Magyar Állam és az Európa Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
